A diplomaszerzésig tartó évek aztán felhőtlennek tűnő szorgalmi időszakokat, gyomorgörcsös vizsgadrukkot, kihagyott lehetőségeket, átmulatott éjszakákat, külföldi ösztöndíjakat egyaránt hozhatnak. Hogyan érdemes hozzáállni a sikeres felvételit követő kihívásokhoz? Mire számítsanak az újoncok? Friss diplomások mesélnek a maguk mögött hagyott évekről - kezdő egyetemisták, főiskolások okulására.

FARKAS ÁKOS geográfus
Tartani az irányt
■ „Noha biológia-kémia fakultációra jártam a gimnáziumban, földrajztanárom tanácsára a geográfus szakra jelentkeztem. E tudományág komplex, három ága közül - társadalom-, regionális gazdasági, illetve természetföldrajz - engem az utóbbi ragadott meg leginkább, ám az első években a képzés kimondottan elméleti jellegű volt. Részben azért választottam a természetföldrajz-hidrológia szakirányt, mert ez gyakorlatorientáltabb ismereteket nyújtott. Ez fontos: tapasztalataim szerint el lehet úgy végezni egy-egy természettudományos szakot, hogy az ember csak elvétve találkozik életszerű problémával, feladattal, esettanulmánnyal. Az egyetemi évek egyik legfontosabb tanulsága éppen az volt, hogy célszerű tudatosan keresni olyan speciálkollégiumokat, szaktárgyakat, amelyek a későbbiekben hasznosítható tudást adnak. Érdemes például minél több speciális szoftver alkalmazását elsajátítani, illetve más, rokon szakok egyes tantárgyai is hasznosak lehetnek.

Az angol nyelv magabiztos tudása nélkül érdemben nem állnak szóba az emberrel a munkaerőpiacon, középszintű nyelvismeret azonban már elég ahhoz, hogy - amennyiben az anyagi feltételek adottak - Erasmus-ösztöndíjjal külföl­dön tölthessünk egy-egy szemesztert. Nekem Angliában volt módon tanulni, és ez szakmai és nyelvi szempontból egyaránt sokat jelentett.

A munkakeresést nem lehet elég korán kezdeni. Magam a harmadév utáni nyáron 30-35 e-mailt küldtem hazai és külföldi kutatóhelyekhez, cégekhez, minisztériumokhoz azzal, hogy ingyen is szívesen dolgoznék. Négy helyről jött válasz, ebből egy pozitív: az MTA Talajkutató Intézetnél némi fizetséget is kaptam, a közös munka másfél évig tartott. Vannak olyan tanszékek, amelyek projektmunkák kapcsán együttműködnek az üzleti szférával, én jelenlegi munkahelyemre éppen így kerültem. Nálunk is dolgoznak gyakornokok, ám azt tapasztalom, hogy többségük lemorzsolódik, mert fizetést a szakmai gyakorlat alatt nem tudunk adni.
Márpedig a munkatapasztalat elképesztően sokat számít az önéletrajzban: nem egy olyan ismerősöm van, aki több nyelvvizsgával és jeles diplomával végzett, ám érdemben ez nem sokat számít. Senki sem kérdezi meg, hogy hányas lett az államvizsgád, azt azonban kiemelik a jelentkezők sorából, aki már az egyetemi évek alatt szakmai tapasztalatot szerzett."


DETRE LÁSZLÓ jogász
Megérteni a lényeget
■ „A gimnázium végén nem törekedtem mindenáron arra, hogy jogász legyek - a politológia és a történelem szakot is bejelöltem -, de örülök, hogy elsőre felvettek, mert bebizonyosodott, hogy nekem való ez a pálya. Az egyetemi évekkel kapcsolatban a legelső tanácsom az, hogy a gólyatáborba célszerű elmenni, és később is törekedni kell arra, hogy a csoporttársakkal minél több időt töltsön az ember. Ez nem magától értetődő, az ELTE jogi karának épületében például nincs olyan közösségi hely, ahol össze lehet futni az ismerősökkel. Az órarend összeállításánál érdemes az egyetem által ajánlott tanrendet követni, főleg az első félévekben. Ez már csak azért is jó döntés, mert tapasztalatom szerint kezdetben inkább meg kell tanulni - egyetemi szinten - tanulni.

Szerencsés, ha a második év végére kialakul, hogy kihez melyik jogterület áll a legközelebb, nekem ez az alkotmányjog lett. Az öt év alatt két évfolyam- és egy szakdolgozatot kell leadni, szerintem érdemes mindhármat a kedvelt szakterületen egy kiválasztott témakörből, egymásra építve írni.
A tudományos diákköröket az egyes tanszékek szervezik, azokon tanárok és felsőbb évfolyamok hallgatói is részt vesznek. A diákköri órák sok pluszismeretanyagot nyújtanak a hallgatóknak, érdekes kerekasztal-beszélgetések mellett, sokszor neves előadók közreműködésével. Jómagam többször megfordultam az alkotmányjogi, valamint a nemzetközi jogi tanszék által tartott diákköri órákon, de egy időben például a Fővárosi Bíróságra is bejárhattam, ez rendkívül érdekes tapasztalatot jelentett. E diákkörökön való részvétel egyébként pluszpontot is jelent például külföldi ösztöndíjak pályázatánál. Magam Firenzében tanulhattam fél évig Erasmus-ösztöndíjjal. Az egyetemen színvonalas a szaknyelvi képzés; érdemes idegen nyelvű órákat is felvenni. Sajnos én csak ötödévesen jártam nyelvórákra, ezt ma már bánom.

Az öt év alatt célszerű ügyvédi irodánál vagy más helyen tapasztalatot szerezni, de a kötelező szakmai gyakorlat megszervezésében az egyetem is segít. Én így kerültem az Alkotmánybírósághoz. Szerencsés vagyok, hogy diplomaszerzés után is sikerrel pályáztam, és immár két éve itt dolgozhatok."

TAMÁSI RÉKA logopédus
Vissza a gyökerekhez
■ „Matek és történelem - e két tárgy ment igazán jól a gimnáziumban, s minthogy a diplomámmal pénzt is akartam keresni a későbbiekben, ezért először a közgazdászpályát választottam. A Corvinusra sajnos nem, a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Karára azonban bekerültem. Óriásit csalódtam: minden kapcsolódó előképzettség nélkül hatalmas dózisban kaptunk számviteli, könyvviteli ismereteket. Traumaként éltem meg, hogy jó matekosként nehézségeim vannak, ráadásul rádöbbentem, hogy egyáltalán nem érdekel a gazdaság. Már az első félévben jelentkeztem pszichológia szakra anélkül, hogy újra érettségiztem volna. Nem vettek fel, de a főiskolát sem akartam folytatni. Még a nyáron elvégeztem egy műkörmös tanfolyamot, amellyel azonnal el is tudtam helyezkedni. Egy éven át dolgoztam egy szépségszalonban, és noha végül nem érettségiztem újra, a jelentkezési lapomat ismét beadtam.

Ekkor már gyógypedagógusnak készültem. A családunkban többen is ezt a szakmát űzik, édesanyám, nagyszüleim és még számos rokon dolgozik e területen, ám én erről sokáig hallani sem akartam. Aztán a felvételi tájékoztatót nézegetve mégis elgondolkodtam a dolgon, és első helyen már e szakra jelentkeztem, a pszichológiát csak másodiknak írtam be. Felvettek, és ekkor már világosan láttam, hogy logopédus szeretnék lenni.

A következő négy év problémamentes volt, sikerrel vettem az akadályokat. A kötelező szakmai gyakorlat letöltésében jellemzően az egyetem segít, én emellett az utolsó két évben egy fejlesztő játékokat forgalmazó üzletben dolgoztam logopédiai szaktanácsadóként. Az állást édesanyám kapcsolatrendszerének köszönhetem: ő fejlesztőpedagógusként évek óta innen szerzi be a szükséges segédeszközöket. Ma is itt dolgozom, immár egy külön fejlesztőszobában tartunk foglalkozásokat. Közben dolgoztam egy kerületi logopédiai intézetben is, de annyi magántanítványt szereztem, hogy azt az állást végül feladtam.
Összességében nekem szerencsém volt a családi kapcsolataimmal, de azt látom, hogy aki élelmes, az már az egyetemi évek alatt be tudja dolgozni magát későbbi munkahelyére. Az állami szférában szinte mindenki kap állást, és többen vállalkozóként otthon is fogadnak tanítványokat. Komolyabb magánvállalkozást ugyanakkor csak 5-7 évi munkatapasztalat - és persze megfelelő induló tőke - birtokában célszerű indítani."

BARTA FRUZSINA építész
Tudatos alapozás
■ „Erre a pályára nem lehet az utolsó pillanatban beesni, legkésőbb a középiskola negyedik évének elejéig dönteni kell. Hiszen a két, felvételibe számító tantárgyból - ezek a matek és a fizika - nehéz már ilyenkor behozni a lemaradást, ennél is fontosabb azonban az időben elkezdett rajztanulás. Én a Műegyetem által szervezett tanfolyamra jártam a gimnázium utolsó két évében, e nélkül szerintem nem is sikerült volna a rajzfelvételi. Az egyetem első éveiben is abból él az ember, amit a felkészítőn megtanul. Nem utolsósorban pedig számos barátra is szert lehet tenni, akiket nagy öröm aztán a gólyatáborban viszontlátni.

A kezdeti időszakban sok segítséget kaptunk attól a két felsőbb éves hallgatótól, akit a mi tankörünk mellé rendelt a diákszervezet. Érdemes kikérni a véleményüket a tanárokról, hasznos tantárgyakról, ösztöndíj-lehetőségekről. Az egyetemi évek itt egyébként feszesebbek, mint máshol: ezen a karon nem a bulik és a hajtós vizsgaidőszakok váltakozásáról szól az élet. Folyamatosan rajzoltunk, kezdetben kézzel, később számítógépes programok segítségével. Számtalanszor előfordult, hogy mondjuk hajnali négykor egy tervezési feladat rajzolása közepén chateltem az évfolyamtársaimmal - az élmény persze később megszépül. Sok tantárgyat portfóliós jelentkezés útján lehet felvenni, ez azt jelenti, hogy a korábbi tervekből, rajzokból kell  összeállítani egy paksamétát, ez alapján választja ki a tanár a hallgatókat. Később egyébként éppen így megy a munkahelyi jelentkezés is.

Ösztöndíjjal én fél évig tanultam Milánóban. Ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy három hónapos munkalehetőségre is lehet pályázni az Erasmus-program keretében. A kötelező szakmai gyakorlat megszervezésében az egyetem nyújt segítséget, emellett érdemes több hallgatónak összeállni, és egyetemi, önkormányzati tervpályázatokon indulni. Ez remek tapasztalat, és ismerek olyan építészirodát is, amelyet egykor ily módon összekovácsolódott csapattagok alapítottak.

E karon nincs őszi és tavaszi szünet, helyette alkotóhét van. Tulajdonképpen csapatversenyekről szól ez az egy-egy hét, amelyet minden évben más-más tanszék szervez, tanórák helyett mindig eltérő jellegű, a tanulmányokhoz lazán kapcsolódó feladatokkal. Az egyik évben például kupolát kellett készíteni tésztából. Az itt elért jó eredmények aztán az osztályzatba is beleszámítottak, a mi csapatunk művét pedig Pécsett is kiállították. Munkát ma nehezebb találni, mint korábban, de korántsem lehetetlen. Már nem feltétlenül van mód arra, hogy házakat tervezzen az ember, de belsőépítészként, önkormányzatnál vagy cégeknél felelős műszaki vezetőként ma is el lehet helyezkedni."

MIHÁLY KINGA általános orvos  
Élet-tan
■ „Az első megpróbáltatás egyetemi éveim alatt az volt, hogy elkerültem otthonról, Budapestről Pécsre költöztem. Az önálló élet határozottságra, a kollégiumi élet a másokhoz való alkalmazkodásra tanított meg. Az első szemeszter alatt rengeteget számított, hogy a gimnázium, ahonnan jöttem, megtanított tanulni. Így elég volt azzal foglalkozni, hogy mit tanuljak, mert a hogyant már nagyjából tudtam. Tisztában voltam a korlátaimmal is. Tudtam, hogy képtelen lennék minden előadásra bejárni, ezért az első héten kiválasztottam a számomra legérdekesebb, illetve a legfontosabb tárgyakat, melyekre a későbbiekben igyekeztem bejárni, a többiből pedig lehetőség szerint elkértem valakinek a jegyzetét. Mai fejjel sajnálom, hogy az élettan-előadásokat kihagytam, mert ennek a későbbi években sok hasznát vehettem volna - például patológián, illetve kórélettanon. Úgy gondolom, hogy ez az utóbbi két tárgy talán a legfontosabb a hat év alatt, mert ezek keretében szinte az összes lényeges kórképpel találkozunk.

TDK-zni viszonylag későn, negyedévesen kezdtem el. Voltak azonban páran, akik viszonylag korán kutatni kezdtek az elméleti tanszékek valamelyikén, egyesek szép sikereket értek el. Engem inkább a klinikum érdekelt, ezért ebbe kisebb energiát fektettem az évek alatt, bár konferencián én is adtam elő.
Fontos kérdés a nyelvtudás is. Az orvosi egyetemen rengeteg külföldi diák tanul, akiktől angolul, németül vagy akár arabul lehet tanulni - gyorsabban és hatékonyabban, mint a könyvekből.

Az egyetemi évek alatt a gyakorlati tudás megszerzése nagyon fontos. Állítólag el lehet ma végezni az orvosi egyetemet úgy, hogy a hallgató sosem vizsgált beteget - ez elég elszomorító. A hat év alatt sokféle munkám volt: dolgoztam véradóban, tanítottam kémiát alsóbb évfolyamosoknak, gyógyszertárban hoszteszmunkát vállaltam. Ha ma újrakezdeném, valószínűleg nővérnek mennék el; feltehetően kevesebb pénzt kapnék, de több tapasztalatot gyűjtenék, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

Az egyetem alatt mindvégig a neurológia, illetve az onkológia érdekelt. Ennek ellenére az élet úgy hozta, hogy egy teljesen más vérmérsékletű szakterületre keveredtem: jelenleg egy sürgősségi osztályon dolgozom, ami annyira megtetszett, hogy pár hete beadtam a kérelmemet rezidensi pozícióra.
A hallgatók körében ismert az a mondás, hogy »az orvosi egyetem hétéves, de van, aki hat év alatt elvégzi«. Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy soha ne adjuk fel. Ha pedig tényleg nem megy, akkor merjünk váltani, hiszen mindig van alternatíva."

SISKA DÓRA közgazdász, politológus
Tervezni kell!
■ „Bár nem vettek fel az első helyen megjelölt Corvinusra, és később sem minden úgy alakult, ahogyan elképzeltem, alapvetően úgy érzem, hogy sikerekben gazdag az eddigi pályám. A BME alkalmazott közgazdaságtan szakán végeztem az alapképzést, mellette lehetőségem nyílt egy évet Bambergben tölteni, itt uniós közgazdaságtant hallgattam. Az egyetem első pár évében közösségi tevékenységekben is részt vettem, és TDK-dolgozatot is írtam, de csak félgőzzel. Ezt így utólag kicsit sajnálom. Ám végső soron úgy gondolom, hogy sok lehetőséget el lehet szalasztani, fő, hogy jelentős részüket azért ragadja meg az ember.

Órákra például rendszeresen bejártam. Bár nem divat, szerintem érdemes: otthon, magunktól elsajátítani az anyagot sokkal több energiába telik. Az egyetem mellett dolgoztam is; egy informatikai cégnél programokat teszteltem, ezt a munkatapasztalatot később meglepően nagyra értékelték a cégek. A masterképzést pedig már teljes egészében idegen nyelvterületen töltöttem - a University of Edinburgh-n politológiát hallgattam -, ehhez ösztöndíjakat lehet pályázni, érdemes a neten ennek idejekorán utánanézni. A kint töltött két év alatt remekül éreztem magam. Tetszett, hogy míg itthon amolyan középiskolai rendszerben kérik számon a leadott tananyagot, kint azt értékelik, ami a tanultak-olvasottak alapján az adott ismeretanyagból lecsapódik a hallgatókban. Nagyon fontos tudatosan válogatni a felvett egyetemi tárgyak között - ezek részletezését később külföldön a HR-esek is kérik az állásinterjúk során.

Szerintem alapvetően az irányt kell jól megválasztani, ám apróbb dolgokban érdemes a piaci igényekkel is kalkulálni. Lehet nagyot álmodni, de tudni kell, hogy minden munkakör nyolcvan százaléka árokásás. Én ezt az unió­ban tanultam meg: fél évig voltam gyakornok az Európai Parlamentben, ez régi vágyam volt. Ám a hivatalnoki lét nem való nekem, a pörgés, a kreativitás az én világom. Így mégis az üzleti világban kötöttem ki, Brüsszelben dolgozom. Középtávon egyébként otthon szeretnék élni, de fiatalként szerintem rendkívül hasznos a külföldi tapasztalat. A távolság pedig ma már nem probléma; egy kezdő fizetésből kéthetente haza lehet repülni.

Két évvel mindig előre tervezek, nekem ez vált be. És nem baj, ha másképp alakulnak a dolgok. Azt vallom: ha elindulsz valami felé, akkor biztosan eljutsz valahová."

Kapcsolódó cikkek