Tim Weiner: A CIA története › 694 oldal › Gabo, 2009 › Ára: 5990 forint

Feltehetőleg Scorsese és Coppola nagyívű gengszterfilmjeiből is ihletet merített Tim Newark katonapolitikai szakértő, a legrangosabb brit hadtörténeti folyóirat, a Military Illustrated szerkesztője, amikor arra vállalkozott, hogy megírja az olasz maffia és a háború összefüggéseinek történetét. Hiszen amellett, hogy hiteles források alapján dolgozik, és rengeteg információt, nemrég napvilágra került dokumentumot használ, számos sztorival, szicíliai családi anekdotával is fűszerezi könyvét. Ugyanakkor drámai erővel jeleníti meg azokat a történelmi és társadalmi kényszereket, amelyek hozzájárultak a szervezet létrejöttéhez. Newark szerint haszonlesésből és törzsi összetartásból, az idegenekkel szemben összezáró védelem vágyából született ez a hálózat. Azt már az olvasó teszi hozzá: na igen, az erekben folyó szicíliai vér nyilván megszentelte, a körülötte, miatta kifröccsenő viszont megbecstelenítette.

Misha Glenny: McMaffia – Szervezett bűnözés határok nélkül › 384 oldal › Gabo, 2009 › Ára: 3990 forint

A szerző intenzív képekben vetíti elénk az Amerikába beszivárgó mozgalom eseménydús mindennapjait, a fasiszták és baloldaliak, a New York-i olasz, illetve zsidó maffia tagjainak összecsapásait. De a gazdagodási és hatalmasodási folyamat részleteit nyilvánvalóan azért kell megismernünk, hogy végül is megértsük, hogyan érhet el „a maffia keze” a háborút befolyásoló politikai és katonai eseményekig. Ha nem lenne elrettentő, akár mulatságos is lehetne, ahogyan hírhedt gengszterek – például Lucky Luciano és haverjai –, illetve nagy olasz vagy amerikai államférfiak – például Eisenhower – manővereznek egymással elfogadás, tiltás, szövetkezés és megsemmisítés útjelzői között, mindig a pillanatnyi érdekeik, céljaik függvényében.

Némileg más indíttatású az a határokon átívelő bűnözési hullám, amely az utóbbi húsz esztendőben érte el a fejlett világ partjait, s amelyről Misha Glenny történész, újságíró, egykori balkáni tudósító a találó McMaffia címen beszél. A széteső Szovjetunió árván hagyott tagországaiban, majd a balkáni háború vérfürdői után, a térség teljes társadalmi, politikai és egzisztenciális bizonytalanságát kihasználva, egyre-másra tűntek fel a zavarosban halászó szerencselovagok. Csempészni, rabolni kezdtek, és rövid idő alatt dúsgazdag, gátlástalan oligarchiává nőve, rátelepedtek az egyes területek ásványkincsbázisaira, és sikerült a markukba keríteniük a térség kiéheztetett népeit. Más tagbaszakadt balkáni maffiózók mellett, Arkan, a tigriskölyök, Vlagyimir Bokan, a balkáni cigarettacsempészet atyja, Ilja Pavlov, a Multigroup elnöke, vagy Szergej Mihajlov, a szolncevói banda feje is ott mosolyog a kötet fotómellékletének képein. Közülük sokan már nem élnek, lehetséges, hogy tíz perccel a fotózás után, nemcsak a mosolyt, de magát az arcot is eltörölte egy rivális banda robbantásos merénylete.

Tim Newark: A maffia és a háború › 383 oldal › Gabo, 2008 › Ára: 3990 forint

De ezek a vérfagyasztó tapasztalatok sem rettentették vissza a keleti „máfijá” vezéreit, hogy munkálkodásukat egyre több országra kiterjesszék. Glenny górcső alá veszi a drogkereskedői hálózatokat, illetve a paramilitáris csoportokat is, és felmutatja, hogy a maffia milyen mélyen beleágyazódott az egyes nemzetek elit intézményeinek, mi több, bankhálózatának és üzleti köreinek szervezeteibe is.

A mezei olvasó persze, aki az érdekfeszítő maffiás könyvek után kezébe veszi a Central Intelligence Agency (CIA) történetét bemutató tekintélyes kötetet is, hajlamos a bűnözés minden válfaját egy kalap alá venni, és úgy gondolni, ez a félelmetes amerikai hírszerző szervezet felderíti majd a politikai és egyéb indíttatású terrorizmust, továbbá a nemzetközi, szervezett bűnözést a világban. A Pulitzer-díjas Tim Weiner könyve azonban szembesít a sokkal bonyolultabb valósággal. Rá kell döbbennünk, hogy a CIA az eltelt évtizedek jó részében igen gyengén muzsikált, de a hibáit, tévedéseit javarészt eltitkolta, és a bizonyítékokat szigorúan őrzött levéltárak mélyére rejtette. Az egyes igazgatók hazudtak „lefelé és felfelé”, gyakran bizonytalankodtak, és rendre öngyilkos háborúkba és küldetésekbe vitték bele Amerikát. Kevés a diadal, tekintélyes a bűnlajstrom. Nixon „seggfejek gyülekezetének” nevezte őket, Reagan szelídebben csak ennyit kérdezett az akkori igazgatótól: Miféle istenverte hírszerzést vezet maga? Tim Weiner könyve részletesen megadja a választ.








A mellékletet Zsély Anna szerkesztette.

Kapcsolódó cikkek