Csillagászok január elején figyeltek fel egy érdekes, „fej nélküli”, azaz csak csóvából álló üstökösre. Egyáltalán nem volt központi sűrűsödése, vagyis egy anyagkibocsátó centrum a középpontjában. Az egész jelenség mindössze egy körülbelül 180 ezer kilométeres, kelet-nyugat irányú, nagyon vékony fénysáv, melynek az „eleje” kicsit fényesebb, illetve egy vékony bajusz nyúlik ki belőle délkelet felé. Magyarul egy porlepel kering a Nap körül – számol be a csillagászat.hu.

Mindez nem szokatlan jelenség: a központ nélküli megjelenés mindig az üstökös teljes szétesését, végső pusztulását jelzi. Az igazi szenzációt esetünkben az jelenti, hogy további vizsgálatok és számos kérdés megválaszolása után a csillagászok úgy gondolják: a megfigyelt jelenség nem egy üstökös „halála”, hanem két kisbolygó ütközése során kidobódott porfelhő.

Az egyik túlélte

Ilyet a csillagászat történetében először sikerült megfigyelni. Ahol viszont van porfelhő, ott nagyobb törmelékeknek is maradnia kellett, sőt, nagy valószínűséggel a nagyobbik kisbolygó túlélte a katasztrófát.

Alig több mint egy hét múlva meg is került az ütközést elszenvedő aszteroida, amely a porfelhő keleti végétől mintegy 1500 kilométerre látszott, és mozgása teljesen összhangban volt a felhő mozgásával. Elkülönülése a porfelhőtől arra utal, hogy azt egy hirtelen, heves folyamat hozta létre. A jelenség az úgynevezett kisbolygóövben történt, amiről régóta tudjuk, hogy fejlődését elsősorban az ütközések befolyásolják – írja a szakportál.

A porfelhő és a "túlélő" a Hubble űrtávcső felvételén (forrás: hubblesite.org)

A kisbolygóövben bolygónak nem nevezhető aszteroidák milliárdjai keringenek a Nap körül a Mars és a Jupiter pályája közt. Méretük igen változó, a néhány tíz métertől egészen a több száz kilométer átmérőig terjed – tudta meg az fn.hu a Magyar Csillagászati Egyesülettől.

Az ütközés feltehetően 5-6 km/s sebességgel következett be 2009 első felében, és a Hubble űrtávcső felvételei alapján a nagyobbik, körülbelül 140 méter átmérőjű kisbolygó túlélte a találkozást. Hozzá kell tenni azonban, hogy az ütközéses elméletet csak a porfelhő mozgásának és változásának további megfigyelései tudják majd minden kétséget kizáróan igazolni.k_fn9_cikk_banner
A Föld is veszélybe kerülhet

Ha nem is a mostanihoz hasonló direkt módon, de az égitestek ütközése mindennapos a kisbolygók övében, és ez komoly hatással lehet a Föld élővilágára is. A találkozás következményeként ugyanis az aszteroidák kilökődhetnek a kisbolygóöv úgynevezett instabil pályájára, ahonnét a Jupiter tömegvonzásának köszönhetően a Föld irányába vehetik útjukat. Ezek az úgynevezett „földsúroló kisbolygók”, amelyek rendszeresen érkeznek a kisbolygóövből.

Fehérrel a kisbolygóöv (wikipedia.hu)

Évmilliárdok távlatában az innen származó meteoritok alakították a Hold ma ismert kráterekkel szabdalt felszínét, de jutott belőlük a Földre is. Bolygónkon azonban legtöbbjük nyomait mára eltüntette az erózió. Bár a tudósok körében még nincs teljes egyetértés, de valószínű, hogy 65 millió éve egy kisbolygó becsapódása okozta a dinoszauruszok kipusztulását is. Könnyen el lehet képzelni, milyen pusztítást okozna ma az emberiség körében egy hasonló kataklizma.

Kapcsolódó cikkek