A hátunk mögött hagyott években korszakos trendek törtek meg, sok szilárdnak hitt dolog, intézmény, megoldás porladt el körülöttünk, hogy helyet csináljon az újnak: új termékeknek, új szervezeteknek, új piacoknak és új gondolatoknak. A nagy erővel zajló kreatív rombolás közepette az innováció maga is megújul, eddig nem ismert formákban jelenik meg. Az egyik legizgalmasabb új innovációs trend a fordított innováció. Ahogyan Vijay Govindar a 2010-es Világgazdasági Fórumon kifejtette, az innovációk ma már nem feltétlenül a fejlett világból szivárognak le, hanem a fordított irány is lehetséges, a fejlődő országokból történő „felszivárgás" (trickle-up) a fejlett országokba.

Néhány példa erre:
2009 májusában a General Electric bejelentette, hogy 3 milliárd dollárt költ 100 egészségügyi innováció kifejlesztésre, amelyek alacsony költséggel előállítható eszközökre és megoldásokra irányulnak. Egy 1000 dolláros General Electric EKG-készülék, amelyet Kínában és Indiában (Mumbai) fejlesztettek ki, jó példa a fordított innovációra. Az azzal összevethető amerikai termék tipikus ára 15 000 dollár.
„A Medtronic nevű cég kifejlesztett egy gyógyszerkapszula méretű pacemakert egy stenten belül, amit a szívbe kell tenni az invazív interkardiális kábelek helyett, amelyeket az USA-ban használnak arra, hogy elektronikusan szinkronizálják a szívet. A gyógyszerkapszula méretű pacemakerben távszenzor a közvetíti a jeleket tetszőleges készüléken keresztül, az okostelefontól kezdve egészen a cloud computing infrastruktúráig. Bár ezt az új technológiát India számára fejlesztették ki, ahol 1 milliárd lakosra csak 100 elektrofiziológus jut, a Medtronicnak szándékában áll ezt az alacsony költségű pacemakert az amerikai és európai piacra is bevezetni."

Néhány fejlődő országban - így Kínában és Indiában - a világ legnagyobb méretű középosztálya van kialakulóban. Ennek az újonnan gyarapodó rétegnek az európai vagy amerikai középosztály számára kifejlesztett termékek nemigen nyerik el a tetszését. „Pusztán a jellegzetességeiktől való megfosztásával [magyarul úgy mondanánk a termék „lebutításával"] és kevésbé kifinomultan felszerelt termékmodellekkel ma már egyáltalán nem vonzhatnák őket." A fordított irányú vonzerő azonban elképzelhető. A válság és a gazdasági hanyatlás következményeit elszenvedő gazdag országokban is összébb kell húzni a nadrágszíjat, és ebben a helyzetben kapóra jönnek a feltörekvő országokban kifejlesztett olcsóbb termékek.

A fejlődő országokban élő innovátorok azonban elsősorban olyan technológiákban jeleskednek, amelyek közvetlenül összefüggnek az ország égető szükségleteivel. Ilyenek például a nap- és szélenergia hasznosítását szolgáló új megoldások, az olcsó egészségügyi eszközök, a bioüzemanyagok, az osztott energiatermelés, az üzemanyagcellák, a víz sótalanítása, és sorolhatnánk még tovább. Nem lenne meglepő, ha a fejlett világ ezen sikeres megoldások iránt is érdeklődne. Annál meglepőbb azonban, hogy a fejlődő országokbeli újítók nemcsak hasznos termékeket, hanem forradalmian új szervezeti megoldásokat, illetve szolgáltatásokat is kitalálnak. Ennek talán a legismertebb példája ott született meg, ahol legkevésbé várnánk: a bankolás területén, méghozzá a világ legszegényebb országában, Bangladeshben.



Az ismert történet még 1970-es években kezdődött, az 1974-es nagy bangladeshi éhínség után. Bangladesh egyik egyetemének közgazdász-professzora, Muhammad Yunus hirtelen úgy találta, hogy a fejlett világból átvett közgazdaságtan nem ad választ azokra az alapvető kérdésekre, amelyek valóban fontosak hazája számára. Valódi megoldásként megpróbált kölcsönöket szerezni a legszegényebbeknek, hogy egy tehenet vagy egy varrógépet vehessenek, miáltal megmenekülhetnek az éhhaláltól. A professzor felkeresett több bankot is, de ötletét természetesen mindenütt elutasították Ezért a saját megtakarított pénzéből először 42 családnak kölcsönzött, majd a visszakapott összegekből még továbbiaknak. Többnyire nőknek kölcsönzött, akik kézművességgel vagy mezőgazdasággal foglalkoztak. Ma a „szegények bankjának", a Grameen Banknak 2,1 millió ügyfele és tízezernél is több alkalmazottja van.

Szerte a világban már 40 mikrofinaszírozással foglalkozó bank követi a Grameen modellt, Bolíviától (Banco Solidario in Bolivia) Nigérián keresztül a Fülöp-szigetekig. Az innováció sikerére jellemző az is, hogy az ENSZ több alkalommal is főtitkári beszámolót szentelt a mikrofinanszírozás fejlődésének, legutóbb 2010-ben, Yunus pedig 2006-ban Nobel-békedíjat kapott. De ami szempontunkból igazán érdekes, az az, hogy a Grameen modell alapján Chicagóban is megvalósították Yunus ideáját (Balkin, 1993), 2010. május 17-én pedig New York szívében tartották a Grameen America's Manhattan megnyitó ünnepségét. Bosznia-Hercegovinában is létesítettek hasonló mikrofinaszírozásra szolgáló intézményt. Nem nagyon eredeti a gondolat, de Magyarországon is elkelne a Grameen modell alapján működő „szegények bankja".
A statisztikai adatok tanúsága szerint egyes feltörekvő országok máris figyelemreméltó eredményeket értek el az innovációkban. Innovatív kapacitásaik elismerését mi sem mutatja jobban, mint a legfejlettebb országcsoporttal való közös innovációik dinamikus növekedése.

 

Közös innovációk a BRIC-országokkal, 1991-2009

A fordított innovációk ma még talán csak csíraformában léteznek, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a trend további erősödését feltételezzük.

Kapcsolódó cikkek