– Pragmatikus lélekre vall, hogy mostanában a szolgálati Audi helyett esetenként kínai robogóval jár tárgyalni, amióta nem a SPAR Magyarország első embere. Mivel foglalkozik?

– Az év végéig érvényes a SPAR-ral kötött tanácsadói szerződésem, amelynek értelmében az utódom, Erwin Schmuck rendelkezésére állok, de operatív ügyekkel már nem foglalkozom. Elkezdtem felépíteni a saját tanácsadó cégemet, a Feiner Consulting Kereskedelmi Tanácsadó Kft.-t. Huszonegy évet dolgoztam a kereskedelemben, ezzel a tudással tanácsadóként is boldogulok. Ráférne a szektorra a stratégiai tervezési, piacra lépési, piacelemzési, pénzügyi tanácsadás, a fejvadászat.

– A szakmában úgy tartják, Feiner Péter tette naggyá a magyar SPAR-t. A tulajdonosok nem így gondolták?

– Mivel a tulajdonosok a magyar kormányt nem tudták leváltani, én kerültem sorra. De félre a tréfával, az utóbbi három év nehéz volt az országnak, a kereskedelemnek és a SPAR-nak is. Kellett egy vezéráldozat, és nekem lógott ki leginkább a fejem a sorból. Belső, bizalmi ember kellett, akit aztán meg is találtak a tulajdonosok Ausztriában.

– Mindenesetre az utódja sem lesz könnyű helyzetben.

– Erwin Schmuck 46 éve dolgozik a SPAR-nál, és ízig-vérig kereskedő. Benne látták azt, aki ki tudja vezetni a magyar leányvállalatot ebből a nehéz helyzetből. Bár nem ismeri a nyelvet, a magyar kultúrát, úgy látom, kezd belerázódni.

– A számok is ezt mutatják?

– Amit most mutatnak a számok, az nagyrészt még a korábbi döntések hatása, januárban és februárban már növekedés látszódott. Amennyire tudom, nem áll rosszul a cég.

– A Plus lánc megvásárlására utal, amelyről még a válság elején hozták meg a döntést a tulajdonosok?

– 2007 végén hozták meg, akkor még nyoma sem volt a válságnak, de ma is az a meggyőződésem, hogy nem döntöttek rosszul. Ha nem mi vesszük meg a Plust, átveszi más, és akkor most a SPAR áruházak körül 170 agresszív versenytárs üzlet lenne. A 170 Plusból 50 fővárosi is volt, ezekkel a SPAR Budapesten nagyon megerősödött.

– Nem lett volna jobb a Plusokat diszkontnak meghagyni a diszkontkorszakban?

– Felmerült, de még Ausztriában sincs SPAR diszkont. A cégcsoporton belül nincs a diszkontnak kultúrája, nem értünk hozzá, és olyan mamutokkal kellett volna versenyezni, mint a Lidl, az Aldi vagy a Penny Market. Maradt a suszter a kaptafánál.

– A SPAR így is veszteséges lett, és azóta sem talált magára. Ha jól számolom, két év csaknem 40 milliárd forint mínuszt hozott. Ki finanszírozza ezt, a beszállítók?

– A tulajdonos és nem a beszállítók, ez volt a hálózatfejlesztés ára. Amióta 2008-ban megszületett a tisztességtelen kereskedelmi magatartásról szóló törvény, teljesen megszűnt a beszállítókkal való finanszírozás. A beszállító és a kereskedő cégek mérlegéből látszik, hol a baj. A kereskedőkében nincsenek szárnyaló eredmények.

– Az elmúlt három év 52 milliárd forintos SPAR-mínuszát is ezzel magyarázza?

– A számokról nem szeretnék beszélni, de a különadó – az elmúlt két évben és még az idén is – éves szinten 6-6 milliárd forint terhet jelent a SPAR-nak. Amíg élek, nem felejtem el, amikor 2009 szeptemberében az éves költségvetés tervezésekor egy tárgyaláson a bicskei központban megcsörrent a telefonom. Akkor kaptam a hírt, hogy a különadót a kereskedők is megkapják, és két nap múlva megszületett a törvény.

– Mit szólt ekkor a tulajdonos?

– Azt inkább nem idézném.

– A különadó miatt mondott le az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elnökségéről?

– Amiatt is, de azért is, mert nagyon sok lett a dolgom a SPAR-nál. Válsághelyzetbe kerültünk, válságkezelést kellett csinálnunk, akkora pofont kaptunk. A kiskereskedelmi szektortól elvárt 35 milliárd forintnyi adó 90 százalékát hat cég fizeti, a Tesco majdnem a felét. Árbevétel-arányosan 2 százalékot kell befizetni, pedig aki dolgozott a kereskedelemben, az tudja, hogy ekkora profit a csúcsidőkben sem volt, amikor szaladt a szekér.

– Nem volt egyeztetés? Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként még egyeztetett a Feiner Péter vezette OKSZ-szel 2008-ban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni lépésekről. Nem azért nem álltak szóba az OKSZ-szel, mert MSZP-közelinek tekintik?

– Sosem voltam politikailag elkötelezett, és az OKSZ, illetve a SPAR sem. Igyekeztünk minden politikai oldallal jó kapcsolatot ápolni. Most viszont nem mi vagyunk az egyetlen érdekképviselet, amelyikkel nem egyeztet a kormány. Az előző érában legalább meghallgattak minket, de ez a kormány csak eldönti, mit gondol jónak, és megcsinálja.

– Mert szüksége van többletbevételre. Nem az fáj, hogy a magyar láncoknak alig kell különadót fizetni, miközben a multiktól milliárdokat szed be a költségvetés?

– Úgy találták ki a rendszert, hogy a nagy magyar láncoknak ne vagy ne annyit kelljen fizetni.

– És senki sem látja, hogy a király meztelen?

– Ki látná, aki kitalálta? Az Alkotmánybíróság már szinte nem is foglalkozhat az adótörvényekkel. Brüsszelben ugyan az uniós kereskedelmi hatóság, a EuroCommerce vizsgálni kezdte a magyar törvényt, de nagyon lassan halad vele. Úgy látom, emiatt Brüsszel sem akar konfrontálódni, pedig az optimista verzió szerint az Európai Bizottság kötelezheti is Magyarországot, hogy a beszedett különadót fizesse vissza – kamatostul – a cégeknek. A pesszimista verzió persze az, hogy nem történik semmi, amíg 2012 végén csöndben kivezetik az adót.

– Az is szerepelt a költségvetési tervekben, hogy 2014-ig tovább él a különadó. Ön tudja, hogy milyen formában?

– Nem lehet előre látni, hogy 2012 után mi jön, mostanában ennél gyorsabban pörögnek az események. Nem tudni, hogy a kiskereskedelmi különadó megszüntetéséből származó 35 milliárd forintot továbbra is ebből a szektorból pótolják vagy máshonnan. Esetleg ezért jönnek az egyéb extra adók. Ha felszámolnák a józsefvárosi piacot, lehet, hogy a nagy része onnan is befolyna legális forrásból, megkezdődhetne a fogyasztók átirányítása az adót fizető kereskedők üzletei felé. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a különadóval érintett szektorokban az elmúlt két évben hány munkahely szűnt meg, csökkentve a fogyasztást és az adóbevételeket.

– A célirányos különadók, a multiellenesség, a befektetőket riasztó megkülönböztetés nem akadályozza a gazdaság fejlődését?

– Még a közgazdasági alapelvekkel is ellentétes. Az rendjén van, hogy a mindenkori kormány támogatja a hazai ipart, de ha emellett irtják, szidják, el is üldözik a nagy nemzetközi befektetőket, akkor nem lesz piacuk a támogatott hazai vállalkozásoknak sem. A hazai kkv-k felvevőpiacai ugyanis a nagy nemzetközi vállalatok. Ezért örülünk a kecskeméti Mercedes-gyárnak, mert sok beszállító magyar kisvállalkozásnak ad munkát. Az nem lehet a gazdaságpolitika alapja, amit az élelmiszer-kereskedelemben hangoztatnak: „minek ide ennyi nemzetközi lánc?” A fogyasztó dönti el, hová megy vásárolni. A hazai kisvállalkozások megerősítéséért azonban a mi szakmánkban is sokat lehetne még tenni.

– A magyar élelmiszeripar talán pont azért fog csak évekkel később magára találni, mert a Cora, a Match, a Profi kivonul, felszámolva a magyar beszállítói kapcsolatait?

– Átbillent a verseny mérlegének nyelve a magyar oldalra. Például azzal, hogy bevezetnek a piacra egy új étkezési utalványt, az Erzsébetet, amelyet hónapokon keresztül csak a magyar láncok fogadhatnak el, majd a sorozatos brüsszeli tiltakozás után tudott csak belépni a Tesco is. A plázastoptörvénnyel leállítják a terjeszkedést, miközben tudjuk, hogy a magyar láncok nagy akvizícióra készülnek; ez már olyan támogatás, ami a piaci etikán is túllép. Ezt már nem nevezném versenyegyenlőségnek!

– A Delhaize csoport is a diszkrimináció miatt vonul ki és adja el a Cora után a Matchot és a Profit? Mások is mennek?

– A Delhaize nem emiatt megy, már évek óta rezeg nála a léc, a tulajdonosok nem akarnak több pénzt betenni, de szerintem a három magyar láncból is csak kettő marad hosszú távon.

– Mit tippel, ki veszi meg a Matchot és a Profit? A SPAR-nak nem kellett volna?

– Megnéztük, de a 150 Match-Profi üzletből alig 30 van jó helyen. Ráadásul az elmúlt 10 évben nem költöttek ezekre az üzletekre, leromlottak. A forgalmi diagram vége is lefelé konyul, a vásárlók egyre inkább elszoktak onnan.

– Visszatérhetnek, ha nő majd a fogyasztás. Mit vár 2012–14-re a hazai kiskereskedelemben?

– Az első négyhavi adatok szerint értékben 6 százalék volt a növekedés a magas infláció miatt, de volumenben még stagnál a kiskereskedelmi forgalom. Tehát 2007 óta először állt meg a fogyasztás csökkenése. Az idén még így is szinten tartást, jövőre volumenben 3-5 százalékos növekedést prognosztizálok. Elindul az élelmiszer-kereskedelemben a növekedés.

– Árulja el, miből?

– Ha megszületik az IMF-megállapodás, csökken a csődkockázat, kisebb lesz a kamatteher, hiszen már a tárgyalás hírére erősödött a forint. Szép lassan beindul a gazdaság növekedése. Ha sikerül a kkv-szektort is megerősíteni, az is élénkítheti a fogyasztást. Ha megérkeznek a friss uniós pénzek, az állam is elkezd beruházni, tovább gerjesztve a keresletet. Optimista vagyok, elindul a növekedés, hiszen lenn vagyunk a gödör mélyén. Így is négy év kell ahhoz, hogy elérjük a válság előtti, 2007-es szintet.

– Ez azt jelenti, hogy a beszállítók addig nem is hozzák létre a tőlük remélt új magyar munkahelyeket, hiába prioritás a helyi termelés erősítése az agrárstratégiában?

– Ritka az ilyen jó természeti adottságokkal rendelkező ország, de a magyar mezőgazdaságban az elmúlt 16 évben elfelejtettek dolgozni. Valakinek oda kellene állni és azt mondani a gazdáknak, hajrá!

– Kire osztaná ezt a szerepet?

– Van gazdája az ágazatnak, végre egy asztalhoz kellene ültetni a termékpálya szereplőit. Fel kell mérni, hogy jövőre hány ezer tonna paprikát, uborkát lehet itthon és külföldön eladni, ehhez ettől és attól a termelőtől hány tonna termésre van szükség.  Miért nincs ilyen terve az ágazatnak?

– Ezzel a tervgazdasági időket idéző modellel szemben inkább a helyi piacokra termelő gazdákat igyekszik a kormány helyzetbe hozni. Mi ezzel a baj?

– Mert az drágább termelés, és ha a fogyasztónak nincs pénze, nem veszi meg a drágább magyar árut. Akkor megint jön az olcsó import. Sokáig nem lehet erőltetni azt, ami piacképtelen, és csak erőből tartják fenn. Vannak jó példák. Sok hazai beszállító lelkes, jó a terméke, belőlük kellene még több, persze ehhez alapkövetelmény a megbízhatóság, a minőség és a mennyiség.

– A SPAR például miért nem csinált integrációt, ha saját zöldségfeldolgozót és húsüzemet épített?

– Ez is lehet jó irány, el kell rajta gondolkodni, hogy a kereskedelmi hálózatok építsék ki a saját integrációjukat.

– Miután távozott a szakma csúcsáról, Magyarországról is lemond? Ausztriában talán jobban megbecsülnék?

– Magyarországról nem mondok le, de ha kapok egy visszautasíthatatlan ajánlatot, azt azért meggondolom.

Kapcsolódó cikkek