Villám Géza, a médiahackjeiről híres egykori rádiós műsorvezető 2005-ben felszólító levelet írt a Dakar szervező cégének, hogy változtassa meg közzétett útvonalát, mert ők már előbb kijelölték a nagyon hasonló sajátjukat. A terv bevált, a hír a napilapok első oldalán szerepelt. A követelés remek reklámot csinált a tervezett túrának. Két hét alatt nyilvánvalóvá lett, hogy valósággá válhat az, amiben milliók kételkedtek. Új mítosz született, a kis ember Dakarja, avagy a fapados Dakar, az őrült ágyúgolyófutam: a Budapest–Bamako rali. Mottója: bárki bárhogyan, bármivel.

Egy francia raliversenyző, Thierry Sabine 1977-ben eltévedt a líbiai sivatagban. Kalandos megmenekülésének emléke hazatérése után jó ideig fogva tartotta. Úgy gondolta, az érzést meg kell osztania elkényelmesedett embertársaival. Ebben az időben alakult ki benne a meggyőződés, amely egész hátralévő életében vezérelte: „A kaland azok osztályrésze, akik útra kelnek. Az otthonmaradóknak az álmodozás jut”.


Sabine gondolatai termékeny talajra hullottak, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1978. december 26-án 182 jármű várta egy 10 ezer kilométeres rali rajtját a párizsi Eiffel-torony alatti téren, a Trocaderón. Céljuk Dakar volt. A szenegáli fővárosba végül 74 csapat érkezett be, történelmet írva. Megszületett a legenda. A rali pillanatok alatt a kaland, a felfedezés és a szabadság szinonimájává vált. Azonban, ahogyan nőtt a népszerűsége, úgy üzletiesedett el az esemény. A Dakar hamarosan multicégek, gyárak és milliárdos szponzorok világra szóló médiacirkuszává vált.<#zaras_figyelo#>

Az időközben Afrikában helikopter-balesetben elhunyt Sabine által a palackból kiszabadított szellem új utakat keresett. 2005 karácsonyán egy maréknyi elszánt magyar őrült tervet dédelgetett: Budapestről eljutni Mali fővárosába, Bamakóba az Atlasz hegység hágóin, kő- és homoksivatagokon át, szavannákon keresztül. Szellemi vezetőjük az egykori rádiós, Szabó Gaál András, ismertebb nevén Villám Géza volt. Talán harminc jármű vágott neki a 8 ezer kilométeres távnak, s a mezőny végül hihetetlen kalandok után célba ért. A Budapest–Bamako egyik napról a másikra divattá vált. Szellemisége máig a Thierry Sabine által megfogalmazott elképzelést képviseli, annak ellenére, hogy 2010-ben új szervezők vették át az eseményt, akik alaposabb előkészületekkel igyekeztek biztonságosabbá tenni a ralit.

Abban az évben először engedtek a Külügyminisztérium évről évre ismétlődő nyomásának, hogy a mezőnyt ne vigyék se Mauritániába, se pedig Maliba, ugyanis katonai hírszerzési forrásokra hivatkozva emberrablás, illetve terrortámadás veszélyétől tartottak. Tavaly Villám Géza ismét átvette az irányítást, s a Bamako visszatért gyökereihez, az őskáoszhoz, és nem hagyták ki a rázós helyszíneket sem.

A rali a magyar fővárosból rajtol, és eddig öt alkalommal Mali fővárosa, Bamako volt a cél. Egy ízben – a csonka verseny során – a marokkói Agadir adott otthont a befutónak. Tavaly a rali új országot is érintett, Szenegált, az eredeti Párizs–Dakar célországát.

Amikor 2008-ban az A.S.O., a Dakar szervező cége a rajt előtti napon bejelentette az afrikai rali törlését, Villám ingyenes részvételi lehetőséget ajánlott a csalódott versenyzőknek.Az A.S.O. vezetői tajtékzottak a dühtől. Villám azután Szenegál beiktatásával ismét megfricskázta a Dakar szervezőinek orrát: az ő versenye is érinti ugyan a Dakar legendás befutóját, a Rózsaszín tavat, de a Bamako mezőnye csak beugrik oda, és már megy is a dolgára.

Villám Géza mellett 2012-ben új arc tűnt fel, a Nyugat-Afrikában, elsősorban Bissau Guineában szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező üzletember, Wells Tamás személyében. A végcél Bissau Guinea lett, a mezőny a lábát, illetve kerekét sem tette be Maliba.

A rali őrültjei verseny és kaland kategóriában indulhatnak. A versenyzők geocaching jellegű feladatok megoldásával és a táborhelyre időben való beérkezéssel gyűjthetnek pontokat. A pontgyűjtéshez nem elég jól tájékozódni, leleményességre és kreativitásra is szükség van. A kaland kategóriások számára egyetlen feladat létezik: tetszés szerinti úton és módon eljutni az esti táborhelyekre. A nevezési díj 1200 euró/autó, ehhez jönnek még a vízumdíjak és a biztosítás, nagyjából 500 euró/fő erejéig. Ezenfelül mindenki annyit költ, amennyit tud, vagy akar.

A speciálisan felkészített terepjárók mellett a legelképesztőbb járművekkel is teljesítették már a távot. Volt Dacia, Trabant, Bogár és állólámpás Mercedes is. A cikk írója egy afrikai hajnalon, egy homokdűne tövében találkozott két öltönyös alakkal, ők vállalásuk értelmében ilyen ruházatban teljesítették a távot. Volt oldalkocsis Ural motorkerékpár és Harley–Davidson chopper, 2012-ben három norvég kalandor Vespa robogókkal vállalkozott a nagy útra. A Bamako mindig is támogatta a vad ötletekkel érkezőket. A Cigánygyerek az égből néven induló férfi például egy Ladával, vízumok, oltások és biztosítások nélkül, minimális összeggel a zsebében vágott neki a távnak, és két alkalommal is beért a célba. Csuklós busz, rabszállító furgon, sőt, a hetvenes évek rokkantkocsija, egy háromkerekű Velorex is akadt az indulók között.

A Bamakón átélt kalandokról könyvet lehetne írni, volt, aki felborult egy szavannai ösvényen száguldva és nyakát törte, volt, aki ezer kilométert autózott az út szélén felejtett övtáskájáért, amelyben 2 ezer euró volt – és megtalálta. Akadt, aki úgy összeveszett társával, hogy a sivatagban kiszállt a közös autójukból, de szövődtek életre szóló barátságok is. A cikk írója Mauritániában elvesztette az útlevelét, és konzuli tilalom ellenére kiszökött az országból, s beszökött Maliba, hogy onnan menlevéllel jöjjön haza. Egy norvég az elaknásított Senki Földjén hagyta el összes dokumentumát, őt magyarok csempészték be a következő országba, honfitársának quadja hat órát állt az óceán fogságába esve a mauritániai partoknál. A kalandoknak se szeri, se száma, annyi Budapest–Bamako rali létezik, ahány résztvevője volt az eseménynek.

Egy valami közös a legtöbb esetben: egy ilyen út után senki nem marad ugyanazaz, mint előtte volt. Olyan dolgokat él át a nehézségek közepette – a Föld legszegényebb országaiban, döbbenetes sorsokkal szembesülve –,
hogy azok még a legérzéketlenebb embert sem hagyják érintetlenül. Óhatatlanul számot vet addigi életével, otthoni terveivel, céljaival és motivációival, azzal, hogy valójában mitől is lesz boldog és elégedett.

Kapcsolódó cikkek