Pályája elején még csak abban volt biztos Rózsa József, hogy sem alkalmazottként, sem édesapjával közös vállalkozásban nem tudja a jövőjét elképzelni. „Nagyon szeretjük egymást, de képtelenek lennénk együtt dolgozni. Az édesapám túlságosan karakán ember, aki mellett nehéz labdába rúgni” – vall a családi felállásról a vállalkozó, aki mára bizonyította, hogy önállóan is sikeres üzletember. Apróbb kitérőkkel és kacskaringókkal rátalált egy speciális területre, amelyben megkerülhetetlen piaci szereplővé nőtte ki magát. Cége, a Daisyland Kft. látja el ugyanis azokat a hazai fogyasztókat, akik valamilyen táplálékallergiában vagy cukorbetegségben szenvednek, és ezért egy életre különleges diétára kényszerülnek.

Fotó: Hartyányi Norbert

SKANDINÁV PÉLDA. Finnországban, ha az ember betér bármelyik átlagos étterembe, akkor teljesen magától értetődő dolog, hogy az étlapon mindenféle fura jelekkel találkozik. Az áthúzott búzakalász például azt jelzi, hogy az adott fogást gluténmentesen is el tudják készíteni, vagyis azok is nyugodtan fogyaszthatják, akik allergiásak a lisztre, pontosabban a gabonafélék fehérjéjére. A finneknél szemmel láthatóan foglalkoznak a lisztérzékenyekkel – a világon állítólag itt a legtöbbet –, így talán elsőre meglepőnek tűnik, hogy a betegek száma ott mégis magasabb arányú, mint máshol Európában. E mögött azonban az húzódik meg, hogy míg Finnországban a lakosság 99 százalékát szűrik, addig például nálunk egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel.

„Néhány éve kísérleti jelleggel végeztek egy lisztérzékenység-szűrést a Jász-Nagykun-Szolnok megyei óvodákban, és 2400 gyerek között 22 pozitív esetet találtak” – meséli a ritka, amúgy finn közreműködéssel lebonyolított próbálkozások egyikét Rózsa József. Ebből az eredményből, és az európai átlagot is jelentő 1 százalékból kiindulva durván 100 ezer lisztérzékeny ember lehet az országban, és akkor a többi táplálékallergiáról még nem is beszéltünk. Ez persze számosságában nem egy óriási piac, ezt Rózsa József is tudja, de – különösen, hogy az érintettek zöménél még nem is diagnosztizálták a betegséget – folyamatosan bővülő területről van szó. A Daisyland árbevételének például ma már több mint a fele származik a gluténmentes és diabetikus portékákból, miközben a cég kezdeti fő profiljának tekinthető hagyományos édességek folyamatosan szorulnak vissza.

Persze Rózsa József sem úgy lépett ki az iskolapadból, hogy kifejezetten gluténmentes ételek nagykereskedője legyen. Pályakezdőként az IKEA marketingosztályán próbálta ki magát, ám – mint mondja – abban a közegben képtelenség volt önállóan gondolkozni és az önálló gondolatokat megvalósítani. Két év után így a saját útját kezdte járni, és 1991-ben néhány barátjával közösen Svédországból származó fagylalttorták és jégkrémek árusításába fogott. Ehhez első körben három hűtőládára volt szüksége – ebben a fázisban az amúgy igen jól menő nyomdai vállalkozást üzemeltető Rózsa apuka 100 ezer forintos tőkeinjekcióval segítette a fiát –, a további beruházásokat pedig már a jégkrémes bevételekből fedezték.

Egy darabig úgy tűnt, minden jó úton halad: hamarosan 15 nagyobb hűtőszekrényt is vettek, amelyeket közértekben helyeztek ki. Aztán a cég külföldi partnere, egy nagy amerikai gyártó hirtelen kivonult a piacról, Rózsa József vállalkozása meg ottmaradt üresen, lízingelt hűtőházzal és minden addigi infrastruktúrával. „Mindent újra kellett kezdeni” – idézi fel a reménytelennek tűnő időszakot az üzletember, aki aztán sikeresen visszaverekedte magát az élelmiszer-kereskedelembe. Előbb gmk, majd kft. formájában édesipari termékeket és állateledeleket kezdett forgalmazni, miközben mind nagyobb disztribúciós hálózatot épített fel. „Eleinte csak néhány Barkasunk volt” – pontosít a vállalkozó, aki viszont ma már több saját teherautóval, temperált raktárral és saját üzletkötői hálózattal végzi az általuk forgalmazott termékek országos terítését.

Az első hipermarketek megjelenésével azonban újra nehéz helyzet állt elő, miután a nagy áruházak az egyes gyártók saját importőrétől akartak vásárolni. A Daisyland piaci lehetőségei így alaposan beszűkültek, és szükségszerű volt, hogy Rózsa József rátaláljon egy speciális termékkörre. Az 1994-es kölni élelmiszer-kiállítás ebből a szempontból sorsfordító volt, hiszen itt kerültek a képbe például az akkor még Magyarországon ismeretlen belga pralinék, valamint a diabetikus és gluténmentes élelmiszerek. A réspiac megtalálásában nyilván közrejátszott az is, hogy az üzletember felesége és lánya is lisztérzékeny, de mint Rózsa József fogalmaz, nem ez adta a fő motivációt. A lendületet a cég számára viszont mindenképpen, hiszen a prémium kategóriájú édességek és a speciális élelmiszerek révén sikerült áttörni a hipermarketek vastag falain.


Az elmúlt évek dinamikus fejlődését persze megakaszthatja az idei esztendő, amelyet a cégvezető szerint „túl kell élni”. A legjobban az árfolyamot és a fizetési morált sínylik meg, no meg azt, hogy a Magyarországról kialakult kép miatt velük szemben is bizalmatlanabbak lettek a külföldi partnerek. „Nekünk sokszor azonnal, készpénzben kell fizetnünk az áruért, miközben felénk a hipermarketek csak több hónapos átfutással egyenlítik ki a számlát” – mondja a tulajdonos, aki ráadásul még az árfolyamveszteséget is kénytelen lenyelni. „Hiába jutott 300 forint fölé az euró kurzusa néhány hónap alatt, a hazai hipermarketek még mindig 250-es eurón veszik át tőlünk az árut” – hoz egy tipikus példát, hozzátéve, hogy emiatt nullára süllyedt a saját haszonkulcsuk.

DRÁGA ELJÁRÁS. Persze vevői oldalról örvendetes, ha a gluténmentes termékek ilyenformán ellenszegülnek a gyenge forintnak, miután azok „békeidőkben” is elképesztően drágák. Négy apró zsemle például 800 forintot kóstál. Ez alapvetően azért van, mert a gabonák fehérjéjének az eltávolítása igen bonyolult és drága eljárás, ráadásul még a csomagolásra vonatkozóan is roppant szigorúak az előírások. „Gyakorlatilag gyógyszergyári körülmények között kell élelmiszert gyártani” – illusztrálja a helyzetet Koltai Tünde, a Lisztérzékenyek Országos Egyesületének elnöke, aki szerint nem a Daisylandet kell okolni a termékek áráért. Ő egyébként hosszú ideje követi nyomon a kft. tevékenységét, és nagyra értékeli Rózsa József azon törekvését, hogy az ország minden pontjára, legalább a nagy bevásárlóközpontok és hipermarketek élelmiszerpolcaira eljussanak a speciális termékek.

A cégtulajdonos e tekintetben valóban elszánt, és addig nem nyugszik, amíg minden üzlethálózattal nem sikerül leszerződnie. „Szeretném elérni, hogy azok, akik speciális diétára szorulnak, ne érezzék magukat kirekesztve; ne kelljen különleges szakboltokba járniuk azért, hogy egy darab kenyeret vegyenek maguknak vagy egy nápolyit a gyereküknek” – vallja az üzletember, aki néhány éve már a környező országokban is ebben a szellemben tevékenykedik. A szlovák, a cseh és a román Daisyland üzletpolitikája tehát hasonló az anyacégéhez, csak még egy enyhén hazafias elemmel gazdagabb. A környező országokban ugyanis a hagyományos magyar gasztronómia tipikus alaptermékeit is teríti Rózsa József, mert abban bízik, hogy például az Erős Pista révén a cégcsoport számai is erősödnek.

Kapcsolódó cikkek