Bármerre is volt felső vezetői pozícióban Szász Károly, reggel 7-kor már a munkahelyi irodájában dolgozott. Ha ilyenkor körbetelefonált a kollégáinak, komolyan meglepődött, hogy a többiek még nincsenek bent. Munkamániájáról, szabályzatalkotó lendületéről, illetve éles konfliktusairól rengeteg anekdotát meséltek egykori kollégái, akik azonban gyakorlatilag kivétel nélkül pozitívan beszéltek az elnök szakmai elhivatottságáról, őszinteségéről, érdeklődéséről, illetve arról, ahogyan a jól teljesítő kollégákat – a hierarchia bármely szintjén – megbecsülte.

Fotó: Kőhalmi Péter

„PSZÁF Karcsit” kereskedelmi banki múltját követően akkor ismerte meg a szélesebb közvélemény, amikor többféle hatósági elképzelés után, 2000 májusától ő lett az egyesített pénzügyi felügyelet első elnöke. Mandátuma hat évre szólt, de a Medgyessy-kormány idején „levadászták”. Elnöki pályája így is bővelkedett izgalmakban és konfliktusokban. Több nagybankkal szemben is szigorúan lépett fel, s markáns szerepet játszott a hazai tőkepiaci felvásárlások szabályozását is átíró BorsodChem-ügyben. Mint emlékezetes, a kazincbarcikai vegyipari vállalatot érintő ellenséges felvásárlás idején a felügyelet is meglehetősen aktív volt a védekező oldalon. Érájának legemlékezetesebb botránya azonban minden bizonnyal a Kulcsár-ügy volt, amelynek kirobbantásával összefüggésben meg is verték.

SZIGOR. A „történelemnél” persze bizonyára érdekesebb az a kérdés, milyen felügyeletre számíthatunk Szász Károly visszatérése után. A régi-új elnök személyes megítélése vegyes, hiszen az intenzív személycserék, bérkonfliktusok miatt a szűkebben vett felügyeleti közegben sokakat ő emelt magasra, mások érdekeit azonban oly mértékben sértette, hogy a véleményük lesújtóvá vált róla. Abban azonban forrásaink alapvetően egyetértettek, hogy a rendkívül határozott elnök kemény, ámde kifejezetten szakmai hatóságot épített egykoron, márpedig egy ilyen intézményre ma is nagy szükség van. Szász szigora persze a pénzügyi szférának talán újabb nehézségeket okozhat, de az ügyfelek sokaságának, s így az országnak is a javára válhat. S bár az egyik legkarakánabbnak tartott felügyeleti elnök személyisége megosztó, forrásaink logikus és érthető döntésnek nevezték az elmúlt éveket OTP-s színekben „kibekkelő” szakember újbóli kinevezését.



Az a vád biztosan nem érheti Szász Károlyt, hogy ne ismerné a bankszektort. Már a rendszerváltás előtt is pénzintézetnél, a kétszintű bankrendszer csírájaként elinduló CIB-nél helyezkedett el. Volt például fiókvezető Győrben, de jellemzően a budapesti központban dolgozott, ahol a közgazdasági osztálytól kezdve a nemzetközi bankkapcsolatokon keresztül a vállalatfinanszírozásig számos területet kipróbált. A „tanulóévek” után felgyorsult a karrierje, és a kilencvenes évek derekától kezdve már közép-, majd felső vezetői pozíciókat töltött be több pénzintézetben, így 1998-tól például a HVB társ-vezérigazgatója és igazgatósági tagja lett. A városi legenda szerint innen datálódik jó kapcsolata Orbán Viktorral. A miniszterelnök felesége, Lévai Anikó ugyanis évekig a bank jogi osztályán dolgozott. Valójában érdemi átfedés nem volt kettejük HVB-s időszaka között.

A kormányfővel való jó kapcsolatának egy kicsivel későbbi eset ágyazott meg, amikor Szász már a Konzumbank vezérigazgatójaként tevékenykedett.

A cikk további része a friss Figyelőben olvasható. A hetilap 2010/27-ik száma csütörtöktől kapható.

<#zaras_figyelo#>A pénzintézet és tulajdonosa, a Magyar Fejlesztési Bank 1999-ben finanszírozási vitába keveredett. Szász Károly kellő határozottsággal megvédte az álláspontját, holott a másik térfélen sem „akárki”, hanem éppenséggel a Fidesz gazdasági és pénzügyi kérdésekben mindható döntéshozója, Simicska Lajos állt. Forrásaink szerint Szász kiállása kifejezetten imponált Orbánnak, aki az első adandó alkalommal rá is bízta a pénzügyi felügyelet vezetését.

Majd, csak hogy a banki tapasztalatok tovább sokasodjanak, 2004-es felügyeleti eltávolítását követően Szász Károly is azon egykori állami vezetők sorát gyarapította, akik az OTP-nél „leltek menedéket”. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató előbb elnöki tanácsadóként, majd a nemzetközi terjeszkedés közepén járó bankcsoport szerbiai leánybankjának élén alkalmazta. A legalábbis felemásra sikeredett szerbiai kaland után (a történet részleteiről lásd a keretes írást) Szász 2008-ban az OTP budapesti központjában folytatta. Barátai szerint ekkor már inkább „parkolópályára” került, és mostanáig ott is maradt. Maga az érintett viszont erről azt vallja, hogy soha nem volt különbség a munkavégzésének intenzitása között. Mindig az adott feladatra koncentrált, méghozzá százszázalékosan.

Ezt a tulajdonságát nem megkérdőjelezve egykori bankár kollégái – különböző pénzintézeti állásai kapcsán – úgy emlékeznek rá, hogy bankszakemberként a vállalati szektor volt az erőssége, de talán kevésbé volt képzett a lakossági és a kisvállalkozási ügyekben. Persze az is igaz, hogy a hazai banki topvezetőknél ez majdhogynem általános szakmai „betegség”: sokan a mai napig csak a vállalati üzletágat tartják valódi bankolásnak. Szerbiából Budapestre hazatérve mindenesetre újból a vállalati üzletágnál kapott helyet. Valójában egyfajta utazó nagyköveti állást töltött be. Mégpedig – OTP-s vezetők szerint is – abból a célból, hogy más fontos megbízatásáig legyen valami posztja. Úgy tudjuk, az elnöki tanácsadó besorolás sem azt jelentette, hogy közvetlenül Csányi Sándorral dolgozott együtt, ez pusztán egy minősítés volt. Ahogyan egyik forrásunk fogalmazott, az OTP megtartotta Szászt a személyi portfólióban, nyolcórás állása volt, de aktivitása nem volt meghatározó a bank életében.

A TRÓJAI FALÓ. Életrajzának említett elemei jól jelzik: Szász Károly eddigi szakmai pályájának a felügyeleti elnökség volt a csúcsa. Ezen a poszton igazi tanknak bizonyult. Olyan független elnöknek, aki nem hajlott meg sem a nagybanki lobbi, sem a sérthetetlennek gondolt hazai top-bankárok érdekei előtt. Kíméletlenül ment előre, bírságolt, rámutatott a szektor, sőt konkrétan egyes szereplők hiányosságaira, miközben sok borsot tört a bankárok orra alá. Ciklusa második felében a Medgyessy-kormány kíméletlen harcot folytatott ellene. A felek egyike sem fukarkodott az egymást gyalázó nyilatkozatokkal. Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, illetve Keller László közpénzügyi államtitkár már erősen dolgoztak az eltávolításán. Még a sajtó körében is terjedt például egy titkosszolgálati módszerekkel készített bűnlajstrom a felügyelet gazdálkodási vétkeiről, de a totális kormányzati támadás mégis megbicsaklott. Legalábbis 2003-ban egy drasztikus esemény megakasztotta.

2003. június 16. Drasztikus fordulat. Fotó: MTI

A PSZÁF akkoriban a Pannonplast részvényeinek intenzív felvásárlását vizsgálta, és maguk a vizsgálók is megdöbbentek, amikor rájöttek, mibe nyúltak bele. A Kulcsár-ügy részleteit azóta jól ismerheti a tőkepiaci közvélemény. Szász Károly azonban még be sem jelenthette a vizsgálatot, amikor 2003. június 16-án kora reggel a Külker Parkba úszni igyekvő elnök autója elé egy kerékpáros hajtott. Szász azt hitte, egy drogossal van dolga, hiszen előbb össze-vissza imbolygott a kerékpáros, majd az autó elé esett. A „balesetet szenvedett” biciklis segítségére siető elnökre egy közelben várakozó tettestárs bottal támadt rá. Az összevert Szász kéztöréssel és más sérülésekkel került kórházba, ahonnan némileg teátrálisan, véres kötésben, félmeztelenül azonnal deklarálta, hogy az attak az ominózus vizsgálattal lehet összefüggésben. Az addigra erősen eldurvult Szász–Medgyessy vitában Szász Károly, a kormány felügyeleti függetlenséget nem tisztelő politikáját is hibáztatta. (Máig nem derült ki, hogy ki volt a támadás felbujtója.) A baloldali sajtó viszont a pozícióját féltő elnök önmegveretéséről, illetve az elgázolt biciklistáról és a jogosan felháborodott járókelőről publikált méltatlan találgatásokat.

Hamarosan kiderült: az egyik támadó a nagykanizsai N. Tibor volt, akit a szintén nagykanizsai Kulcsár Attila álbróker bevallottan ismert is, ám ennél közvetlenebbül nem tudták Kulcsárral összefüggésbe hozni a támadást. Miután a döbbenetes bűncselekmény-sorozat részletei napvilágra kerültek, láthatóvá vált, hogy politikusokat, a gazdasági elitet és a bankvilágot is megrengető darázsfészekbe nyúlt a felügyeleti elnök. Ennek ellenére sem maradhatott sokáig a posztján. Draskovics Tibor a felügyelet struktúrájának átalakításával, a köznyelvben csak lex Szászként elhíresült célzott jogszabállyal megtalálta a módját „PSZÁF Karcsi”, illetve helyettese és jobbkeze, Sáray Éva eltávolításának (lásd keretes írásunkat). Bár kellett hozzá bő három év, 2007 decemberében végül bebizonyosodott, hogy a menesztés jogellenes volt. Úgy tudjuk, a bíróság 100 millió forintot is meghaladó kártérítést ítélt meg az egykori elnök részére.

Az igazi elégtétel persze az lehet számára, hogy most visszakerül az elnöki székbe. Ezzel kapcsolatban már hónapok óta megy a spekuláció a Krisztina körúti PSZÁF-székházban, ahol azt is biztosra veszik, hogy előbb-utóbb az elmúlt éveket a biztosítási szakmában töltő, de Szásszal annak idején remek munkakapcsolatot ápoló Sáray Éva is visszatér. A „jól értesültek” azt is tudni vélték, hogy egészen konkrétan június 15-e lesz az elnök visszatérésének nagy napja. Ez ugyan nem vált valóra, az viszont igaz, hogy a felügyeleti munkatársak többsége pozitív várakozásokkal néz az újabb Szász-korszak elé.

SZENVEDÉLYES SVÁJCI. Egykori és jelenlegi felügyeleti munkatársaktól negatív és pozitív értelemben is hallottuk, hogy Szász roppant határozott és nem engedi ki a legfontosabb döntéseket a kezéből. „Van egy nagyon jó tulajdonsága: minden érdekli. Mindenről képben akar lenni és az ügyek valódi gazdáival kommunikál. Direktben telefonál, akár reggel hétkor, akár este, a mobiltelefont nagyon nem illik kikapcsolni” – meséli egy régi kollégája. Szász Károly mindig is rendkívül komoly érzelmeket fűzött a munkájához, jó értelemben nagyon elkötelezett, rossz értelemben túlságosan személyesen él meg minden konfliktust. Hevessége egy-egy szakmai beszélgetés során már-már érthetetlen néhány kollégájának, de többségük barátságosnak tartja. „Rossz híre volt, de tapasztalatom szerint a személyes fellépése nem veszélyes. Meg lehet győzni, van, amikor 180 fokot fordul a véleménye. A szakmai érveket meghallgatja, és bár szívvel-lélekkel érvel ellened, másnap visszahív, és neked ad igazat” – mondta róla egy ex-bankár kollégája.



Mivel bankban, piacon szerezte vezetői tapasztalatait, egy percig sem volt kétséges, hogy Szász a PSZÁF-ot sem államapparátusként fogja fel. Ez 2000-ben sokaknak volt sokkszerű – hirtelen nőtt meg a követelmény, lett a magánszférához illően gyors az élet. Régi felügyeleti motorosok beszámolói szerint érkezésével közel duplájára nőtt a leterheltség, és bár voltak tartalékok a rendszerben, a Szász diktálta tempót munkaidőn belül tényleg nem lehetett tartani. „Német, vagy svájci karaktere van, amit leginkább a hasonlóan szabálytisztelő munkatársak díjaztak” – fogalmazta meg egy ex-kolléga. Szabályokat írt és szabályokat tartatott be az intézmény munkatársaival, de a felügyelt szektorok képviselőivel is. Utóbbiakkal az ő idejében állítólag semmilyen összekacsintás nem volt, minden jogszabályt, előírást betűre be akart tartatni a bankokkal. Szász Károly szerint ő a törvények szellemiségét tartotta fontosnak, ugyanakkor a jogászainak nagyon oda kellett figyelniük a paragrafusokra a komoly jogi apparátussal felsorakozó bankokkal szemben.

A pozícióba kerülését kísérő ütemváltást nem lehetett kesztyűs kézzel levezényelni; „hullottak az emberek”, olykor jó szakemberek is. Az elnök finoman szólva is hangos volt, nem véletlenül nevezték a kollégák a háta mögött Gömbvillámnak, amint az annak idején a Manager Magazinban publikált portréban megjelent. Miközben a hátuk mögött felhangzó „vaddisznó-fújtatást” rossznéven vették egykoron eltávolított munkatársai, azt ők is elismerték, hogy a személycseréknek nem volt politikai tisztogatás jellege. (Állítólag fájlalta is, hogy az erős baloldali beágyazottságú felügyeleti vezető, Csehák Judit nem állt ki mellette, noha személye mutatta jól, hogy nem nyírta a balos vezetőket.) Szász az új embereket is szigorúan szakmai szempontok alapján választotta ki, és nem épített ki hozzá feltétlenül hű vazalluscsapatot.

Egyenességét és függetlenségét a felügyelet jó néhány kemény ügye is mutatja. Rekordösszegű bírságot kapott például a Raiffeisen Bank, továbbá megdorgálta a Zdeborsky György vezette CIB-et (ekkor korábbi főnökével kellett konfrontálódnia), mert besegített a Gazpromnak a BorsodChem ellen irányuló, de nem transzparens felvásárlásba, és megsokszorozta a kimért bírságokat. Ennek ellenére a peres ügyek, és főleg a felügyelet által elvesztett perek száma nem nőtt. A vizsgálatok eredményeit átláthatóvá tette, felhagyott azzal a rettenetes korábbi gyakorlattal, hogy a piac mindenfajta részlet megismerése nélkül olvashatott csak a felügyeleti döntésekről. Megvesztegethetetlen volt, és annak is akart látszani. Minimálisra vette a reprezentációt, nem járt céges partikra, nem jópofizott a piaci szereplőkkel.

Távolságtartására, ha lehet, most még nagyobb szükség lesz, hiszen egyik forrásunk szerint a felügyelet egyik különleges kihívása, hogy valamiképpen kezelje az OTP nagyon erős befolyását. Ebből a szempontból aggályos, hogy az iszonyatos lobbierővel és legendásan jó felügyeleti beágyazottsággal bíró piacvezető pénzintézet ne érezze úgy, többet tehet meg az ex-kolléga vezette felügyelettel szemben, és persze az elnök se gyengüljön el. Forrásaink egy része ugyanakkor bízik Szász Károly azon tulajdonságában, hogy elnökként maga mögött hagyja szakmai múltját és kellő szigorral lép majd fel mindenkivel, akár az OTP-vel szemben is.

Kapcsolódó cikkek