Minthogy kisiskolás koruk óta tankönyvek, előadók és szakemberek sokasága óvja őket a dohányzás, az alkohol, a kábítószerek, a felelőtlen nemi élet kockázataitól, a fiatalok nemigen állíthatják, hogy ne lennének tisztában az egészséges életmód szabályaival. És valóban, ha megkérdezik őket, a lehető legritkábban mondják azt, hogy bármi olyasmit terveznének a jövőben, ami veszélyeztetné az egészségüket – állapították meg amerikai tudósok már 1989-ben. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ezek a jó tanácsok ne röppennének ki az ifjúság fejéből abban a pillanatban, amint kellemes alkalom kínálkozik az egészségromboló magatartás gyakorlására – mutattak rá a kutatók.

Ezt egy másik tengerentúli tanulmány készítői is alátámasztották. Felméréseik alapján szintén arra a megállapításra jutottak, nincs lényegi összefüggés aközött, hogy valaki mennyit tud az AIDS rizikóiról, illetve mennyire kapható olyan szexuális kalandra, amelynek következtében megfertőződhet a vírussal.

RÁSZOKNAK.
A hazánkra vonatkozó adatok tanúbizonysága szerint a fenti vizsgálatok akár nálunk is készülhettek volna. Dacára a különféle kormányzati és civil kezdeményezésű egészségfejlesztési programoknak, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi – 2009-es – egészség-tematikájú nemzetközi felmérésében Magyarország több helyen is a sereghajtók között végzett.

Így például kiderült, hogy Dánia, Nagy-Britannia, Finnország és Ausztria mellett nálunk a legkedvezőtlenebbek az alkoholfogyasztási adatok. A 13–15 év közötti korosztályból a magyar lányok 32, míg a fiúk 40 százaléka vallotta be, hogy életében legalább kétszer volt már részeg. Az OECD-átlag 29 százalék a lányoknál és 33 a fiúknál, míg a legrosszabb adatokat produkáló Nagy-Britanniában a lányok 56, a fiúk 59 százaléka ismeri saját tapasztalatból a túlzott italozás kellemetlen következményeit.

Nem alakultak túl fényesen a dohányzásra vonatkozó mutatóink sem. Az ötödik helyen végeztünk. A 15 éves fiúk 22 százaléka, az ugyanennyi idős lányok 21 százaléka mondta azt, hogy hetente legalább egyszer rágyújt. Összehasonlításként: a vizsgálatba bevont harminc ország átlaga 16 százalék a fiúk, 17 százalék a lányok esetében. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy nálunk viszonylag korán, 12–13 évesen kerül az első cigaretta a gyerekek szájába. Márpedig a tapasztalatok szerint minél később gyújt rá életében először, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy rászokik a füstölésre.

„Gyakran a barátokkal eltöltött idő egyik kelléke lesz a cigaretta, amelyet a kortársaitól kap a fiatal. Akinek a családjában vagy baráti társaságában dohányoznak, gyakrabban válik maga is dohányossá” – hangsúlyozza Szilágyi Tibor, a füstellenes mozgalom régi harcosa, rámutatva a fiatalok egészségkárosító magatartásának egyik fő okára, a kortárscsoport nyomására. Tapasztalatai egybevágnak azoknak a felméréseknek a konklúziójával, amelyek szerint minél több kortársáról hiszi azt egy fiatal, hogy részt vesz egy bizonyos tevékenységben – mondjuk a dohányzásban –, annál nagyobb eséllyel kapcsolódik bele ebbe az időtöltésbe ő maga is. Ha ugyanis kimarad, úgy érzi, a (lenézett) kisebbséghez tartozik.

Ezzel szemben, ha egy tizenéves valamilyen rizikós dolgot csinál, mintegy önigazolásként túlbecsüli azoknak a kortársainak a számát, akikre hasonló aktivitás jellemző. Ráadásul egy kamasz a legritkábban vet számot tetteinek évekkel, évtizedekkel későbbi következményeivel, számára a realitás az, hogy sose halunk meg. Vagy legalábbis: sose betegszünk meg.

NEM VÉDEKEZNEK.
A „tudják, de nem teszik” magatartás a fiatalok szexuális életében is tetten érhető. Jó példa erre a Durex kérdőíves felmérése, amelyet ezerötszáz, 15 és 22 év közötti magyar fiatal töltött ki. Ebben a megkérdezettek 99 százaléka értékelte fontosnak a biztonságos szexet. Az elméletnek azonban ellentmondani látszik a gyakorlatra vonatkozó adat: a Szülészeti-Nőgyógyászati Tudományos Prevenciós Társaság szerint a fiatalok 90 százaléka egyáltalán nem védekezik első testi kapcsolata során, amelyen jellemzően 17 éves korban esik át.

Mindeközben a kockázatokkal sincs igazán tisztában. A Durex-kérdőív kitöltőinek mindössze 52 százaléka ismerte a leggyakoribb szexuális úton terjedő betegségeket. Pedig ezek közül manapság akad szép számmal, a lista az AIDS-től a hepatitiszen át a chlamydiáig terjed, és közülük még a „klasszikus“ kórképek a kevésbé veszélyesek. Ahogyan egy bőrgyógyász fogalmazott: ha választania kellene az antibiotikum-kúrával viszonylag egyszerűen és komplikációmentesen kikezelhető szifilisz, vagy a makacs, folyton kiújuló genitális herpeszfertőzés között, habozás nélkül az előbbire szavazna.

A fiatal nők első számú közellenségének mostanában a humán papilloma vírus (HPV) számít. „Ennek két oka van: egyrészt ez napjaink leggyakoribb vírusos eredetű, szexuális úton terjedő betegsége, másrészt meggyőző epidemiológiai és sejtbiológiai bizonyítékok alapján gyakorlatilag elfogadott, hogy bizonyos vírustípusok oki tényezőként szerepelnek a méhnyakrák kialakulásában” – fogalmaz Tisza Tímea bőr- és nemigyógyász szakorvos. A 20–24 éves nők 20–25 százalékánál előforduló betegség és főként megelőzése azóta vált a sajtó egyik kedvenc témájává, amióta két gyógyszergyár is piacra dobta HPV-ellenes vakcináját. Mivel az első oltást még kettőnek kell követnie, és egy adag oltóanyag ára 30 ezer forint körül mozog, több önkormányzat is részben vagy egészben magára vállalta egy-egy korosztály immunizálásának költségeit.

BELSŐ ÜRESSÉG.
A fiatalok modern életformája a fizikai kockázatok mellett mentálisakat is magában rejt. A fogyasztói társadalom azonnali kielégülésre buzdító trendje ugyanis nemcsak az életmódban és a vásárlói szokásokban jelentkezik, hanem abban is, hogy sokan igyekeznek azonnal megszabadulni lelki feszültségeiktől, például szorongásaikat azonnal másokra öntik az interneten.

Ez egyfelől oda vezet, mutat rá Tari Annamária pszichológus, hogy az emberekben megnő az intolerancia a legcsekélyebb kellemetlenséggel szemben is, másfelől az őket érő ingerek szinte feldolgozás nélkül futnak át rajtuk, belső ürességet, fásultságot okozva. „A belső élet – figyelmeztet a szakember, aki legújabb, Y generáció című könyvében éppen a húszas-harmincas korosztályt veszi górcső alá – olyan lelki munka, amelyben szembenézünk önmagunkkal. Ennek tartalmaznia kell a konfliktusainkat is, mert csak ezekből lehet megtanulni a konstruktív viselkedést és leszűrni a fontos tapasztalatokat. Ez utóbbi segít majd abban, hogy egy következő szituáció már ne védtelenül, hanem felkészülten érjen minket.”

Kapcsolódó cikkek