Két fontos kérdés is eldőlni látszik a Budapesti Értéktőzsde új kereskedési rendszerét illetően. A német Xetra jöhet, és a bevezetést árjegyzői (market maker) szisztéma kialakítása is kíséri.
Éves szinten mintegy 3000 milliárd forint a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) azonnali részvényforgalma. Nem mindegy, hogy ez a hatalmas összegű adásvétel milyen kereskedési rendszerben zajlik, de az aztán különösen nem mindegy, hogy ennek a tételnek a brókerjutaléka milyen szereplők zsebét gazdagítja. Mindezek után aligha kell azt elmagyarázni, hogy miért feszülnek egymásnak hol szakmai viták keretében, hol indulatosan az érdekcsoportok, a BÉT osztrák főtulajdonosai, a magyar hátterű brókercégek, valamint a hazai kibocsátók, a jegybank (Magyar Nemzeti Bank), az elszámolóház (Keler), a felügyelet (PSZÁF) vezetői. Sokféle szakmai egyeztetés után, de még az április 25-i éves BÉT-közgyűlés előtt arról számoltak be a Figyelőt tájékoztató szakemberek, hogy bár még csak a nagy vonalak látszanak, de megegyezés körvonalazódik.
Patai Mihály (balra) és Michael Buhl a BÉT közgyűlésén, 2008-ban. Irányt mutattak? Fotó: MTI
A kereskedési bizottság, az igazgatóság, illetve az előbb felsorolt intézményekkel, hatóságokkal kiegészített érdekegyeztető fórum ülései után az már biztosan látszik, hogy a német Xetra bevezetése mentén alakul ki a béke, ugyanakkor annak egy a prágai tőzsdén kipróbált, árjegyzői (market makeri) rendszerrel kibővített verziója érkezhet. A konszenzust az is segítette, hogy immár eldőlt, Európa domináns rendszere a Xetra lesz, a konkurens UTP a NYSE–Deutsche Börse fúzió meghiúsulása miatt visszaszorult.<#zaras_figyelo#>
Sokan sokfélét gondolnak a konkrét paraméterekről, és bár fajsúlyos piaci szereplők (így a Concorde, az Erste, az ING, az Equilor, a Keler, a PSZÁF, maga a BÉT, de még az MNB is) elmondták már a véleményüket, sokan még nem fejthették ki azt. Az ördög azért ezúttal is majd a részletekben, az árjegyzői spreadekben, a díjakban, a szabálytalanságok retorziójában lakozik. Ami azonban még az elmúlt fél évben is tapasztalható háború után már mindenképpen pozitívum, az az érdemi egyeztetések, vagyis az intenzív kommunikáció megindulása – vélte Szécsényi Bálint, a BÉT alelnöke, egyben az Equilor ügyvezető igazgatója. A tárgyalásokról azt hallottuk, hogy a bevételeiket féltő magyar hátterű brókercégek azt már elfogadták, hogy 15 évenként indokolt lehet a kereskedési rendszer cseréje, és a globális Xetra új befektetőket is hozhatna, s ez mindenkinek pozitívum.
Pont, pont, vesszőcske
Egy
brókercégnek ma körülbelül 15 bázispontot, azaz az ügylet 0,015
százalékára rúgó tőzsdei és elszámolási díjakat kell megfizetnie. Azért
védettek a hazai cégek, mert a BÉT-en nem tag külföldi házak 4–8
bázispontért DMA (direct market access) szolgáltatást vásárolhatnak
tőlük, vagyis egy magyar tőzsdetagtól vehetnek elérést a BÉT-re. Aki
ilyet nem vesz, hanem ügyfélként, telefonon ad megbízásokat, még
magasabb, 8–12 bázispontos díjakkal tud adni-venni. Ha a nem market
maker külföldiek számára a budapesti Xetra díja magas marad, akkor a
hazai szolgáltatók továbbra is megtarthatják telefonos megbízásaik,
illetve DMA-bevételeik egy részét.
Vélhetően az is segített meggyőzni a hazai játékosokat, hogy a minden egyes részvényre önkéntesen vállalható „market makerség” kedvező is lehet a vállalkozó kedvű jelentkezőknek. Az a brókercég, amely valamely papírban árjegyzést vállal, a jelenleginél kicsit olcsóbban köthet, például 1,5 helyett 1,2 bázisponton, ám az igazi nagy változás, hogy az árjegyzői körön kívüliek jóval drágábban, 5-5,5 ponton köthetnek majd.
RAJT: 2013 VAGY 2014Azt már nem feltétlenül látják ugyanúgy az osztrák és a magyar stakeholderek, hogy mekkora lehet az időigénye a minden szempontból új rendszernek. Bécs 2013 végén már Xetrát szeretne, míg a hazai cégek ezt inkább csak 2014-től vélik reálisnak. Biztos, hogy nagy csaták lesznek a piaci szereplők között a részletek körül, de a keret biztató, abban mindenki megtalálhatja a számítását.
Versenyjogi szempontból kerülni kell, hogy az új szisztéma a régi tőzsdetagok piacvédelmének tűnjön, de a magyar papírokra magyar nyitvatartási idő szerint nyújtott árjegyzés azért könnyebb egy helyi játékosnak, mint egy londoni háznak. Az voltaképpen csak a BÉT-közgyűlések korábbi döntéseinek a következménye, hogy a kereskedési rendszert a mostani éves rendes közgyűlés is tárgyalja, a részletekről ugyanis most még biztosan nem lehet megegyezni – mondta Szécsényi Bálint. Később ezt a kialakított konszenzusos álláspontot lehet beadni felügyeleti engedélyeztetésre. Ha a piaci szereplők egységesen beállnak egy koncepció mögé, akkor az biztosan inkább találkozik a felügyelet jóindulatával, mint ha a PSZÁF azt érzi, hogy a magyar játékosok megerőszakolásáról van szó, és Bécs erőszakkal szeretné a magyar tőkepiacot Bécsbe kiszervezni. Korábban az is visszatérő elem volt, hogy a kereskedési rendszerrel kapcsolatban eltérő álláspontot képviseltek az ott csak kereskedő brókercégek, illetve a nagyobb BÉT-pakettel is rendelkező játékosok. Ez most is befolyásolhatja a véleményeket, ám úgy tudjuk, hogy a kereskedési rendszer támogatása vagy nem támogatása nincs összekötve egyéb pontokkal.
Önsorsrontás
A kereskedési
rendszer kérdése a teljes magyar tőkepiac életben maradása szempontjából
is fontos lehet. Ugyanakkor a forgalom megtartása, esetleges növelése
szempontjából nem ez az egyetlen lényeges tennivaló. Egyrészt fontos
lenne az újabb és újabb jó részvénysztori, a kibocsátók parkettre
vonzása. Másrészt akadna tennivaló a befektetők praktikus
kiszolgálásában is. Az Egyesült Államokban elképzelhetetlen lenne, hogy
olyan részvények, mint a Mol, de főleg a Richter papíronként több
tízezer forintos áron forogjanak. Már rég „splittelték” volna, azaz
megtizedelték volna a részvények névértékét. A tapasztalatok szerint
ugyanis egy kisebb névértékű és piaci értékű részvény attraktívabb a
kisbefektetőknek, akik így többet is kötnek az adott papírból.
Harmadrészt a kisbefektetők még mindig nagyobb védelmet érdemelnének, az
elmúlt fél év tapasztalatai szerint ma már kimondható, hogy
kifejezetten a befektetővédelem ellen hat az átvezetés intézménye,
amellyel az Orco, majd a Fotex is komoly áresés közepette hagyhatta el a
budapesti parkettet.
ÜZLETI KÉRDÉSAlapvetően a béke vagy háború üzleti kérdésnek tűnik. A megegyezés mindenkinek csak jó lehet, a kérdés csak az, hogy a békepártiak meg tudják-e válaszolni azokat a kérdéseket, kételyeket, amelyek korábban az ellenzőkben felmerültek. Feltárhatók-e előzetesen a váltás közvetlen és közvetett költségei? Milyen párhuzamos rendszereket vált ki a Xetra, és milyen rendszereket kell továbbra is életben tartani? Hogyan változik a hazai elszámolóház szerepe? A felügyelet számára azt is majd világossá kell tenni, hogy a tőzsdei kereskedési rendszert magyar vagy osztrák jog szerint kell-e kezelni. A Xetra mellett érvelők mindenesetre abban hisznek, hogy amennyiben nagy nemzetközi házak tudnak a Xetra-hozzáférésükkel közvetlenül kereskedni Budapesten, akkor az növelheti a forgalmat. Ez biztosan igaz, bár az már újabb érdekes elemzés tárgya lehet, hogy azok a díjak, amelyekről most szó van, mennyire teszik majd drágává Budapestet.