Zsugorodó világfalu
Egy indiai bankár a globális trendekről
Figyelő Online
- Figyelő
2007.08.07 12:50
Tizenkét másodperces hitelbírálat, fizetés ujjlenyomattal - sorolja a jövő technikai újdonságait Ajay Banga, India egyik legbefolyásosabb üzletembere. A Citigroup lakossági üzletágának globális vezetője szerint Oroszországba, valamint a közép és kelet-európai térségbe is érdemes pénzt fektetni.
- Nemrégiben a világ második legbefolyásosabb indiaijának titulálta Önt az indiai Economic Times. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt az elismerést?
- Őszintén szólva fogalmam sincs, de óvatosan is kezelném ezt a megtisztelő titulust. Egyrészt egymilliárd indiai van a világon, másrészt nem tudom, mennyire tudományos alapon közelítették a kérdést. A minősítés valószínűleg pusztán annak szól, hogy indiaiként globális karriert futottam be.
- E tekintetben nem Ön az egyedüli, egyre több multinacionális vállalatnál találni indiai származású csúcsvezetőket. Vajon miért?
- Én is érzékelem ezt a folyamatot, és alapvetően két okát látom. Néhány évvel ezelőtt India még nem kínált karrierlehetőségeket. Akinek akkora szerencséje volt, hogy multinál helyezkedjen el, és külföldi, tengerentúli ajánlattal kínálták meg, az jól tette, ha elfogadta. Nem véletlen, hogy például a Citigroup amerikai érdekeltségeinél jelenleg több mint 350 honfitársam dolgozik. Hozzáteszem, legalább 30 magyar is van a nemzetközi hálózatban. A másik tényező az indiaiak növekvő önbizalma. A fiatalok előtt egyre több sikeres példa áll, ez inspirálja és bátorítja őket arra, hogy nemzetközi karriert építsenek. Igaz, mind kevésbé.
- Miért, India ma több lehetőséget kínál?
- Ha öt évvel ezelőtt egy tehetséges indiait szeretett volna alkalmazni egy amerikai vállalat, csak csettintenie kellett. Ma már nincs ilyen könnyű dolga. Sokkal jobbak a lehetőségek odahaza is, ezért egyre többen a hazájukban szeretnének sikeresek lenni.
- Az ország gazdasági mutatói valóban bámulatosak. De legalább annyira Kína vagy éppen Brazília kilátásai is. Ön szerint melyik ország jön ki győztesen a fejlődő világ versenyéből?
- Nehéz kérdés. Inkább onnan közelíteném meg a dolgot, hogy hova fektetnék be több pénzt. Valószínűleg mindhárom országba, sőt Oroszországba, Mexikóba, Dél-Koreába, valamint a közép- és kelet-európai térségbe ugyanúgy. Nem szívesen választanék ki egyet sem közülük.
- Eközben azért folyik a verseny az elsőségért. India és Kína között mindenképpen.
- Egyetértek, de ezt egészséges versengésnek látom. Mindkét ország azért küzd, hogy minél több külföldi befektetést vonzzon magához. Kína most több lépéssel vezet, de India a nyomában van.
- Néhány hete éppen egy kínai bank, az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) taszította le trónjáról a Citigroupot a világ legnagyobb pénzintézeteinek rangsorában. Mit szól a trónfosztáshoz?
- A kínai tőzsde szárnyalását látva nem meglepő, hogy az ICBC piaci értéke meghaladta a Citigroupét. Ez egyben a kínai gazdaság erejének újabb jele. Örülök annak a folyamatnak, hogy a kínai - és egyébként az indiai - vállalatok is egyre agresszívebben terjeszkednek, s a fejlett világ intézményeiben is próbálnak tulajdonrészt szerezni ugyanúgy, ahogy bennük is részesedést vásárolnak a fejlett piacok befektetői. Ez jó, mert jóléthez vezethet, a jólét pedig a társadalmi elégedettség feltétele.
- Az elmúlt évek indiai gazdasági növekedése növelte a társadalmi elégedettséget?
- Én a középosztályban nőttem fel, apám hivatásos katona volt. Az ő generációjának addigra lett elég pénze, hogy vegyen egy házat magának, mire nyugdíjba ment. Az én generációmnak már egy fél emberöltőnyi, a gyerekeimnek pedig néhány évnyi munka is elég ugyanehhez. Akármerre utazom, azt tapasztalom, hogy a felnövő generációk jobb iskolát, szebb házat, jobb autót, több tévét akarnak maguknak, és még jobb életet igyekeznek biztosítani a gyerekeik számára. Van olyan prognózis, amely szerint 5-7 éven belül 700 millió fővel gyarapodik a középosztály a világon. Ez globális jelenség, de Indiára és a fejlődő világra is hat. Indiában persze ma is óriási vagyoni különbségek vannak, hiszen az életszínvonal általános emelkedése közben a gazdagabbak még tehetősebbek lettek. Én mégis hiszek abban, hogy a gazdasági növekedés tompíthatja a társadalmi feszültségeket, és ebben a bankoknak is nagy szerepük lehet.
- Hogyan?
- Például úgy, hogy a mikrofinanszírozás eszközével segítik a nők anyagi függetlenedését. Ez nagy probléma a fejlődő világ országaiban, így Indiában, Indonéziában vagy Mexikóban, ahol a nők társadalmi és anyagi státusa lényegesen alacsonyabb a férfiakénál. Mikrohitelekkel viszont úgy tudunk segíteni rajtuk, hogy közben a bankok is profitálnak. Olyan kis összegű kölcsönök kihelyezéséről van szó, amelyeket még be tudnak vállalni a gyereküket nevelő és közben dolgozó nők, s ezeket a tapasztalataink szerint 98 százalékban vissza is fizetik. Számukra már mondjuk évi 12 dollárnyi megtakarítás is nagy összeg - kétévi 24 dollár pedig óriási -, és hozzásegíti őket ahhoz, hogy megfizethessék az egészségügyi szolgáltatásokat, vagy hogy a gyerekeiket iskoláztathassák. Az imént említett országokban nagyon hatékony eszköznek tartom a mikrofinanszírozást a szegénység elleni küzdelemben. De hiszek az innovatív technikai megoldások erejében is.
- Mondana példát?
- Maradjunk Indiánál, ahol a mikrohitelekkel megcélzott ügyfélkör egy jelentős hányada írni és olvasni sem tud (az analfabetizmus aránya közel 40 százalék Indiában - a szerk.). Hiába juttatjuk tehát bankkártyához a dolgozó indiai asszonyokat, ha az ATM-eket sem tudják használni. Legalábbis a hagyományos automatákat nem. Merthogy éppen tesztfázisban vannak azok a készülékeink, amelyek hangfelismeréssel működnek, így nem kell tudni olvasni a működtetésükhöz. Ha a dolog Indiában beválik, akkor más országokban is hasznosítani fogjuk.
- Szégyentelenül lopni - vallotta korábban a követendő elvek egyikeként néhány interjújában. A hangfelismerő ATM-ekhez hasonló ötletek ellopására és exportjára gondolt?
- Pontosan. Globális banki vezetőként ez az egyik alapeszme, amit - persze jó értelemben - mindig követni próbálok. Ha egy ötlet bevált, akkor azt el kell lopni, és máshol is megvalósítani. Hiszek a globalizációban: az amerikai piacon bejáratott technikákat, termékeket elvihetjük például Szingapúrba vagy akár Magyarországra is, és viszont, természetesen a helyi adottságokat figyelembe véve. Hadd mondjak egy konkrét példát. Szingapúrban nagyon érdekes együttműködést hoztunk létre nemrégiben az ottani metróval. A városban 4 millióan laknak, és hetente körülbelül 3 millióan használják a metrót. Ezért olyan hitelkártyát fejlesztettünk ki, amely egyúttal metrójegyként is funkcionál; egyébként is plasztiklap formátumú az ottani jegy, és egy kártyaleolvasóhoz hasonló gép kezeli azt beszálláskor. Egy év leforgása alatt egy kis bankból a második legnagyobbá váltunk Szingapúrban, amit főleg ennek a fejlesztésnek köszönhettünk. Rengetegen igényeltek ugyanis ilyen bankkártyát, és persze a metró aluljárókban kizárólagos jogot kaptunk bankfiókok és ATM-ek üzemeltetésére is. Globalizáció, disztribúció és innováció - olyan eszmék, amelyek mellett nem lehet elmenni.
- Folyton visszatérünk a technika vívmányaira. Felvillantana néhányat a jövő banki megoldásai közül?
- Sokszor döbbenek meg azon, amit a világ különböző országaiban látok. Néhány napja egy ázsiai városban futurisztikus élményem volt. Az ujjlenyomatommal fizettem egy csésze kávéért. Nem kellett bankkártya, pláne készpénz, csak rányomtam a mutatóujjamat egy lapra. Az beazonosította az adataimat, és a kávé ára azon nyomban ráterhelődött a bankkártyámra. Hihetetlen élmény volt. Egyelőre tesztfázisban van a rendszer, de néhány hónap múlva élesben működhet, akár a világ több országában is. Mondanom sem kell, az ötlet biztonsági előnyei is óriásiak, az ujjlenyomatot ugyanis nem lehet hamisítani.
- Az efféle újításokat látva milyen hosszú távú víziói vannak a bankügyekről? Eltűnhet például a készpénz a világból?
- Nem hinném, hogy ez valaha bekövetkezne, mint ahogy a bankfiókok sem fognak teljesen eltűnni. A készpénz-helyettesítő eszközök persze egyre jobban elterjednek, és még népszerűbbek lesznek azok a csatornák, amelyeken távolról és egyre gyorsabban lehet a bankügyeket intézni. Az internetre és a telefonra gondolok elsősorban. Ezeken keresztül már egy hitelfelvétel sem akadály: a magyar Citibank például mostanában indította el az interneten keresztül történő egyperces hitelbírálatot, Japánban pedig ugyanez a művelet 12 másodpercet (!) vesz már csak igénybe.
- A bankok részvényeire most mégis rájár a rúd, legalábbis Amerikában. A befektetők idegesek, a hitelválság és a tőzsdei korrekció leginkább a jelzáloghitelező bankokat fenyegeti. A Citigroup is veszélyben van?
- A Citigroup lakossági üzletágára, amiért én vagyok felelős, nem jelentenek nagy kockázatot a másodlagos hitelpiac gondjai. A mi kitettségünk szerencsére elenyésző.
- Ezek szerint az Ön karrierje sincs veszélyben. Hol látja magát tíz év múlva?
- Jó esetben valahol a tengerparton vagy egy golfpályán... Komolyra fordítva a szót, sohasem terveztem meg tudatosan a karrieremet. Az esetek legalább 50 százalékában jó helyen voltam, jó időben. Az, hogy így alakult az életem, nagyon sokszor pusztán a szerencsén múlott.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, de óvatosan is kezelném ezt a megtisztelő titulust. Egyrészt egymilliárd indiai van a világon, másrészt nem tudom, mennyire tudományos alapon közelítették a kérdést. A minősítés valószínűleg pusztán annak szól, hogy indiaiként globális karriert futottam be.
„Van olyan prognózis, amely szerint 5-7 éven belül 700 millió fővel gyarapodik a középosztály a világon.”
- Én is érzékelem ezt a folyamatot, és alapvetően két okát látom. Néhány évvel ezelőtt India még nem kínált karrierlehetőségeket. Akinek akkora szerencséje volt, hogy multinál helyezkedjen el, és külföldi, tengerentúli ajánlattal kínálták meg, az jól tette, ha elfogadta. Nem véletlen, hogy például a Citigroup amerikai érdekeltségeinél jelenleg több mint 350 honfitársam dolgozik. Hozzáteszem, legalább 30 magyar is van a nemzetközi hálózatban. A másik tényező az indiaiak növekvő önbizalma. A fiatalok előtt egyre több sikeres példa áll, ez inspirálja és bátorítja őket arra, hogy nemzetközi karriert építsenek. Igaz, mind kevésbé.
- Miért, India ma több lehetőséget kínál?
- Ha öt évvel ezelőtt egy tehetséges indiait szeretett volna alkalmazni egy amerikai vállalat, csak csettintenie kellett. Ma már nincs ilyen könnyű dolga. Sokkal jobbak a lehetőségek odahaza is, ezért egyre többen a hazájukban szeretnének sikeresek lenni.
- Az ország gazdasági mutatói valóban bámulatosak. De legalább annyira Kína vagy éppen Brazília kilátásai is. Ön szerint melyik ország jön ki győztesen a fejlődő világ versenyéből?
AJAY BANGA
● 47 éves, 1981-ben kezdett dolgozni, az első munkahelye a Nestlé volt Delhiben, ezt követően Brüsszelben kapott állást.
● 1996-ban lépett be a Citigrouphoz; 2005 óta a Citigroup globális lakossági szolgáltatások üzletágának vezetője.
● Az elmúlt 25 évben tízszer költözött más városba vagy országba; jelenleg New Yorkban él. Két lánya van.
- Eközben azért folyik a verseny az elsőségért. India és Kína között mindenképpen.
- Egyetértek, de ezt egészséges versengésnek látom. Mindkét ország azért küzd, hogy minél több külföldi befektetést vonzzon magához. Kína most több lépéssel vezet, de India a nyomában van.
- Néhány hete éppen egy kínai bank, az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) taszította le trónjáról a Citigroupot a világ legnagyobb pénzintézeteinek rangsorában. Mit szól a trónfosztáshoz?
- A kínai tőzsde szárnyalását látva nem meglepő, hogy az ICBC piaci értéke meghaladta a Citigroupét. Ez egyben a kínai gazdaság erejének újabb jele. Örülök annak a folyamatnak, hogy a kínai - és egyébként az indiai - vállalatok is egyre agresszívebben terjeszkednek, s a fejlett világ intézményeiben is próbálnak tulajdonrészt szerezni ugyanúgy, ahogy bennük is részesedést vásárolnak a fejlett piacok befektetői. Ez jó, mert jóléthez vezethet, a jólét pedig a társadalmi elégedettség feltétele.
- Az elmúlt évek indiai gazdasági növekedése növelte a társadalmi elégedettséget?
- Én a középosztályban nőttem fel, apám hivatásos katona volt. Az ő generációjának addigra lett elég pénze, hogy vegyen egy házat magának, mire nyugdíjba ment. Az én generációmnak már egy fél emberöltőnyi, a gyerekeimnek pedig néhány évnyi munka is elég ugyanehhez. Akármerre utazom, azt tapasztalom, hogy a felnövő generációk jobb iskolát, szebb házat, jobb autót, több tévét akarnak maguknak, és még jobb életet igyekeznek biztosítani a gyerekeik számára. Van olyan prognózis, amely szerint 5-7 éven belül 700 millió fővel gyarapodik a középosztály a világon. Ez globális jelenség, de Indiára és a fejlődő világra is hat. Indiában persze ma is óriási vagyoni különbségek vannak, hiszen az életszínvonal általános emelkedése közben a gazdagabbak még tehetősebbek lettek. Én mégis hiszek abban, hogy a gazdasági növekedés tompíthatja a társadalmi feszültségeket, és ebben a bankoknak is nagy szerepük lehet.
- Hogyan?
- Például úgy, hogy a mikrofinanszírozás eszközével segítik a nők anyagi függetlenedését. Ez nagy probléma a fejlődő világ országaiban, így Indiában, Indonéziában vagy Mexikóban, ahol a nők társadalmi és anyagi státusa lényegesen alacsonyabb a férfiakénál. Mikrohitelekkel viszont úgy tudunk segíteni rajtuk, hogy közben a bankok is profitálnak. Olyan kis összegű kölcsönök kihelyezéséről van szó, amelyeket még be tudnak vállalni a gyereküket nevelő és közben dolgozó nők, s ezeket a tapasztalataink szerint 98 százalékban vissza is fizetik. Számukra már mondjuk évi 12 dollárnyi megtakarítás is nagy összeg - kétévi 24 dollár pedig óriási -, és hozzásegíti őket ahhoz, hogy megfizethessék az egészségügyi szolgáltatásokat, vagy hogy a gyerekeiket iskoláztathassák. Az imént említett országokban nagyon hatékony eszköznek tartom a mikrofinanszírozást a szegénység elleni küzdelemben. De hiszek az innovatív technikai megoldások erejében is.
- Mondana példát?
- Maradjunk Indiánál, ahol a mikrohitelekkel megcélzott ügyfélkör egy jelentős hányada írni és olvasni sem tud (az analfabetizmus aránya közel 40 százalék Indiában - a szerk.). Hiába juttatjuk tehát bankkártyához a dolgozó indiai asszonyokat, ha az ATM-eket sem tudják használni. Legalábbis a hagyományos automatákat nem. Merthogy éppen tesztfázisban vannak azok a készülékeink, amelyek hangfelismeréssel működnek, így nem kell tudni olvasni a működtetésükhöz. Ha a dolog Indiában beválik, akkor más országokban is hasznosítani fogjuk.
- Szégyentelenül lopni - vallotta korábban a követendő elvek egyikeként néhány interjújában. A hangfelismerő ATM-ekhez hasonló ötletek ellopására és exportjára gondolt?
- Pontosan. Globális banki vezetőként ez az egyik alapeszme, amit - persze jó értelemben - mindig követni próbálok. Ha egy ötlet bevált, akkor azt el kell lopni, és máshol is megvalósítani. Hiszek a globalizációban: az amerikai piacon bejáratott technikákat, termékeket elvihetjük például Szingapúrba vagy akár Magyarországra is, és viszont, természetesen a helyi adottságokat figyelembe véve. Hadd mondjak egy konkrét példát. Szingapúrban nagyon érdekes együttműködést hoztunk létre nemrégiben az ottani metróval. A városban 4 millióan laknak, és hetente körülbelül 3 millióan használják a metrót. Ezért olyan hitelkártyát fejlesztettünk ki, amely egyúttal metrójegyként is funkcionál; egyébként is plasztiklap formátumú az ottani jegy, és egy kártyaleolvasóhoz hasonló gép kezeli azt beszálláskor. Egy év leforgása alatt egy kis bankból a második legnagyobbá váltunk Szingapúrban, amit főleg ennek a fejlesztésnek köszönhettünk. Rengetegen igényeltek ugyanis ilyen bankkártyát, és persze a metró aluljárókban kizárólagos jogot kaptunk bankfiókok és ATM-ek üzemeltetésére is. Globalizáció, disztribúció és innováció - olyan eszmék, amelyek mellett nem lehet elmenni.
- Folyton visszatérünk a technika vívmányaira. Felvillantana néhányat a jövő banki megoldásai közül?
- Sokszor döbbenek meg azon, amit a világ különböző országaiban látok. Néhány napja egy ázsiai városban futurisztikus élményem volt. Az ujjlenyomatommal fizettem egy csésze kávéért. Nem kellett bankkártya, pláne készpénz, csak rányomtam a mutatóujjamat egy lapra. Az beazonosította az adataimat, és a kávé ára azon nyomban ráterhelődött a bankkártyámra. Hihetetlen élmény volt. Egyelőre tesztfázisban van a rendszer, de néhány hónap múlva élesben működhet, akár a világ több országában is. Mondanom sem kell, az ötlet biztonsági előnyei is óriásiak, az ujjlenyomatot ugyanis nem lehet hamisítani.
- Az efféle újításokat látva milyen hosszú távú víziói vannak a bankügyekről? Eltűnhet például a készpénz a világból?
- Nem hinném, hogy ez valaha bekövetkezne, mint ahogy a bankfiókok sem fognak teljesen eltűnni. A készpénz-helyettesítő eszközök persze egyre jobban elterjednek, és még népszerűbbek lesznek azok a csatornák, amelyeken távolról és egyre gyorsabban lehet a bankügyeket intézni. Az internetre és a telefonra gondolok elsősorban. Ezeken keresztül már egy hitelfelvétel sem akadály: a magyar Citibank például mostanában indította el az interneten keresztül történő egyperces hitelbírálatot, Japánban pedig ugyanez a művelet 12 másodpercet (!) vesz már csak igénybe.
- A bankok részvényeire most mégis rájár a rúd, legalábbis Amerikában. A befektetők idegesek, a hitelválság és a tőzsdei korrekció leginkább a jelzáloghitelező bankokat fenyegeti. A Citigroup is veszélyben van?
- A Citigroup lakossági üzletágára, amiért én vagyok felelős, nem jelentenek nagy kockázatot a másodlagos hitelpiac gondjai. A mi kitettségünk szerencsére elenyésző.
- Ezek szerint az Ön karrierje sincs veszélyben. Hol látja magát tíz év múlva?
- Jó esetben valahol a tengerparton vagy egy golfpályán... Komolyra fordítva a szót, sohasem terveztem meg tudatosan a karrieremet. Az esetek legalább 50 százalékában jó helyen voltam, jó időben. Az, hogy így alakult az életem, nagyon sokszor pusztán a szerencsén múlott.
A CITIRŐL GLOBÁLISAN
● Jelenlét a világ több mint 100 országában
● 200 millió ügyfél
● 327 ezer alkalmazottat
● 1884 milliárd dolláros mérlegfőösszeg
● 21,5 milliárd dolláros adózott eredmény 2006-ban
● 274 milliárd dolláros piaci kapitalizáció
● 180 millió hitelkártya (évi 10-20 millió darabos növekmény)
● Kiemelt üzleti területei: hitelkártya, CitiGold üzletág (privát banki szolgáltatások és befektetési tanácsadás)
A CITI M AGY ARORSZÁGON
● 1985 óta van jelen (a régióban az első leányvállalat a Citibank Rt. volt); a lakossági bankszolgáltatásokkal 1995 óta foglalkozik nálunk
● Az első fiók 1995-ben nyílt a budapesti Vörösmarty téren
● Magyarországi újítások: 24 órás telefonos ügyfélszolgálat (1995); kezes és fedezet nélkül személyi kölcsön (1996); valódi hitelkártya (1999); külföldi befektetési jegyek forgalmazása (2002); CitiGold vagyontervezési üzletág (2003); a hitelkártya-szolgáltatáshoz tartozó vásárlási biztosítási csomag és részletfizetési terv (2004); Citibank Platinum Hitelkártya (2006)
● 598 milliárd forintos mérlegfőösszeg
● 13 milliárd forintos adózott eredmény 2006-ban
címkék:
Hozzászólások
Le Pen az EU-s népszavazásról
Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.
Megszavazták a "CEU-törvényt"
A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.
Újabb vizsgálat tárgya a Hungast
Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.
Szíriai fegyveresekkel állt kapcsolatban a szentpétervári merénylő
A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.
Brókerpóker
A múlt év tőzsdei sikersztorija lehetett volna, mégis kidurrant lufiként fogják felidézni a piaci szereplők a Rába-részvények tavalyi szárNemzeti színekkel
Kis magyar pénzügyi multi képe rajzolódik ki a hazai pénzügyi és közéleti elit által alapított CIG Közép-Európai Biztosító terveiből.Putyin a Gazpromnak
szentelte feltehetően utolsó orosz elnöki útját.Pánikot váltott ki
a világ tőzsdéin az amerikai recesszió miatti félelem. A londoni börze 2001. szeptember 11-e óta a legnagyobb esést produkálta, de a hét els 
