A három kérdés így szólt: Mi történik egy tollal, ha elengedjük a Holdon? Mikor volt a második világháború? Ki volt Eötvös Loránd? Az ELTE-n a Hold tömegvonzását firtató kérdésre 11 helyes és 18 rossz választ kapott a riporter. A megkérdezettek között 2 tanár adott rossz választ! Eötvös Lorándról 4 diák tudta ki volt, 6 nem tudta, 2 valamit mormogott. A BME-n a Hold tömegvonzásával kapcsolatos kérdésre 17 jó és 18 rossz válasz született. A második világháborút a BME-n 20 diák tudta időben elhelyezni, 17 nem. Ezt az eredményt lehet magyarázni, csak nem érdemes – önmagáért beszél.

GYANAKVÓ FELSŐ VEZETŐK. Mintegy húsz éve foglalkozom informatikával. Alkalmam volt sok informatikust megismerni az évek során, gyakran hallgatok meg állásra jelentkező pályakezdőket és tapasztalt, informatika terén tevékenykedőket. Miért nem mondtam azt, hogy informatikai szakértőket? Nos, előfordult, hogy magát információbiztonsági szakértőnek valló jelentkező, aki szakirányú felsőfokú végzettsége mellett több neves tanúsítványt is szerzett az évek során, egy felvételi interjú alkalmával nem tudott válaszolni arra a bemelegítésnek szánt kérdésemre, hogy hol tárolja a Windows operációs rendszer a felhasználók jelszavait. Piacképes, eladható az ilyen tudás? Van ahol igen és van ahol nem. Magyarországon most még többnyire igen. Sőt, hazánk az utóbbi években az ilyen féltudású emberek paradicsoma lett. Ezen nincs mit szépíteni, ezt az utat járta ki magának az oktatás, az oktatott személyek és maga a szakma is.

Szűkebb szakmai területemnél maradva, az utóbbi két évben figyeltem meg azt a jelenséget, hogy a különféle vállalati informatikai rendszerek biztonságának vizsgálatára hazánkban több megbízást kapok közvetlenül a felső vezetőktől, mint a vállalaton belül informatikáért, IT auditért, vagy biztonságért felelős menedzserektől. Nem nehéz belátni, hogy egy külső fél által feltárt bármely, magas kockázatú biztonsági sebezhetőség közvetlen rizikót jelenthet az utóbbi három terület szereplőire nézve. A nyilvánvaló presztízsveszteségen túl ilyen veszély lehet az állásuk, vagy egy megbízási szerződés elvesztése is. Például akkor, ha egy több százmillió forintos beruházás „eredménye” egy nem működő, vagy több sebből vérző, nem biztonságos rendszer, amely az üzleti oldal, vagyis a cégvezetés szemében csupán kidobott pénzt jelent.

Vagyis mindaddig, amíg egy informatikai rendszer képes működni, az ezért felelősök abban érdekeltek, hogy az üzleti oldal lehetőleg maradjon meg békés tudatlanságában, és semmiképpen ne hozzon drámai fordulatot a számukra a „nyugalmat” garantáló status quóba. A többlettudás ugyanis – miközben javíthatja a hatékonyságot, a színvonalat, az eredményeket – mindenekelőtt változással jár, aminek két hatása is lehet. Egyfelől elmaradhatnak olyan felesleges informatikai jellegű költekezések, amelyekben többen is érdekeltek, akár a vállalat alsóbb szintjein is. Másfelől a hatékonyabb – és főleg olcsóbb – működést látva felmerülhet a kérdés, vajon eddig miért nem tudtak így menni a dolgok.

Tény, hogy a vezetők egy része ma már nem bízik a „belső” szaktudásban, rosszabb esetben az alkalmazottak egy részében sem, ugyanakkor komolyan veszi a vezetői felelősséget, és szeretne kitörni ebből az ördögi körből. Ez motiválja a fent említett, közvetlenül a topvezetőktől érkező megbízásokat is. E jelet sokan egyelőre nem tudják értelmezni, pedig az itt leírt mechanizmus maga a kontraszelekció: a rendszer „kitermeli” az újabb féltudású elemeit, és beépíti őket az iparba, csakúgy, mint az oktatásba.

KONTRASZELEKCIÓ ÉS KORRUPCIÓ. A hazai képzések színvonala az utóbbi években fokozatosan maradt le az ipar által megkövetelt szinttől. Szakterületemen belül e szintet mindig a bűnözők és a technológia diktálják. E két faktort persze Magyarországnak lehetetlen kimutatható mértékben befolyásolnia, ám amíg nem következik be egy komolyabb, hatalmas károkat okozó biztonsági incidens, addig a képzési színvonal is változatlan maradhat. Így lehet nálunk posztgraduális úton „informatikai biztonsági szakértő” titulust szerezni mindössze 168 órás képzéssel, vagy bíróságon információbiztonsági szakértői tanúként működni, nyelvtudás nélkül. Egy olyan szakmában, ahol az angol nyelv alapkövetelmény!

A kontraszelekciót az elburjánzó korrupció tovább erősítette. Az elvégzett munka minősége jószerivel irrelevánssá vált, mivel szállítói és megrendelői oldalon egyaránt maga a megrendelés (a pénz áramoltatása) lett fontossá, és nem a produktum. A tudás és a minőség így vált marginálissá. Összefügg-e a korrupció és a féltudású társadalom? Meggyőződésem, hogy igen. Az antikorrupciós intézkedéseknek magukkal kell hozniuk egy bizonyos mértékű tisztulást, de önmagukban nem elegendőek egy olyan társadalom építéséhez, ahol a tudás érték.

A megrendelői oldalon megjelenő igény is képes lehet elérni az elvárt tudásszint határozott emelését. E tekintetben külön kell választani az állami és a privát szektort. A kormány határozott intézkedései (antikorrupció, transzparencia, hatékonyságnövelés) és a folyton emlegetett, jó értelemben vett magyar „furfang” érvényesülése a következő években remélhetőleg magával hozza a tudás és a minőségi munka megkövetelését is, ami vélhetően némi átrendeződéshez is vezet majd. A privát szektorban ezt a tulajdonosok fogják kikényszeríteni. Ezt az igényt azonban határozottan, és már most kell kommunikálni az oktatás, különösen a felsőoktatás felé.

KÍNÁLATVEZÉRELT OKTATÁS. Szintén a felvételi interjúkon tapasztaltam: egyre több felsőoktatási intézmény oktatja azt, amire éppen kapacitása van, és nem azt, ami az adott szakirányon fontos lenne. Nem értem, hogy egy gazdasági szakon tanuló diáknak miért kell szociológiát tanulnia, de az is nehezen indokolható, amikor külkereskedelmi főiskolán statisztikából állítják magasra a mércét. A piac határozott kommunikációjának egy formája lehetne, ha nagyvállalatok vezetői egy asztalhoz ülnének a fontosabb egyetemek vezetőivel, megtárgyalandó, milyen piaci igények vannak, és milyen támogatás kell a felsőoktatásnak a közösen meghatározott célok eléréséhez. Kicsi az esélye annak, hogy a felsőoktatás képes önmagát megreformálni.

Semmi sem veszélyesebb egy társadalomra, mint a tudatlanság, és ebbe beleértem annak egy minősített esetét, a féltudást is. A nem tudásnak mindig meg kell fizetni az árát. Az állami szektorban ezt az adófizetők teszik meg, a privát szektorban a tulajdonosok. A recessziónak nem sok előnye van, de talán egyben részesülünk: nincs, aki megfizesse a nem tudás árát.

A szerző a Deloitte informatikai biztonság és adatvédelem üzletágának vezetője.

Kapcsolódó cikkek