A kereslet beszűkülése pedig azt is maga után vonhatja, hogy a média színvonala is leromlik, hiszen csökken az igény a „profi tartalomgyártók” iránt. Mi történik ennek hatására a klasszikus médiafelületekkel, szükség lesz-e még a nyomtatott sajtóra?

Szerintem bizonyos tényezők fölött sokszor siklanak el azok, akik a fenti folyamatok miatt keseregnek. Úgy gondolom, aggodalomra nincs ok – sőt, a média új, virágzó időszaka jön, a tartalom sokkal fontosabb lesz, mint volt, és bizonyos tartalmak még sokáig csak a tradicionális csatornákon működnek majd.

GYAKORI SZEMÉLYCSERÉK
Komoly változások zajlottak a hazai médiapiacon 2011-ben, hirtelen nem is tudnék olyan online vagy print szerkesztőséget mondani, de még elektronikus médiumot is alig, ahol ne lettek volna személyi váltások. (Voltaképp magamat is ide sorolhatom, de nem ezzel a céllal született ez az írás.) Ahogy megfigyeltem, óriási csata zajlott minden új vagy leköszönő vezető első megszólaltatásáért, érdeklődés övezte a friss stratégiát, a pozícióváltás emberi, szakmai vagy éppen politikai okait, függetlenül az adott média típusától. Maga az a tény, hogy a média vezető személyiségeit – nem csak a tulajdonosi jogokat gyakorlókat, hanem sokkal inkább a tartalomért felelőseket – ilyen érdeklődés övezi, megerősíti bennem azt a meggyőződést, aminek hónapokkal ezelőtt egy Figyelő-interjúban már hangot adtam. Tudniillik, hogy minden médiatípusnak, köztük a printnek is megvan a létjogosultsága, és a vészharangok kongatása helyett inkább a struktúráknak az igényekhez alakítása az időszerű.<#zaras_figyelo#>

Manapság teljesen összekeveredett a tartalom és annak forrása. Sok évvel ezelőtt, ha egy tartalmat megnéztünk, akkor abból még meg lehetett állapítani, hogy milyen csatornán jutottunk hozzá: a köztévétől, egy üzleti magazintól vagy esetleg egy kereskedelmi rádiótól? Ma ugyanezek a tartalmak egyszerre érkeznek az m1-től és az üzleti magazintól, de legalább ugyanekkora eséllyel jöhetnek egy sajtófigyelésből, egy facebookos bejegyzésből, egy YouTube videóból, egy hírgyűjtő szájtról, egy kötekedő blogból vagy éppen a kötekedő blogot másodközlő facebookos bejegyzésből, és így tovább. A tartalom tehát elkezdett önálló életet élni.

ELMOSÓDÓ HATÁRVONAL
Nem a csatorna határozza meg a tartalmat, hanem a tartalom keresi a célközönségét. Egy médium irányítása mára korántsem annak öncélú csinosításáról kell, hogy szóljon, hanem meg kell találni annak a módját, hogy a felvállalt küldetés hogyan éri el legjobban célközönségét: más hordozó kell, ha Forma–1 rajongóknak kívánunk naprakész információkat szolgáltatni, illetve megint más arra, ha fiatalokat akarunk tájékoztatni szórakozási lehetőségekről. Nem azért kell például fenntartani egy gazdasági hetilapot, mert tiszteljük a hagyományt, hanem azért, mert adott esetben tényleg ez a formátum passzol leginkább hitelességben és kezelhetőségben a célcsoport és a témafeldolgozás igényeihez. Kicsi a valószínűsége például annak, hogy egy építészeti szakfolyóirat a mobilra költözzön, ehhez a műfajhoz papír kell, nyugalom. Ugyanakkor a rövid élettartamú napi híreknek meg már sokszor nem jó formátum a fél négyzetméteres újság, amely sokszor túl nagy késéssel éri csak el az olvasót.

Való igaz, hogy átalakulnak médiahasználati szokásaink. Ennek azonban része az is, hogy médiafogyasztókká válunk olyan szituációkban, a nap olyan szakaszaiban is, amelyek korábban erre nem voltak alkalmasak. Ahogy a mobiltelefonok okostelefonokká válnak, úgy nő egyre jobban az ezeken a készülékeken fogyasztott média aránya. Lehet, hogy az egyes médiatípusok egymás kárára növelik az időtortában a szeletüket, de maga a torta is hízik: médiát fogyasztunk utazás közben, sorban álláskor, és valljuk be, hogy sokszor a megbeszéléseken is. A média szerepe is változik: az eredeti, csupán információt szolgáltató termékből minden ember életének alapvető részét képező, átfogó jelentőségű és hatású elemmé vált, és ez tovább fokozódik az eszközök fejlődésével. Emiatt a média előállítása is radikálisan változik, elmosódik a határvonal személyes kommunikáció és médiatartalom között.

Hatványozottan igaz ez a fiatalok körében, számukra az olvasás az információszerzésnek csak az egyik formája. Miközben rengeteg információhoz jutnak hozzá, még többet igényelnek, ergo nagyobb szükségük van a médiára, mint az előttük járó generációknak. Csak éppen nem a sztenderd médiára kell gondolnunk e megfogalmazás alatt. Aki ezt a célközönséget el akarja érni, annak a tartalmat a megfelelő csatornákon kell eljuttatnia.

Az önmeghatározás eszköze is, hogy milyen médiát fogyasztunk, milyen cikket lájkolunk, milyen videókat osztunk meg, milyen folyóiratot találnak ügyfeleink az asztalunkon, láttuk-e, avagy fogalmunk sincs, hogy min pityergett Keresztes Ildikó tegnapelőtt, vagy felszisszentünk-e mi is Tóta W-nek azon a bizonyos mondatán. Mindezek a történések már jobbára platform függetlenek. Ha odajönnek hozzánk, és megkérdezik, hogy nézünk-e valóságshow-t, akkor azt mondjuk, hogy isten ments, de közben nem vesszük észre, hogy közvetve vagy csak háttér-televíziózás révén valójában tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ki az az Alekosz.

BRANDEK SZEREPE
Mivel a média az élet minden területén jelen van, és az eszközök sokkal hathatósabb, szinte állandó elérést tesznek lehetővé, a médiát már nagyrészt nem termékként fogjuk fel, és nem is úgy fogyasztjuk. Ez az, ami jócskán megnehezíti a hagyományos, korábban a média termékként való percepcióján alapuló értékesítést. Az információ mennyisége miatt a gyors, rövid ingerekre épülő kommunikáció a keresett, a tartalom és a forma sokkal meghatározóbb, mint a csatorna. Nyilván a csatorna helyes megválasztása egy fontos döntés, de már nem azonosíthatjuk a csatornát a tartalommal. A Figyelő például ebben a felfogásban nem hetilap, hanem szellemi műhely, amelynek produktuma történetesen egy heti print kiadvány formájában jut el közönségéhez. Vannak szebb folyóiratok, amelyeknek szellemi műhellyé válása elmaradt, és a csatorna értékesebb, mint a tartalom, ezért aztán nem válnak a napi közbeszéd részévé, nem válnak hivatkozási alappá, és nem kerülnek bele a napi sajtófigyelési körlevélbe, és a kutya sem lesz kíváncsi, hogy ki éppen a főszerkesztő, és miként akarja továbbépíteni a márkát.

A médiafogyasztás már nem opció. Tudatosság nem az eléréséhez kell, hanem annak menedzseléséhez, hogy a minket érdeklő, minket érintő tartalmat a számunkra hatékony módon fogadjuk be, vagy a másik oldalról nézve juttassuk el. A média pedig ennek megfelelően átalakul csatornák által meghatározott, merev szerkezetű termékek halmazából állandóan jelen levő elemmé, egy olyan közeggé, amelyhez szinte mindenki hozzájárul. Ebben az információs óceánban azonban segítség, kapaszkodó kell, különben a fogyasztó – legyen bármily tájékozott és tudatos is – menthetetlenül elvész. Éppen emiatt maradhat meg a nagy, erős brandek vezető szerepe, ha képesek arra, hogy egyrészt befogadják az újfajta, nem hagyományosan előállított tartalmakat, átszűrve azokat a saját szakértelmükön, másrészt – alkalmazva a rendelkezésre álló technológiákat –, kinyissák ezt a tartalmat, és a felhasználóik számára relevánsnak mondható minden csatornán jelen legyenek.
A szerző az EST MEDIA Nyrt. vezérigazgatója

Kapcsolódó cikkek