Ősztől egy magyar cég, a Tesco Tanácsadó Kft. látja el egy olyan szervezet kelet-közép-európai képviseletének a feladatait, amelynek célja az Európai Unió és az arab országok közötti gazdasági együttműködés ösztönzése, katalizálása a környezetvédelem és a zöldenergia területén – tudta meg a Figyelő. A genfi székhellyel létrejött EU–arab Környezetvédelmi Szervezet a víz- és csatornarendszerek, a hulladékfeldolgozás, a talajvédelem, a napenergia, a biomassza stb. területén igyekszik elősegíteni a közös vállalkozások indítását, kölcsönös befektetéseket, technológiai transzfereket s az együttműködés egyéb formáit. Ez egyben lehetőség a magyar cégek számára, hogy üzleteket hasítsanak ki az arab piacon a hagyományosnak számító magyar mérnöki tudás-, szolgáltatásexport, know-how és technológiaátadás területein. A kft. ügyvezető igazgatója, Pados László szerint a képviselet ellátása egyben csatornákat nyit a legmagasabb arab pénzügyi körökhöz, s lehetővé teszi az életképes magyar mérnöki és egyéb szellemi szolgáltatással, innovatív technológiával rendelkező magyar cégek pozicionálását a legfontosabb arab döntési központokban. Ennek jelentőségére álljon itt csak egy ország egy példája: Szaúd-Arábiában hamarosan egymillió új, szociális jellegű lakás építése indul be, s ennek meg kell teremteni az infrastruktúráját.

A Tesco sikere szervesen illeszkedik a magyar kormány úgynevezett keleti nyitás koncepciójába. A lehetőségek kiaknázásához nagyon sok tényezőnek kell összeállnia. Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. ügyvezető igazgatója, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, az arab tagozat elnöke egy a közelmúltban tartott budapesti fórumon – némileg leegyszerűsítve – azt mondta, hogy a kormányzatnak, a vállalkozásoknak, az intézményrendszernek és a külpolitikának egyaránt tennie kell a nyitás szándékának valóra váltásáért.

KORMÁNYZATI HÁTSZÉL
A kormányzati hátszél – részben legalábbis – erősödött az elmúlt időszakban. A többi között magas rangú kormányküldöttségek jártak a térség több országában, például Egyiptomban és Szaúd-Arábiában Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével. Ezekre a vizitekre rendre meghívnak cégeket, s üzleti fórumokat is rászerveznek. Emellett sorra tervezik megtartani a kétoldalú gazdasági vegyes bizottságok, illetve üzleti tanácsok alakuló üléseit. A tervek szerint ősszel megalakul a kuvaiti testület s mellette az üzleti tanács, a második fél évben lesz az egyiptomi, a szaúdi, a tunéziai s a jövő év első felében a marokkói ülése. „A keleti nyitásnak akkor van esélye, ha kormányzati részről professzionális módon viszik az államközi kapcsolatokat, a látogatásokat megfelelő módon utógondozzák. S persze nem lehet megúszni mindennek vállalati szintű promócióját sem, ami pénzbe, nem is kevésbe kerül” – véli Pados, aki évtizedek óta foglalkozik az arab világgal. Ezek az alapfeltételek azonban nem mindig teljesülnek. Információink szerint például a tavalyi rijádi Orbán-vizit óta felpezsdült ugyan a kétoldalú politikai-gazdaságdiplomáciai kapcsolatépítés folyamata, ám szaúdi részről már többször felrótták, hogy várják a konkrét ajánlatokat, projektlistákat. Lehetőség szerint mielőbb, de legkésőbb az őszre tervezett kétoldalú (vízügyi, mezőgazdasági, idegenforgalmi és egészségügyi) szakbizottsági ülések előtt. Konkrét üzlet még kevés született, de több is előkészület alatt áll – tudtuk meg. Van olyan magyar cég, amely már képviseletet létesített Rijádban, s olyan is, amely egy inzulingyár létesítéséről tárgyal a szaúdi partnerekkel.

Több téren nyílnak esélyek, kezdve az export s a hagyományos kereskedelmi többlet növelésétől a magyar adósságfinanszírozás (a hagyományos pénzpiaci forrásainknál olcsóbb) lehetőségén át egészen a közös projektekig és működőtőke-bevonásig. A több százmilliárd dollár felett rendelkező Szaúdi Alapból nekünk is csurranhat-cseppenhet. A jelenlegi tervek szerint ősszel az alapot irányító szaúdi pénzügyminiszter Budapestre készül. Vonzó lehet számukra, hogy idetelepedve uniós cégként működhetnek, ennek összes előnyével.

Persze nem csak Szaúd-Arábiából várnánk forrásokat és tőkét a meglévő elképzelésekhez. Vonzó projektek akadhatnak az idegenforgalomban, a gyógyturizmusban, a szállodaiparban s az ingatlanpiacon. (Megjegyzendő, hogy a hatvanas évek óta mintegy 20 ezer arab diák szerzett egyetemi diplomát Magyarországon, ők erőteljesen kötődnek hozzánk. Közülük sokan magas politikai és üzleti pozícióban vannak – erre is építeni lehetne és kellene is.)

Az ilyen és hasonló, illetve egyéb területekről összegyűjtendő lehetőségek prezentálására kiváló alkalom lehet az a tanácskozás, amelyről az MKIK arab tagozatának tisztújító közgyűlésén Hidvéghi Balázs, a nemzetgazdasági tárca illetékes helyettes államtitkára számolt be. Szeptember 24–25-én a magyar fővárosban tervezik megrendezni az arab kereskedelmi, ipar- és agrárkamarák szövetségének befektetési fórumát. A legnagyobb befektetőket várják a rendezvényre az arab világból. A budapesti színhely egyébként annak köszönhető, hogy a szövetség libanoni elnökével jó személyes viszonyt alakított ki Orbán Viktor kormányfő – mondta a helyettes államtitkár, aki jelentősnek nevezte az érdeklődést.

TÖBB KELLENE
A megnyíló lehetőségek valóra váltásához azonban az eddigieknél többre lenne szükség. Például arra – mondja az arab üzleti gondolkodást kiválóan ismerő Pados –, hogy évekig ugyanazokkal a magyar kormányzatot, államot képviselő személyekkel tudjanak tárgyalni az arab partnerek. Elengedhetetlen lenne, hogy az összes jelentősebb arab országban ismét legyen minimum egy állandó kereskedelmi kiküldött. S persze nagyfokú türelemre is szükség van. „Nem szabad sajnálni az időt és a pénzt a folyamatos személyes kapcsolattartásra, arra, hogy rendszeres időközönként leüljünk egy csésze teára” – fogalmaz az üzletember. Ennek és az üzletek tető alá hozásának a finanszírozására persze források is kellenek. Mégpedig az e célra jelenleg szántnál sokkal több pénzre van szükség, illetve arra, hogy jóval szélesebb körben állítsák csatasorba az export érdekében az olyan konstrukciókat, mint az ajánlati és a teljesítési garancia vagy éppen a kötött segélyhitel – hívja fel a figyelmet Miklóssy. Példaként említhetők az állami kereskedelemfejlesztési eszközök. Egy-egy piacra való betöréshez akár több tízmillió forintos befektetésre is szükség lehet, ezt önmagában egy cég nehezen tudja kitermelni. Éppen ezért jelentős kockázat- és forrásmegosztásra lenne szükség – sorolja a siker feltételeit az üzletember, aki szerint a források növelését nem támogatásként, hanem befektetésként kellene kezelni.

Pados szinte ezt a gondolatsort folytatva mutat rá: a hazai kis- és középvállalatok akkor tudnának tömegesen eljutni ezekre a piacokra, ha egy kereskedőház menedzselné az exporttörekvéseiket. A szakember nem olyan konstrukcióra gondol, mint amilyet ősztől ígér felállítani a kormány (az elsők között egy eddig meg nem nevezett arab országban), hanem olyanra, amely képes és kész akár egy-két évet, bizonyos forrásokat és rengeteg munkát is áldozni a folyamatra.

Az NGM adatai szerint tavaly 87 százalékkal haladta meg a magyar–arab forgalom az egy évvel korábbi szintet. Jelenleg évi közel 3 milliárd dollárra tehető, még úgy is, hogy nagyon sok magyar termék közvetítőkön keresztül jelenik meg az arab országokban, azaz nem az oda irányuló hazai kivitelként regisztrálják a statisztikák. A számok nem olyan rosszak, kiváltképp, ha például azt nézzük, hogy az Arab Emírségekbe tavaly közel 2 milliárd dollárnyi magyar export irányult. Némi szépséghiba, hogy a Dubajt is magában foglaló, régiós elosztó központként működő emírségek a nálunk megtelepedett multik termékeit vásárolta tömegével, nem pedig a piacokat kereső magyar kkv-két.

Behozatalunk szinte elhanyagolható, azaz a kereskedelmi mérleget jelentősen javító relációról beszélünk. Ezzel együtt is – az MKIK arab tagozatának becslése szerint – a magyarországi import nem éri el az arab országok bevitelének 0,5 százalékát sem.

Kapcsolódó cikkek