„Évtizedek óta az Európai Unió becsmérlői a demokrácia bukásáról beszélnek, de én egy másfajta veszélyt vélek felfedezni: a bizalom elvesztését”, írja Ana Palacio egyik júniusi blogbejegyzésében.

A bizalom hiánya vezette az eurózónát a szétesés szélére, és így kérdésessé válik az európai egység jövője is. Ritkák azok a politikai intézkedések, amelyek a bizalom és a hitelesség visszaállítását szolgálnák. Ez az alapja a sokak által kritizált megszorító intézkedéseknek. A fő cél éppen az lenne, hogy az észak-európaiak ne higgyék, hogy a nehéz helyzetben lévő országok elpazarolják a segélyként folyósított milliárdokat, valamint hogy a sorozatos megszorításoknak alávetett országok megtapasztalják, hogy értékelik az erőfeszítéseiket. Ennél azonban többre van szükség. Németországnak, mint az eurózóna fő haszonélvezőjének minél hamarabb át kell vennie a vezető szerepet a válságból való kilábalás útján.

A válság megmutatta, milyen nagy különbségek mutatkoznak az EU polgárai és intézményei, északi és déli országok, valamint a lakosság és a szűk elit között. Sokatmondó, hogy a Pew Research Center legutóbbi felmérése szerint a dél-európaiakat, közöttük is a görögöket egybehangzóan a legkevésbé dolgosak közé sorolják a megkérdezettek.

Mi jövő? A szerző széles körű intézményi reformot sürget, és úgy véli, hogy azokban a kérdésekben, amelyek a legtöbb embert érintik – mint a fiatalok munkanélkülisége, a népesség elöregedése, energiagazdálkodás, egészségügy – eredményt kell felmutatni. Többek között ezeket a területeket tárgyalja a Lisszaboni Program, amely azt a célt tűzte ki, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasága legyen. Ana Palacio hangsúlyozza: nem szabad hagyni, hogy a nemzeti politikák ismét felülírják ezt a célt.

Ana Palacio 1994-től 2002-ig képviselő az Európai Parlamentben, 2002-től 2004-ig spanyol külügyminiszter. 2006-tól 2008-ig a Világbank alelnöke volt.