Egy régi kínai közmondás szerint "Ha a jövő évről akarsz gondoskodni, vess magot; ha egy évtizeddel számolsz, ültess fát!" Szinte már közhely: "befektetések" nélkül nincs egészség. Az elmúlt éveket tekintve, szinte a "magvetés" is akadozott; sőt drasztikus forráskivonást figyelhetünk meg az egészségügyben. Különösen nehéz magyarázatot adni egyes globális egészségügyi mutatók tekintetében. A magyar mutatók jelentős lemaradást mutatnak európai polgártársainkhoz képest. Régóta köztudott, hogy egyes krónikus betegségben (például a daganatos-, a szív- és érrendszeri-, az emésztőrendszeri megbetegedések) illetve ezekre visszavezethető halál tekintetében rendkívül rossz mutatókkal rendelkezünk; még szomszédos országokkal való összehasonlításban is. Hazánk rendelkezik az egyik legrosszabb születéskor várható élettartam mutatóval (1. ábra), amely tovább erősíti a népességfogyást.



Születéskor várható élettartam Közép-Kelet Európai régióban, valamint
nyugat-európai országokban (WHO Health Data)


Ha a korai halálozás mellett figyelembe vesszük igen alacsonynak számító foglalkoztatási rátát (55%), akkor kijelenthető, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak (például forráskivonás az egészségügyből, egészségtelen életmód és környezeti ártalmak súlyosbodása), hamarosan jelentős humánerőforrás krízissel nézhetünk szembe.

A magyar lakosság kirívóan rossz egészségi állapot mutatókkal rendelkezik európai összehasonlításban. A kedvezőtlen népegészségügyi helyzet javítása érdekében számos prevenciós, figyelemfelkeltő kampány, program indult el az elmúlt évtizedben, egyelőre változó sikerrel. Ugyanakkor számos betegségről és kockázatairól keveset vagy egyáltalán nem tudunk, amely jelentős társadalmi, gazdasági és mentális terhet jelent az egyén, valamint a társadalom számára. Miközben egy kis odafigyeléssel megelőzhető vagy korai diagnosztizálással és kisebb befektetéssel (kezeléssel) későbbi, jelentős gazdasági tehertől mentesíthetjük az egyént, valamint a társadalmat.

Kevésbé ismert tény, hogy az előrehaladott májbetegség szövődményeként kialakuló májzsugorra visszavezethetően, kb. 6000-8000-en halnak meg Magyarországon, amellyel dobogós helyen állunk Európában. Döntő többségük a hepatitisz vírusfertőzés és alkoholos májbetegség következményének áldozata.

A hepatitisz, azaz májgyulladás, általában vírusfertőzés talaján alakul ki. A májgyulladást okozó vírusokat az ABC betűivel jelölik: A, B, C, D, E, G. Ezek közül a hepatitisz C vírus (HCV), amely leggyakrabban krónikus májgyulladást okoz. A hepatitisz C vírus testnedvek, elsősorban vér útján fertőz. Ezért kockázati tényezőt jelent a piercing, a tetoválás, az intravénás droghasználat, egyes egészségügyi munkahely, valamint a 1992 előtti vérátömlesztés.



A hepatitisz-C vírusfertőzés leggyakoribb, súlyos szövődménye (májzsugor)


A krónikus májgyulladás súlyosan károsítja a májsejteket, így a máj egy idő után nem tudja ellátni feladatát. A krónikus HCV fertőzés az egyik leggyakoribb oka a krónikus májbetegségnek, súlyos szövődményként a májzsugornak (2. ábra) és májráknak (hepatocelluláris carcinoma). A beteg alkalmassága esetén, lehetőség van máj transzplantációra.

Az Egészségügyi Világszervezet 170 millióra teszi a hepatitisz C vírus által fertőzöttek számát világszerte. Magyarországon kb. 60-70 ezer vírushordozóról beszélhetünk. A betegek csupán 15-20%-a gyógyul meg spontán, többségükben krónikus májbetegség alakul ki, amely akár évtizedekig tünetmentes maradhat. Ennek tulajdonítható, hogy a hepatitisz C vírusfertőzést gyakran „csendes gyilkosnak” nevezik. A hosszú, tünetmentes időszaknak köszönhetően a betegek jelentős részét csak késői stádiumban diagnosztizálják, amikor sikeres kezelés (gyógyulás) már kisebb százalékban érhető el. A stigmatizáció szintén megnehezíti a korai diagnosztizálást és kezelést, amely fokozza a fertőzés kockázatát a társadalomban.

A vírus folyton változó genetikai szerkezete miatt eddig még nem sikerült hepatitisz C vírus elleni védőoltást kifejleszteni. Ezért a HCV terápia legfőbb célja a beteg vírusmentessé tétele. A kezelés ambuláns módon történik; kórházi ellátásra egyedül a szövődmények és súlyosabb mellékhatások esetén van szükség. A betegek egy része jól reagál a jelenleg rendelkezésre álló kezelésre, s meggyógyul. Ugyanakkor a betegek kb. fele nem (tartósan) reagál a kezelésre, így vírushordozó marad. Számukra a legkorszerűbb és leghatékonyabb terápia elindítása indokolt.

Ez idáig 8000 körüli beteg részesült (interferon) kezelésben, amelynek mindösszesen felére tehető, akik gyógyultnak tekinthetők. Az előfordulási adatokból kiindulva kijelenthető, hogy a betegek túlnyomó többsége nem tud a betegségéről. Összességében több ezer krónikus HCV által fertőzött beteggel számolhatunk, akiknél a gyulladás folyamatosan és visszafordíthatatlanul károsítja a májsejteket. Idővel a májsejtek oly mértékben elpusztulnak, hogy a máj már nem tudja funkcionális szerepét betölteni, ami a beteg halálához vezet.



Az előrehaladott májbetegség szövődményeinek első éves kezelési költségei


A krónikus hepatitisz C vírusfertőzés lefolyása egyénenként nagyon különböző lehet. Ugyanakkor a betegek mintegy ötödénél májzsugor (cirrózis) alakul ki, amely gátolja a megfelelő véráramlást a májon keresztül. A betegség súlyosbodásával a májműködés fokozatosan csökken. Májzsugorban szenvedő betegben megnő a kockázata végstádiumú májbetegség és/vagy májrák kialakulásának. Ezen szövődmények kialakulásával ugrásszerűen megnőnek a kezelési költségek (3.ábra).

A máj működésének fokozatos romlásával párhuzamban csökken a beteg életminősége. Először a beteg teljesítményének (produktivitás) csökkenését eredményezi, majd produktivitás kiesést a betegszabadságok miatt. Ennek gazdasági terhe az elvesztett közvetlen (adó- és járulék), valamint közvetett bevételeken (fogyasztás) keresztül igen jelentős. Csupán ezer beteg meggyógyításával az elkövetkező években több milliárd pótlólagos bevételhez juthat a költségvetés. Nem utolsó sorban minden egyes megmentett élet, nyereség egy drasztikusan fogyó nemzet számára.

A krónikus hepatitisz C vírusfertőzés kevesebb figyelmet kapott ez idáig, pedig társadalmi, gazdasági és mentális terhe jelentős mind az egyén, mind a társadalom számára. A jelenlegi gazdasági "vérzivataros" években kiemelten szükség van közép- és hosszú távú tervezésre, előrelátásra. Ennek sikeréhez járulhat hozzá népesség, gazdasági, egészségügyi területeken már rövidtávon is kiugró eredményt felmutató, a tudományos fejlődés legújabb vívmányait is magába foglaló, széles körben és szakmai indokoltságtól függően hozzáférhető krónikus hepatitisz C kezelés társadalombiztosítás keretein belül. (További információ a Figyelő 2012. április 26-i Medicina szakmai mellékletében olvasható)

A szerző Raymond Odhiambo egészségügyi közgazdász, gyógyszerár támogatási szakértő

Kapcsolódó cikkek