Negatív hozam mellett is elkeltek Amerikában az infláció ellen védett állampapírok. Mindez egyrészt arról árulkodik, hogy az emberek nem bíznak az infláció stabilitásában. Másrészt pedig arról, hogy a várható hozambeli jelentős különbség ellenére is sokkal szívesebben fektetnek kockázatmentes államkötvényekbe, mint relatíve kockázatosabb piaci eszközökbe. De vajon mi lehet ezen aggodalmak mögött megbújó ok, s milyen árat kell fizetni a félelmekért? – teszi fel a kérdést J. Bradford DeLong, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora, a Project Syndicate közgazdasági szakportálon megjelent cikkében.

A kérdés aktualitását az adja, hogy míg a S&P részvényindex mostani hozama 7 százalék, addig az ötéves amerikai infláció ellen védett állampapírok (TIPS-kötvények) éves reálkamata -1,02 százalék. A mínusz előjel sokkoló lehet, hiszen ez azt jelenti, hogy a TIPS-kötvény kamatait 5 éven keresztül úgy számolják, hogy kivonják az előző évi inflációs szintből az 1,02 százalékot. Ez az állampapírforma egyfajta biztosítékot nyújt a magas infláció ellen, de még így is hatalmasnak tűnik a várható hozambeli különbség az igen vonzó 7 százalékos S&P részvényindexéhez képest. Ráadásul, ha elég hosszú periódust vizsgálunk a múltban, azt vehetjük észre, hogy az optimista és pesszimista hullámok kiegyenlítették egymást, és az S&P index átlagos hozama jól tükrözte a piaci portfoliók bevételeit.

A jelenségre, miszerint a nem mindennapos hozambeli különbség ellenére sem helyezik át az emberek a pénzüket a TIPS-kötvényekből piaci részvényekbe, DeLong szerint az egyik fő magyarázat az, hogy nem bíznak abban, hogy a jelenlegi állapotok hosszú távon fennmaradnak. A legtöbb közgazdasági előrejelzés ugyanis nem számol olyan veszélyekkel, mint az egyre jobban fenyegető euróválság, vagy olyan eddig még ismeretlen „fekete hattyúkkal”, amik a 2008-as válsághoz hasonló pusztításokat végezhetnek. Ha ezekkel a kellemetlen meglepetésekkel is kalkulálunk, már koránt sem vehető biztosra, hogy a részvénypiaci csökkenés kockázatát minden esetben ellensúlyozni tudja annak növekedési lehetősége. Ilyen szemszögből az S&P 7 százalékos várható hozama talán túlzottan is optimista várakozásnak tűnhet. DeLong úgy véli, hogy az egyre kiszámíthatatlanabbnak látszó világunkban a befektetők a profitmaximalizálás helyett elsősorban a veszteség elkerülésére koncentrálnak.

A felsorolt okok utalhatnak a kormányok iránt meglévő bizalomhiányra, illetve a pénzpiacok rendellenes működésére is. Ugyanis az emberek nem hisznek abban, hogy kormányaik hatékonyan tudnának kezelni egy újabb válságot, ráadásul a politikai intézmények már fő küldetésüket, a makro ökonómiai stabilizációt sem képesek tartani. Ezen felül nem történik meg az, amit egy jól működő pénzpiactól elvárnánk, hogy maximálisan kamatoztassa az emberek kockázatvállalási képességét azzal, hogy a vállalkozóbb kedvűek átveszik a biztonságra törekvők kockázatait egy reális ár fejében. J. Bradford DeLong a kaliforniai Berkeley Egyetem közgazdaságtan professzora, politikai gazdaságtan tanszékének vezetője. Emellett a Közgazdaságtani Kutatások Nemzeti Irodájának tudományos munkatársa, a Clinton-kormány idején pedig az amerikai kincstár helyettes államtitkára volt.