Átlátszó?

Adományozási visszaélések

Figyelő Online - Figyelő

2012.05.15 18:44

Közeledik az egy százalékok felajánlásának ideje, az intézmény társadalmi hasznossága azonban a személytelenség okán erősen vitatott. Az adományozók és a kedvezményezett szervezetek közti folyamatos kapcsolat és figyelem a visszaélések egy részének is gátat szabhatna.

Immár a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálja, hogy vajon kinek az érdekeit képviseli a Négy Mancs Alapítvány. Miközben a szervezet közhasznúsági jelentésében hangsúlyozza, hogy munkáját „kizárólag adományokból finanszírozza, csak így tudja megőrizni függetlenségét és döntési szabadságát”, addig néhány hete – Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos vizsgálódása nyomán – felmerült annak a gyanúja, hogy a libák kényszertömése ellen kampányoló civilszervezet tevékenységét német és osztrák ágazati lobbi is pénzeli. (Az üggyel is foglalkozó német oknyomozó újságíróval készült interjúnkat lásd a rovatban.)

Czimbalmos Ágnes. Vizsgálódott, leváltották. Fotó: MTI Egy másik civil botrány a múlt év végén pattant ki. Céges autó érvényes jogosítvány nélkül dolgozó külkapcsolati koordinátornak, nyolcvan darab előfizetéses mobiltelefon, két szolgálati autó a főigazgatónak – csak néhány, legalábbis magyarázatra szoruló elem a Magyar Vöröskereszt munkatársainak juttatáscsomagjából. Decemberben a szervezet főigazgatóját menesztették; százmilliós nagyságrendű károkozás ügyében jelenleg is vizsgálat folyik. A korábbi vezető, Czimbalmos Ágnes már 2008-ban zavaros ügyek sorára bukkant: több tízmilliós tartozás, titokzatos külföldi beruházóknak számla nélkül átutalt, ellenszolgáltatás nélkül kifizetett összegek 100 millió forint értékben. Az egy évig tartó vizsgálatok végén azonban leváltották, és minden maradt a régiben.

A botrány előszele a lakosság adakozási kedvét eközben a legkevésbé sem befolyásolta. Az egy százalékok a szőnyeg alá söpört visszásságok híre ellenére is szépen csordogáltak, évről évre kiszámíthatóan kiadva a Vöröskereszt hazai szervezetei számára az évi 40 millió körüli összeget. Mint ahogyan csupán a vállukat vonhatták meg a Gyermekrák Alapítvány jó szándékú támogatói is a vitatott gazdálkodásról szóló híradások kapcsán, de adományaikat legtöbben továbbra is ide irányították.<#zaras_figyelo#>

Adományok és lenyúlások

Utcai gyűjtések
Jellemzően karácsony előtt özönlik el a közterületeket az adománygyűjtők, s köztük nagyon sok a nem létező szervezet képviseletében fellépő szélhámos. Tőlünk nyugatabbra elterjedt az utcai terminálos befizetés, s ha mégis személyesen kér egy-egy egyesület támogatást, azt profin, bizalomkeltően teszi. Az adott szervezet egyenruhája, a fejléces papír, a fényképes igazolvány vagy éppen egy független felügyelő (supervisor) jelenléte egyaránt apró technikai megoldás, amellyel csökkenthető a visszaélések száma. Nyugaton van, ahol közterület-foglalási engedélyt kell kérni, míg az északi országokban általában rendőrségi bejelentésnek kell megelőznie az utcai gyűjtést – igaz, ott a civilszervezetek alapítása minimális kontroll mellett történik.

Átlátszó dobozos adománygyűjtő
A visszaélésekre ebben az esetben az adomány összegének lekönyvelésekor nyílhat lehetőség. Minthogy jellemzően kis tételekről van szó, ez a fajta gyűjtés nem igazán terepe a nagy csalásoknak. Ráadásul a legtöbb esetben kamera rögzíti a napi forgalmat, a gyűjtési periódus lezárultakor pedig jegyzőkönyv is készül, amelynek aláírói személyesen felelnek az adatok pontosságáért.

Nagy, társadalmat megmozgató gyűjtési akció
Tipikus terepe a csalásoknak. Ekkor általában a civilszervezet tagjainál jelenik meg az összegyűjtött források egy része, többletjövedelem formájában. Bérben, juttatásban nehéz lenne kivenni – amikor erre mégis sor kerül, az könnyen felderíthető, zajos botrányokhoz vezet –, ezért saját vagy ismerős cégén keresztüli beszámlázással papírozzák le. A gyakorlat terjedésének némi gátat szabhat az új szabályozás, amelynek értelmében már csak kisebb tételeket lehet számlára kifizetni.

A BIZALOM KÖRE
„Nyugaton, ha egy szervezetre akár csak a gyanú árnyéka is vetül, máris támogatók sorát veszíti el, ezért a felelős gazdálkodás látszatára is nagyon adnak” – mutatott rá lapunknak Bullain Nilda, az Európai Nonprofit Jogi Központ igazgatója.

Az egy százalék felajánlása a személyes kapcsolatépítés helyett az anonim segítségnyújtás gyakorlatára erősít rá. Márpedig az UNICEF magyar tagszervezetének kutatása szerint maguk az adakozók is szeretnének kapcsolatot kialakítani azzal, akit támogatnak. Az is kiderült, hogy itthon inkább olyan célokra fordítanának pénzt a fogyasztók, amelyek kézzelfoghatók, illetve amelyekkel már maguk is szembesültek. Bábel Tamás, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány igazgatója szerint azonban a hosszú távú problémák megoldása kapcsán már megtorpan az adakozási kedv. A néma, sajtóvisszhangot kevéssé kapó katasztrófákra – évekig elhúzódó, gyerekek millióinak életét megkeserítő krízisek orvoslására – sokkal kevésbé rezonálnak a magyarok.

Adományok adózása
Az elmúlt három évben adományozó magánszemély már nem kap kedvezményt, ezalól kivétel az Összefogás az Államadósság Ellen Alap és a Magyar Kármentő Alap – az ezekbe befizetett összeg egy az egyben levonható az adóalapból. Ha pedig egy társaság közhasznú szervezetet támogat tartósan, akkor annak az összegnek 20 százalékával csökkenti az adóalapját. Ha a Magyar Kármentő Alapot vagy a Nemzeti Kulturális Alapot támogatja, akkor annak összegét leírhatja, ha pedig kiemelt közhasznú egyesületet támogat, akkor 50 százalékot. E kedvezmények összeadhatók.

„A mai magyar adórendszer összességében korlátozottan támogatja az adományozást” – vélekedett lapunknak Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő, címzetes egyetemi tanár. Mint mondja, nehéz megítélni, elvárható-e egy adórendszertől az adományozási kedv ösztökélése. Hiszen ha az adományra eső adót nem kéri el az állam, akkor attól végső soron az egész társadalmat fosztja meg. Az Adósságcsökkentő Alap esetén az adomány 100 százalékban levonható, mégis csupán 300 millió forint gyűlt össze. „Nem az látszik ebből, hogy mindenki adott volna egy keveset, hanem az, hogy az összeg háromnegyedét cégek adták, a többit magánszemélyek” – véli a szakértő. Mint mondja, a tapasztalat szerint magánszemélyeknél alig lehet összefüggés az adakozási kedv és az adókedvezmény között.

ÖNSZABÁLYOZÁS ITTHON IS
A tény, hogy adományozó és adományozott ismeri egymást, persze távolról sem jelent garanciát arra, hogy jogszerűen történnek a tranzakciók. (A vállalati korrupcióról lásd a Lepapírozzák című keretes írást.) A tapasztalatok azt mutatják, hogy szabályozás helyett nyugaton inkább az önszabályozás vet gátat a visszaéléseknek – hívja fel a figyelmet Bullain Nilda. Sok helyen létezik az a gyakorlat, hogy civil alapítványok független minősítő szervezetektől kérhetik átvilágításukat, amelynek végén tanúsítványt kapnak. Hollandiában, Ausztriában és Németországban is léteznek ilyen minősítő intézetek, utóbbi államban éppen egy ilyen átvilágítás során került napvilágra az UNICEF vezetőinek sikkasztási ügye is. Az adománygyűjtést jellemzően a kevésbé jogkövető országokban szabályozzák: a lengyeleknél, cseheknél, szlovákoknál és több balkáni országban engedélyeztetni kell, s beszámolót is kérnek az akció végén.

Március végén kilenc nonprofit szereplő részvételével itthon is megalakult az Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete. A tagságot és az azzal járó Etikus Adománygyűjtó Szervezet logót csak azok a szervezetek kaphatják meg, amelyek nyilvánosságra hozzák a gazdálkodásukkal kapcsolatos adatokat, köztük az adománygyűjtés és az összeg felhasználásának részleteit.

ÉRZÉKENY ORSZÁG
Tavaly decemberben az Állami Számvevőszék a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) hároméves tevékenységének vizsgálatakor a civilszervezetek elszámolásainak ellenőrzése során csaknem 20 millió forintnyi szabálytalanságot tárt fel. Ez a támogatások mintegy 17 százalékának megfelelő összeg. Gyakori hiányosság volt, hogy nem dokumentálták a támogatási célok teljesítését, vagy felhasználásuk eltért a támogatási szerződésben foglaltaktól. (A január 1-jével életbe lépő új civil törvény szigorított a beszámolási kötelezettségen, kötelezővé tette a kettős könyvvitelt, és megszüntette az NCA-t, helyette ezentúl a központi költségvetési forrás elosztásáról a Nemzeti Együttműködési Alap dönt.)

A Hungerit Zrt. tüntetése a Négy Mancs irodájánál. Kinek az érdeke?. Fotók: MTI

A vörösiszap-katasztrófa nyomán megindult lakossági adományozás kapcsán ugyancsak felmerült a visszaélések gyanúja. „Bizonyítani nehéz, ám a magyar morális tartást ismerve nehezen tudom elképzelni, hogy nem voltak komoly lenyúlások. A fő kérdés, hogy ki és milyen nyilvántartást vezetett” – vélekedett egy névtelenséget kérő forrásunk.

Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője a helyszínen vett részt a segítségnyújtás koordinálásában. A szakember szerint a legnagyobb gondot az jelentette, hogy számos szervezet és magánszemély jelent meg a helyszínen, s mindegyik a saját elképzelése szerint osztott adományt, csak a segélyszervezetek koordinálták egymás között a tevékenységüket. Magyarország jellemzően szenzitív, hasonló esetekkor azonnal mindenki megmozdul.

Lepapírozzák
Tipikus kijátszása az etikai előírásoknak, amikor egy cég (nevezzük A-nak) beszerzési igazgatója egyben egy alapítvány (B) elnöke is. Ekkor egy szállító cég (C) támogatást nyújt az alapítványnak, cserébe A vállalattól – általában jelentős – megrendelést kap. Természetesen a piacinál magasabb áron szállít – ezt úgy lehet lepapírozni, hogy az A cég által kiírt tenderen kizárólag C szállító érdekeltségei pályáznak (hogy, hogy nem, csak ők felelnek meg a kiírásnak), eltérő, ám kivétel nélkül a piaci feletti árajánlatokkal. Így ki lehet hozni nyertesnek egy nyilvánvalóan drága ajánlatot. „Hallottam ugyan egyszer egy nemzetközi vállalatról, hogy hasonló stiklik miatt vonult ki a magyar piacról, de azért nem ez a jellemző” – kommentálja az ügyeskedést Pintér Zoltán, az Ernst & Young visszaélés-kockázatkezelési szakértője. Hangsúlyozza: a megvesztegetésekért kapott pénzeket egyedül a vagyongyarapodás oldaláról lehetne megfogni, hiszen „nehéz nokiás dobozzal tetten érni bárkit is”. Az Egyesült Államokban például szükség esetén pénzügyi profilt készítenek a befolyásosabb vezetőkről, ennek során alaposan átvilágítják az illető vagyongyarapodását. A korrupció imént bemutatott gyakorlatára több nyugat-európai ország szabályozása lehetőséget sem ad. Egyrészt kikötik, hogy az egy tisztségviselő által betöltött döntési pozíciók nem állhatnak egymással érdekkonfliktusban, ha pedig esetleg ez a helyzet előállna, akkor csak a piaci árnak megfelelő vagy annál alacsonyabb ajánlattal kaphat megbízást a tender győztese.

Ám azt kevesen tudják, hogy az adománygyűjtés és -szétosztás hozzáértést igényel, és aki átgondolatlanul kezd akciót a rászorulók érdekében, az akár nagyobb problémát is tud okozni, mint amennyit segít vele. Az sem ismert, hogy a tárgyi adományok szétosztása jóval költségesebb, mint a pénzadományoké. Utóbbi emellett általában hatékonyabb segítséget is jelent. „Tudni kell, hogy a traumát átélt emberek a saját nézőpontjukból látják az eseményeket. Vesztesnek érzik magukat, bizalmatlanok. Forgács is mindig van: előfordulnak kisebb hibák” – fogalmaz Adányi László, hangsúlyozva: jogszerűtlenséget nem tapasztalt, és erre a rendőrség a vizsgálat lefolytatásakor sem talált bizonyítékot.

Sátor Balázsnak az 1800 európai civilszervezetet tömörítő Concord szervezeti ügyekért felelős vezetőjeként mintegy 26 ország adakozási gyakorlatára van rálátása. Ennek alapján úgy látja, hogy a magyarországi adományozási volumen nagyságához mérve összességében alacsony a visszaélések száma a magán- és az állami szektorban tapasztalható korrupció mértékéhez képest. A nagy, országos botrányok viszont azokat is elbátortalanítják, akik szívesen támogatnának nonprofit szervezeteket.

Kapcsolódó cikkek

Előfizetés

Hírlevél feliratkozás,

címkék: