Meskó Bertalan jelenleg végzős a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumán. Genetikára szeretne szakosodni, előszeretettel böngészte a vonatkozó nemzetközi szakirodalmat az interneten, és a legérdekesebb találatokat blogban gyűjtötte össze. Scienceroll.com című blogja olyannyira hiánypótló és új keletű, hogy nemzetközi elismerésben részesült, MedIQ.blog.hu címen elérhető magyar változata is díjat kapott. A nyári szünetben Genfben a WHO-nak dolgozott éppen, hazatérésekor beszélgettünk vele Budapesten.

Mit csináltál Genfben?
Van az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) egy kezdeményezése, a betegségek lajstromba vételét szeretnék megreformálni. Amikor erről hallottam, levélben felajánlottam a segítségemet, mert ez egyedülálló alkalom, hogy a Wikipedia mintájára világhálós eszközökkel kiteljesítsük ezt a projektet.

Miért hallgatna éppen rád a WHO ilyen kérdésekben?
Orvostanhallgatóként sokat böngésztem az interneten, és össze is gyűjtöttem blogokban az általam fontosnak vélt hivatkozásokat. Persze kommentálom is őket, hogy egy laikus számára is érdekes, élvezetes legyen a téma. Több ezerre rúg az olvasók száma, nagyon sok közöttük a szakember. Ráadásul az egyes bejegyzésekhez hozzászólók révén tovább gazdagodik. Más nem feltétlenül fektet bele ennyi munkát, ezért egy szakmai gyűjtőoldalnak komoly referenciaértéke van.

Akkor magyar orvosi körökben is ismert vagy?
Egyáltalán nem. Az angol nyelven vezetett honlapom látogatottabb, a kommentelők továbbviszik a témát, érezhetően szakavatottak gyűlnek össze. A magyar blogon szerintem alig van orvos az olvasók között, de ott a szakadékot szeretném áthidalni az orvosok és a laikusok között, míg a Scienceroll kifejezetten szakmai.

Lehet, hogy a magyar orvosok nem is tudnak a blogról, esetleg elriasztja őket a laikus látogatók özöne?
A magyar orvosok körében az az általános vélemény, hogy ez az internetes világ szép és jó, de nekik erre nincsen idejük. Amit persze nehezen lehet elfogadni, hiszen a legfontosabb 2-3 szaklap átolvasására ők is szakítanak időt, csak éppen a világban száznál is több elérhető online módon, amihez én könnyen használható eszközöket mutatok be nekik.

Miért olyan fontos ez neked?
Ez nem csak egy hírgyűjtemény, hanem online képzési, tanácsadói kurzusok is részét képezik annak, amit nyújtani tudok. Amellett köteleztem el magam, hogy terjesszem az orvosok körében azt a módszertant, amelyet „webkettes orvoslásnak” hívok.

A neve alapján ez nem hangzik másnak, mint hogy online is kommunikálhassunk az orvosokkal, illetve az orvosok egymás között. Erre sem hajlandóak? Vagy lehet, hogy ez az infrastruktúra hiánya miatt van?
Ide nem csúcsgépek kellenek, hanem online hozzáféréshez elegendő, hétköznapi PC-k. Ilyen szinte minden orvosnak van. A szemlélet azonban egészen más hozzáállást igényel. A tájékozott beteg jobb partner a gyógyításban, mint a tájékozatlan. A diagnosztika jelentős része a páciens beszámolóján alapszik. Ha bizalmatlanul, részleteket elhallgatva jön egy beteg, nem mond el olyat, aminek esetleg lenne jelentősége a betegség felismerésében, az mind hatékonyságrontó tényező. Az orvosokat rá kell ébreszteni arra, hogy igenis hasznos, ha a páciens azzal kezdi, hogy olvasott valamit az interneten. Vagy ha megkérdezi, betegségének hol olvasson utána online, arra tudni kell megfelelően válaszolni.

Tényleg ekkora az információs űr, hogy néhány segítőkész szócikk és e-mailezésre is hajlandó orvos már külön tudományágat képez webkettes orvoslás címen?
Ebben a dologban sokkal több van, mint egyszerűen a betegtájékoztatás, nem véletlenül szentel neki figyelmet a Nature című folyóirat. Az orvos-beteg kommunikációt, az orvosi oktatást, az egészségügy felépítését is megváltoztathatják azok az eszközök, amelyeket mi, bloggerek bemutatunk. A lényeg az, hogy az úgynevezett e-páciensek száma növekszik, míg az erre nyitott orvosok száma még minimális.

A mai orvosképzésnek nem része az ilyen eszközök megismertetése?
A magyar orvostársadalom a legjobbak között van a világon szakmai felkészültség tekintetében. Mégis eretnekségnek hangzik az, hogy a web2.0 eszköztára beszivárogjon a gyógyításba. Szeptembertől kezdődik a debreceni egyetemen az Orvoslás 2.0-ról szóló kurzusom, ilyenre amerikai egyetemeken sincs példa. Pedig akarva-akaratlan már fent vagyunk a hálón: a fiatalok használják az iWiW-et, a Facebookot, a páciensek jelentős része ma már rákeres a neten orvosa nevére. Viszont ha bulizós képeket talál, az nem javítja a bizalmat. Pedig az internetet okosan használva a reputáció is menedzselhető.

Ez nem kelt visszatetszést orvoskörökben?
Ó, dehogynem. Nálunk nincs hagyománya annak, hogy egy orvos online is kiépítse reputációját. Az USA-ban a legjobban menedzselt honlapok közé tartoznak a kórházak, klinikák website-jai.

A publikálásban sosem okozott gondot, hogy nem vagy anyanyelvi angol?
Igazából előnyömre szolgált. Nem fogalmazok olyan kacifántosan, mint az amerikai orvosbloggerek többsége, így igazán nemzetközi olvasótáborra tudtam szert tenni. Ma pedig már konferenciákra hívnak, publikálok, számon tartanak szakmai körökben, és nem csak azért, mert messziről jöttem.

Gondolom, a debreceni egyetemen is kiemelt figyelem övezi munkásságodat.
Korántsem. Néhány barátomon kívül senki sem tud erről. Egyszer igazolatlanul voltam távol, és kérdezte az oktató, hogy a többiek tudnak-e rólam valamit. A csoporttársaim mondták, hogy éppen a Yale-en vagyok, előadást tartok. „Na persze, a Yale-en…” Ugyanakkor nem akarom, hogy nekem e munkám miatt előnyöm vagy hátrányom legyen, például a vizsgákon. Így van ez jól.

Kapcsolódó cikkek