Megfér-e két dudás egy csárdában, azaz egy magyar és egy osztrák vállalkozás a hazai sósavalapú vegyiáru-gyártásban? A kérdésre hamarosan választ kapunk, mivel a – mintegy másfél éve a kínai Wanhua-csoport tulajdonában lévő – BorsodChem ettől az évtől futtatja fel egyik műanyagalapanyag-gyártó kapacitását, az úgynevezett TDI-üzemet. A hatalmas kapacitásbővítés miatt viszont a TDI melléktermékeként a következő években nem az eddigi 60-70 ezer, hanem sokkal több, évi 200-250 ezer tonnányi sósav keletkezik.

A maró hatású sav olcsó termék, de mivel veszélyes anyag, szállítása legfeljebb 600 kilométeren belül kifizetődő, nagy mennyiségben pedig a tárolása sem olcsó. Ugyanakkor a sósav a víztisztításban és a szennyvízkezelésben használt vegyszerek, tisztítószerek nagyon fontos alapanyaga, feldolgozóipar, illetve kereskedelem épül rá. Így amelyik partnercég a BorsodChemnél ekkora alapanyagbázis felett diszponál, az hosszabb távon nyeregbe kerülhet, és akár az árakat is diktálhatja.

Munkában a BorsodChem. A mellék-termék is értékes.
Fotó: MTI

FONTOS ALAPANYAG
Ez veszélyeztetheti a Víztec Víztechnológiai Segédanyagokat Forgalmazó Zrt. üzletét, amely az elmúlt évtizedben éppen az osztrák Donau Chemie egyik ismert régiós konkurensévé nőtte ki magát mind a gyártásban, mind a kereskedelemben, már ami a szennyvízkezelési üzletet illeti.<#zaras_figyelo#>

E téren a magyar cégcsoport a hazai piac közel 100, az osztráknak 30 százalékát, a szlovák piacnak pedig mintegy a felét tudhatja magáénak, így ebben a szegmensben a Donau Chemie-vel közel azonos nagyságrendet képvisel. Ugyanakkor, ha az osztrák multi más tevékenységeit is belevesszük, a két cég nem tartozik egy súlycsoportba, árbevétele mintegy negyvenszerese a magyar versenytársáéhoz képest, mintegy 80 milliárd forint (a vállalat történetét lásd külön). Így gazdasági értelemben a BorsodChem döntése, miszerint a Donau Chemie-vel szerződik a jövőben keletkező rengeteg sósav felhasználására, racionálisnak tűnik.

A több cégből álló Víztec-csoport évi közel 40 ezer tonna sósavat dolgoz fel, bevétele 2,5 milliárd forinthoz közelített tavaly (a csoportról részletesebben a keretes cikkben olvashat, a legnagyobb cég adatait lásd a táblázatban). A Donau Chemie a beruházása után évi 200-250 ezer tonnát vehet át a BorsodChemtől, amelyből 70 ezret dolgozna majd fel Kazincbarcikán, további jelentős mennyiséget pedig az ausztriai üzemeiben.

Franz Geiger, a Donau Chemie vezérigazgatója ugyanakkor a Figyelő kérdésére hangsúlyozta: a BorsodChem beruházása nyomán olyan mértékben megnő a sósavtermelés, hogy bőven lesz olyan alapanyag is, amelyből a magyar cégeknek jut majd. „Meghívtuk a Víztec céget is, tegyen ajánlatot a számára szükséges sósav átvételére, és ez az ajánlatunk ma is és a jövőben is bármikor él” – tette hozzá a vezérigazgató.

Ez persze aligha nyugtatja meg az üzletéért aggódó magyar vállalkozást, hiszen a szállítás nehézségei és költsége miatt más vegyi üzemekből nem biztos, hogy egykönnyen szerez majd be alapanyagot. Így az osztrák cégen múlhat, hogy hosszabb távon milyen feltételeket diktál magyar partnerének. Igaz, a BorsodChemmel féléves időtávon van nagy mennyiségre érvényes sósavra kötött szerződése a Víztec-csoportnak. Hosszabb távon azonban a Víztec gyártásának esetleges ellehetetlenülésével megnőnének a Donau Chemie esélyei új piacok szerzésére. Ehhez elég lehet, ha az osztrák cég jelentősen felemeli majd a sósav árát.

MILLIÁRDOS BERUHÁZÁS
A BorsodChem számára főleg az a fontos, hogy ne maradjon a nyakán a rengeteg veszélyes anyag, és annak többségét stabilan, biztosan átvegye valaki. Éppen ezért kötöttek – piaci értesülések szerint – húsz évre szóló szerződést a Donau Chemie-vel. A nyilvánvaló szállítási és biztonsági okok miatt nem külső helyszínen, hanem a BorsodChem üzemének területén építi meg a feldolgozót az osztrák partner.

A Donau Chemie magyar leányvállalata, a Donauchem Kft. hatmillió euróból (1,8 milliárd forint) húzza fel a 20-25 főt foglalkoztató, sósavat feldolgozó üzemet Kazincbarcikán. Az 5000 négyzetméteren felépülő egység 2013 elején kezdi meg működését – erősítette meg a Figyelőnek Franz Geiger.

Az osztrák cég vezetése biztos abban, hogy nem marad a nyakán a sok melléktermék. Az egyre szigorúbb uniós követelmények miatt ugyanis a régióban nagyságrendekkel több, az ivóvíz tisztítására használt polialumínium-klorid és szennyvízkezelésre alkalmas vas-klorid szükséges. Mindkettőt sósavból gyártják. A tízmilliós Magyarországon jelenleg harmadannyi vas-klorid fogy, mint Ausztriában, Romániában pedig tizedannyi, azaz mintegy 300 ezer tonnányi végtermékre lehet potenciális igény a régióban, mivel a Donau Chemie a szlovák, a cseh és a dél-lengyelországi területekre is szállítana.

Igaz, a magyar Víztec cégnek is vannak romániai érdekeltségei, így nemcsak Magyarországon, de az egész régióban nagyot erősödhet a Víztec konkurense. Már csak azért is, mert a két legfőbb termék árát felerészben a sósav ára határozza meg, amelyre nagy befolyása lehet majd a Donau Chemie-nek. A magyar cég jelenleg tárgyalásokat folytat több féllel, hogy a kialakuló helyzet számukra is elfogadható módon alakuljon. „Célunk, hogy ne kizárólag az osztrák cég kapja meg a sósavat, hanem velünk is szerződjön újra – és lehetőleg hosszabb távra, valamint megfelelő mennyiségre – a BorsodChem, amellyel 2008 óta van kapcsolatunk” – mondja Kruchina Károly, a Víztec Zrt. igazgatósági tagja. A magyar vállalat helyzetbe hozása a vegyi cégnek is hasznos lenne, hiszen több potenciális vásárlója maradna a számára csak problémát jelentő sósavnak.

Kapcsolódó cikkek