Mindenekelőtt át kell gondolni a reform- és növekedésellenes gazdaságpolitikai eszméket, felülvizsgálni a feltételesség korlátozásait, egyúttal ösztönözni a versenyt a fogadó országok között. Mindezek mellett a nemzetközi ügynökségek is komoly irányítási reformra szorulnak. A titkárságok bürokratikus lassúságát fell kell váltania a vezetés határozottságnak, illetve a szakértői kreativitásnak és alkalmazkodásnak a megváltozott gazdaságpolitikai viszonyokhoz.

A megváltozott geostratégiai helyzetet Bhagwati szerint elsősorban Kína és India donorállamként való fellépése határozza meg. Kína politikája radikális változást hoz, mivel a nemzetközi normáktól eltérően saját maga határozza meg a fejlesztési segélyek feltételrendszerét a fogadó államok számára. Mindezt Bhagwati - ellentétben a nemzetközi fejlesztéspolitika főáramával - nem értékeli ördögtől valónak. A szabályozott feltételességre ugyan szükség van, ugyanakkor az egyes fejlesztési segélyekért folytatott verseny kedvező hatással lehet a fogadó államokra is, annak híján saját partikuláris rendszerük korlátai közé szorulnának.

A versenyellenes politika mögött Bhagwati a növekedés- és reformellenes közgazdasági gondolkodást, az általa „piacellenes fundamentelizmust" véli felfedezni. Mahbub ul-Haq pakisztáni professzor, a Világbank és a UNDP korábbi tanácsadója, vagy Amartya Sen Nobel-díjas indiai közgazdász munkáiban a hangsúlyt a fejlődő országok gazdasági növekedéséről az egyes ellátó rendszerek (egészségügy, oktatás, szociális rendszer) fejlesztésére helyezik át. Bhagwati szerint azonban ezek a modellek működésképtelennek bizonyultak, miközben a gazdasági növekedés többek között az említett rendszerek fejlődéséhez is hozzájárul.

Erre az indiai-amerikai professzor szülőhazája, India példáját hozza fel, ahol a szabadpiaci kapitalizálódás növeli az ellátórendszerek hatékonyságát, emellett sikeresen építi le a kasztrendszer társadalmi korlátait. Fontos azonban, hogy a helyes gazdaságpolitikához demokratikus intézményrendszer és szabad információáramlás társuljon. Kína azonban ennek a politikának még csak az elején jár.

A Columbia Egyetem professzora szerint a komoly reformok nem kerülhetik el fejlesztési ügynökségeket, melyek bürokratikus lassúságban és kompetenciahiányban szenvednek. Erre a megoldást Bhagwati a vezetőségek irányító szerepének visszanyerésében, a proaktív kezdeményezések és értékelhető visszacsatolások kialkította rendszerben látja.

Másrészt az olyan fejlesztési ügynökségeknek, mint a Világbank és a UNDP, vagy a nemzetközi fejlesztésügyi think-tankekenek, mint az OECD és az UNACTD megfelelő közgazdászi-elemzői utánpótlásra van szüksége. Az új közgazdász generáció körében elsősorban az anti-dogmatikus, nyitott hozzáállásnak, illetve a megváltozott geopolitikai viszonyokhoz való alkalmazkodásnak kell szelekciós elvként működnie.

Kapcsolódó cikkek