A különböző konfliktusok, viták jogi úton történő rendezése mellett egyre nagyobb teret kapnak a peren kívüli egyezségek, köztük a mediáció is, amely a gyakran éveken át húzódó bírósági eljárásoknál jóval gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelent. Bár ahhoz, hogy valaki úgynevezett mediátor lehessen, és vitában álló, esetleg perre készülő felek közötti konfliktust segítsen megoldani, egyáltalán nem kell jogi végzettség. Sőt, egyelőre semmilyen végzettség nem szükséges, csupán az Országos Mediációs Egyesületnél (OME) kell regisztrálnia. A képzettség kötelezővé tétele mellett azonban a mediációs szakma régóta lobbizik, és várhatón a közeljövőben bevezetésre is kerül ez a követelmény.

Ebben a feladatban azért leginkább a pszichológusok és az ügyvédek érzik kompetensnek magukat – ismertette a szakmát Jeles Judit, az OME elnökségi tagja, aki a mediátori munka mellett maga is gyakorló ügyvéd. Elmondta, hogy vannak ügyvédek, akik kifejezetten érdeklődnek a mediáció iránt, de a hagyományos gondolkodású kollégák szerint igenis szerződés és per szükséges minden esetben, a többi, úgynevezett „puha” módszer szerintük fölösleges. Úgy vélik, azért ő munkájuk is tekinthető mediációnak, hiszen ők is az egyezség elérésére törekednek.

„Valójában azonban ennek semmi köze a mediációhoz, hiszen ezek az ügyvédek rábeszélés, nyomásgyakorlás útján győzik meg a feleket, míg a valódi mediáció során a szembenálló felek maguk találják meg a megoldást – a mediátor segítségével” – mondta Jeles Judit. Szerinte bár látványos sikerek egyelőre nincsenek (kivéve a büntetőjog területét, ahol széles körben elismerik a mediáció hatékonyságát), azért érezhető az elmúlt évek során végbement pozitív attitűdváltás a mediációval kapcsolatban. „Ráadásul a polgári perrendtartás is illetékkedvezménnyel ösztönzi az alternatív konfliktusrendezést” – sorolta az eredményeket. A néhány alkalommal 3-4 órás „ülés” (beszélgetés) sorát jelentő mediáció a szakember véleménye szerint nem jelent bevételkiesést az ebben részt vevő ügyvédeknek, hiszen a hosszú időn át húzódó peres ügyekben, mint mondta, úgysem lehet elkérni a szokásos óradíjat.

Pergaranciák
Az ügyvédi hivatás esetenként nagy anyagi és mindig jelentős erkölcsi felelősséget jelent, még ha az utóbbit nem is veszi komolyan mindenki, és kevéssé számon kérhető. Az esetlegesen okozott kárért azonban minden ügyvédnek felelősséget kell vállalnia. Ennek feltételeit biztosítja a törvény által előírt ügyvédi felelősségbiztosítás, amit az ügyvédek többsége az 1991 óta működő Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületénél (MÜBSE) köt meg, a feltételektől függően havi 7–21 ezer forintos biztosítási díjért.

„A nagyobb vagy nemzetközi irodáktól az ügyfelek megkövetelik, hogy a kötelező alapbiztosításon túl kiegészítő biztosítással is rendelkezzenek – állítja Kerekes István, a nagyobb fedezetű ügyvédi biztosításokhoz a MÜBSE által ajánlott AON Magyarország Kft. vezetője. – Magyarországon ez az összeg 30–50 millió forintos fedezettől 20 millió euróig terjed – ismerteti –, de a 10–15 ilyen típusú ügyféllel rendelkező cégnél a szolgáltatás indítása óta nem fordult még elő ilyen jellegű kártérítési igény.”

A szükség törvénye
„Teljesen jogos kárigényekkor is sokszor van szükség ügyvédi segítségre legtöbbször a biztosítókkal szemben” – ismerteti az ügyvédi segítség nélkül nehezen megoldható ügyek egyik típusát Kovács Andrea Zsuzsanna, aki cégtársával egy Budapesten és Bécsben működő, többek között ingatlanjoggal, munkajoggal és gazdasági joggal foglalkozó ügyvédi iroda egyik tulajdonosa. „Sokszor olyan tényállásokat és kifogásokat találnak ki a biztosítók, amelyek nem léteznek, és olyannyira a valóságtól elrugaszkodó vagy teljesen elutasító magatartást tanúsítanak, hogy szinte nem akarja elhinni az ember, hogy ezt nem szándékolt magatartás vezérli” – tette hozzá.

„Rengeteg olyan helyzettel is találkozunk, amikor a hatóságok érdektelen hozzáállása miatt nem vagy csak nehezen boldogulhatott az állampolgár” – állítja. Példaként az építmény- és telekadók kapcsán kialakult, szerinte kaotikus helyzetet említi: „sajnos feleannyi vagy háromszor több is lehet a kirótt adó, ha nincs résen az ember, s nem ismeri nagyon alaposan a vonatkozó jogszabályokat. Egy nagyobb beruházó esetében például, ahol van három bérbe adott épület, 700 000 forinttól 11 millió forintig terjedhet az adó mértéke a jogszabályok értelmezésétől függően”.

Szerinte bizonyos esetekben többet ér egy, az állampolgár által érthetően megfogalmazott levél, mintha ügyvédhez fordulna. „Ez nem baj, hiszen a jogi segítségnek nem kell az egészségesen működő társadalom alapfeltételének lennie” – véli.

Ám vannak esetek, például a lakáseladásnál, -vásárlásnál kiszabott illetékről értesítő levelek, tulajdonképpen fizetési meghagyások – említi a legegyszerűbbeket –, amelyek szerkezetük, fogalmazási stílusuk, átláthatatlanságuk miatt kiáltanak ügyvédért.

Túlképzési mutató
Kovács Andrea Zsuzsanna szerint a szakma presztízsével is akadnak gondok. A túlképzés miatt rengeteg olyan munkát kénytelenek elvállalni a jogi diplomával bírók (földhivatali vagy önkormányzati ügyintézői pozíció), amihez nem lenne szükséges ez a végzettség. A túlképzettség pedig belső feszültségeket hordozhat magában az állami szervezetben. Az ügyvédek társadalmi elismertségét az sem emeli, hogy vannak olyan kollégák, akiknél az ügyfél érdeke csak sokadrangú szempont. Vannak gondok a kartársakkal való együttműködéssel is, nincs igazi kollegialitás a szakmában, sokan azonosulnak az ügyfelekkel, és nem képviselőként élik meg munkájukat. Előfordul, hogy valaki kifejezetten negatív megjegyzéseket tesz, vagy negatívan lép fel az ügyfelével szembenálló fél ügyvédjével szemben. Ez egy bizonyos szintig a képviselői habitus része lehet, de ezt meghaladva öncélú erőfitogtatás – említi az ügyvédnő. Az egyes ügyvédek törvényszegő vagy etikátlan magatartását feszengető kérdésre pedig annyit válaszolt: amit nem tilos, azt szabad. „Tehát ha talál valamire jogszabályi lehetőséget, akkor az nem jogellenes, azonban pont ezek azok a határok, amelyek folyamatos mozgása miatt az ügyvéd esetleg önhibáján kívül kerülhet veszélybe.” Ugyanakkor azt is elismerte, hogy bizonyára vannak olyan ügyvédek, akik szándékosan segédkeznek ügyfeleik jogellenes tevékenységeivel kapcsolatban.

Lobbiban is erősek
Az ügyvédi irodák egyik fontos szolgáltatása a lobbitevékenység: hiszen például egy kívánt törvénymódosítás kapcsán egy ügyvéd nagyon jól tudja, hogy kellene „kinéznie” a jogszabálynak. Ez a nemzetközi gyakorlatban is így van – nyilatkozta Alexa Noémi, a Transparency International (TI) magyarországi szervezetének vezetője, és kitért arra is, hogy míg Magyarországon a 2006 szeptembere óta hatályban lévő, úgynevezett „lobbitörvény” értelmében csak regisztrált lobbisták végezhetnek hivatalosan ilyen tevékenységet, a Brüsszelben hasonló tevékenységet folytatóknak csak ajánlott, de nem kötelező a regisztráció. Azért a magyarországi helyzetet sem oldotta meg teljes egészében ez a törvényi szabályozás (várhatóan módosul is a közeljövőben): a TI adatai szerint egyáltalán nem jellemző, hogy a törvény által előírt módon pontos lobbinaplót vezetnének a lobbisták, illetve az őket fogadó állami szervezetek. Alexa Noémi szerint ezt a két oldal statisztikai adatai közötti eltérés is bizonyítja: a Transparency International 2008. őszi adatai szerint a törvény életbe lépése óta a regisztrált lobbisták 37, míg a közszféra 57 esetben rögzített érdemi (egy konkrét törvényhez kapcsolódó) lobbitevékenységet. A korrupció ellen küzdő szervezet vezetője szerint gyakran megtörténik az is, hogy magát a törvény-előkészítési munkát szervezi ki egy-egy minisztérium külsős ügyvédi irodáknak, ami Alexa Noémi szerint „nem feltétlenül helyes, tekintve, hogy ilyen esetekben belső információról van szó”.

Kapcsolódó cikkek