A balatoni klub több egykori játékosa is gyanúsítás alatt áll, így A. Attila, S. László és H. Gábor, akik a gyanú szerint több mérkőzés elcsalásával is kapcsolatba hozhatók.  A héten az ügyészség újabb három, volt siófoki focistát hallgatott ki gyanúsítottként. A hatóságok az edzőt kötelességszegéssel elkövetett üzletszerű vesztegetés bűntettével, 4 ezer euró bundapénz átvételével gyanúsítják. A szakember őrizetbe vétele pikáns fordulat, mert eddig arról lehetett hallani, hogy akár kártérítési pert is indíthat volt játékosai ellen, hiszen miattuk érték kudarcok. Most meg letartóztatták. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a tréner és ügyvédje tagadja a vádakat, valamint, hogy Aczél egyik közeli ismerőse lapunk számára így jellemezte őt: „A foci az anyja, az apja, a testvére, a gyereke.”
Bennfentesek szerint az elmúlt évtizedben legalább tucatnyi élvonalbeli edző bukását okozták a sorozatban megvásárolt eredmények. „Volt olyan meccs, amikor nem értettem, mi folyik a pályán” – jellemzi az abszurd szituációk egész sorát a bukott edzők egyike a Figyelőnek. Lehet, hogy holnap kiderül, ő is részese volt a csalásnak?

SZERBIAI KÖZPONT
Kérdés, ezek után kinek lehet még hinni. Ez a kérdés persze szerte Európában megfogalmazódik. A héten őrizetbe vették a horvát labdarugó-szövetség alelnökét, valamint a bírói testület első emberét. A gyanú fogadási csalás, akár csak Törökországban, ahol már közel száz vádlottnál tartanak.

„Az egész sport legnagyobb rákfenéje napjainkban a fogadási csalássorozat” – foglalja össze lapunk számára az aggodalmakat Vajda György újságíró, aki egy különös véletlennek köszönhetően kulcsfigurája, sőt bizonyos értelemben kirobbantója a magyarországi botránynak (noha az ügyben az első feljelentést az Magyar Labdarúgó Szövetség tette 2009 decemberében). Éppen ő volt a közelben, amikor 2004 tavaszán a sportnapilap szerkesztőségét felhívta egy különös hanglejtéssel beszélő férfi, mondván, nagyon fontos információja van. Azt bizonygatta, hogy Magyarországon sorozatosan adják-veszik a mérkőzéseket, a szálakat Szerbiából mozgatják, és felajánlotta, hogy e tekintetben minden adatot a lap rendelkezésére bocsát. Vajda több héten át folyamatosan egyeztetett a titokzatos idegennel. Amikor arra kérte, hogy egy még le nem játszott meccs eredményéről beszéljen, ezt is megtette. „Visszahívott, és bemondta a meccset. Egy Magyar Kupa-elődöntő volt az. Félidőben egy góllal vezet majd a vidéki vendégcsapat, de végül a fővárosiak nyernek, mondta az ember. Így lett” – emlékszik vissza a szakíró. Ezután Vajda autóba pattant, és meg sem állt Szerbia egy távoli falujáig. Amit hallott, évekig nem hitte el neki senki.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

„A házába nem engedett be, egy diófa alatt osztotta meg velem a döbbenetes információkat. Papírra neveket írt, kapcsolatrendszereket rajzolt le, 2002-től 30 elcsalt NB I-es mérkőzésről, 60 megvásárolt magyar labdarúgóról beszélt” – eleveníti fel a filmbe illő jelenetet a sportújságíró. Az informátor 1 millió forintot kért, mint mondta, egyrészt egy bebörtönzött társán kíván segíteni, másrészt az egyik magyar játékoson akar bosszút állni, aki átverte őt. Végül a Nemzeti Sport akkor nem merte bevállalni az ügyet, hiszen néhány fecnin kívül semmi sem támasztotta alá az elmondottakat.

MILLIÁRDOS TÉTEK
Sokatmondó tény azonban: a szerb férfi 5 magyar nevet írt fel a papírra 2004-ben. A rendőrség e személyek közül 3-at vett őrizetbe – 2011 őszén. Hogy a két dátum között mi történt? Európát beterítette a fogadási csalások lavinája (néhány elemét lásd külön).

A fogadási maffia eljárása során az esetek többségében nincs szükség erőszakra. Az összekötők sohasem találkoznak futballkörnyezetben a csaló játékosokkal. Éjszakai bárok, szállodák, éttermek adnak helyt a megbeszéléseknek – tájékoztatja a Figyelőt az egyik informátor. A megbízó elmondja, mit várnak el a szereplőktől, és át is adják számukra a pénzt. Úgy tudjuk, ez magyar éljátékosok esetében 3–4 ezer euró közötti összeg fejenként és mérkőzésenként, Nyugat-Európában az első- vagy másodvonalbeli játékosok azonban ennek akár 4–5-szörösét is megkaphatják.
A 2000-es évek elején Európa-szerte szelvénnyel, a fogadóirodákban tették meg tétjeiket a csalók, de csak nagyon ritkán személyesen. Vajda György szerint a hálózat emberei a leggyakrabban hajléktalanokat  bíztak meg a fogadások lebonyolításával. Az internetes forma elterjedésével egyfelől még inkább anonimmá válhatott a fogadás, ugyanakkor a lebukás veszélyét növelte, hogy itt azonosítót, valamint a nyeremények kifizetéséhez bankszámlaszámot is meg kell adni.

A csalók ráadásul idővel ki is szorultak a legnagyobb internetes fogadóirodákból, mert a monitoring rendszert ezek a társaságok egymással is összehangoltan hatalmas ütemben fejlesztik. Feltűnik, ha valaki korábban hetente 500 dollárt kockáztatott, majd egyszer csak megjátszik 100 ezer dollárt.

Éppen ezért az ismertté vált csalások jó része – ezt a magyar nyomozóhatóság is megerősítette lapunk számára – távol-keleti, zömében illegális fogadóirodákon keresztül zajlott. „Előfordult az is, hogy a szervezők egyazon mérkőzéseket akár a világ több száz irodájában is megjátszották, így az egy helyen megtett összegek nem voltak kiugróak, összességében azonban több tízezer vagy több százezer euróra is rúghattak” – tájékoztatja lapunkat informátorunk, hozzátéve: egyetlen fogadási napon, csupán 3–4 magyar mérkőzés megvételével is sok tízmillió forintos haszonra lehetett szert tenni. Világméretekben pedig több tízmilliárd eurós ügyről van szó.

A világot behálózó fogadási bűnszövetkezeteknek a kötésben megtett fogadások miatt (lásd a keretes szöveget) éri meg egy-egy mérkőzésbe akár több tíz- vagy több százezer eurót is befektetni. Három-négy első- vagy másodosztályú labdarúgó-mérkőzés egyidejű befolyásolása az összekötők utaztatásával és a fogadási tippek megjátszásával együtt átlagosan 60 ezer és 500 ezer euró közötti összegbe kerülhet a hálózatnak.

„Amennyiben a manipulált mérkőzés a kívánt eredményt hozta, akkor a realizált tiszta haszonból a szindikátus valamennyi tagja (még az adott mérkőzés szervezésében részt nem vevő tagja is) egyenlő arányban részesült. A fogadás kedvezőtlen kimenetele esetén a költségeket a szervezet egésze viselte” – taglalja a szervezet működését a KNYF.

FINOMABB MÓDSZEREK
„Ki merné ellopni az átadott összeget?!” – teszi fel a költői kérdést a bundapénzekre visszatérve segítőnk. Elmondja, ha nem az előre megbeszélt eredmény születik, akkor az összeg kétszeresét kell visszafizetnie a játékosnak, akit ilyen esetekben olykor meg is vernek a behajtók. Ezek után elképzelhető, milyen elszántsággal küzd majd a pályán a futballista a kívánt cél elérése érdekében. „Az esetek többségében olyan sportolókat választ ki a maffia, akik a létminimum közelében tengődnek, vagy éppen ellenkezőleg, szeretnek nagy lábon élni, esetleg szerencsejáték-függők, ezért állandó, nagy összegű bevételi forrásokra van szükségük” – magyarázza Vajda lapunknak. Mint korábban írtunk róla, számos játékos az NB I-ben is csupán 100–150 ezer forintot tud hazavinni (Nem is olyan kis pénz – Figyelő, 2011/41. szám).

Kiszolgáltatott helyzetű játékosok persze nemcsak idehaza rúgják a labdát. Egy nevét és arcát nem vállaló szerb maffiatag a német közszolgálati televízióban elmondta, hogy az úgynevezett Hoyzer-botrányt követően (lásd keretes írásunkat) a szervezet sokat tanult, finomabbak lettek a módszereik. Azóta csak olyan játékosokat környékeznek meg, akiknek alaposan felmérték a helyzetét: kinek van tartozása, ki szereti a szerencsejátékokat, az alkoholt.

E finomabb módszereknek lett kiválasztottja például René Schnitzler, akivel az ázsiai fogadási maffia egyik európai megbízottja vette fel a kapcsolatot, felkínálva, majd átadva 100 ezer eurót öt mérkőzés manipulálására. „Tizennyolc éves korom óta nem volt nap, amikor nem játszottam” – ismerte be a csatár, hozzátéve: sok a szerencsejáték-függő profi labdarúgó, akik úgy fogadnak, mint az őrültek.

Egy másik játékos, Patrick Neumann élete szó szerint pokollá változott azóta, hogy a német negyedosztályú SC Verl csapatkapitányaként 500 eurót vett át azért, hogy az egyik mérkőzésen veszítsen a csapata. A hatóságoknak később fecsegő játékos retteg, és jelenleg bujkál a maffia bosszúja elől.

A JÉGHEGY CSÚCSA
A csalássorozat hazai szálainak felgöngyölítéséhez az első lökést a bochumi ügyészség iratai adták meg, azok több magyar vonatkozású ügyet is tartalmaztak. Ezt követően indult meg a felderítő munka, amelynek során információink szerint titkosszolgálati módszereket is bevetettek a hatóságok. Ilyenkor telefonlehallgatásokra, számlák ellenőrzésére, valamint a látókörbe került személyek megfigyelésére kerülhet sor. Úgy tudjuk, vagyonosodási vizsgálat keretében a labdarúgók és klubjaik szerződését is górcső alá vette a hatóság: „Mégiscsak furcsa, ha valaki hivatalosan 70 ezer forintot keres, de BMW-vel jár” – világítja meg a lebukás egyik lehetséges mozaikkockáját informátorunk.


Mindezeken túl egyre többen „dalolnak”, vagyis tesznek bejelentést, vallomást. Beszélnek azok is, akiket megkörnyékeztek, és azok is, akiket őrizetbe vettek. Mindemellett a magyar hatóságok több országgal közvetlenül is együttműködnek a szálak felgöngyölítésében, a rendőrség így első kézből értesül arról, ha valahol gyanús fogadások történtek.

Abban biztosak lehetünk, hogy az eddig kipattant magyar ügyek csupán a jéghegy csúcsát jelentik. „Ötszáz olyan magyar labdarúgó van, mint én” – mondta a kamerába az őrizetbe vett magyar játékosok egyike. Ez azt jelentené, hogy többen vannak, mint az NB I teljes játékosállománya! Borbély Zoltán, az MLSZ Jogi- és Sajtóirodájának vezetője azonban kellő mértéktartásra és óvatosságra int: szerinte csak azokra a mérkőzésekre szabad kimondani, hogy csalás történt, amelyekről ez büntetőjogilag is kiderül. A nyomozati szakaszban járunk, a vallomások egyelőre nem nyilvánosak, és a jogerős ítéletig még a napvilágra került esetekben is fennáll az ártatlanság vélelme.  Abban azonban minden hazai és nemzetközi szakember, valamint sportbarát egyetért, hogy ha nem sikerül gátat szabni a fogadási csalássorozatnak, akkor az alapjaiban rengetheti meg a bizalmat a pályán elért eredmények iránt.