A kalákarendszerben a számlákon nyilvántartott helyi pénz a szokásos pénzfunkciók közül egyedül a csereeszköz szerepét tölti be. A rendszer feltételei miatt nincs értelme megtakarítási eszközként alkalmazni – véli Almássy Tamás a kalákarendszerek kutatója és a Talentum Kör szervezője. - A hagyományos értelemben vett kamat a helyi pénzeknél nem létezik.

Szívességbank

A „szívességbank" legalkalmasabb terepe egy falu vagy egy olyan körzet, ahol az emberek többé-kevésbé ismerik egymást. Ott a szívességcsere valóban a mindennapi élet részévé válhat, és a helyi pénz leginkább a nemzeti fizetőeszközben adódó anyagi problémák leküzdésére szolgálhat.

Ezen túlmenően képes arra, hogy egy közösség belső forgalmát megnövelje, hiszen garantálja, hogy a helyi kereslet ugyancsak helyi kínálattal találkozzék. Emellett a kaláka rendszer révén olyan termékek és szolgáltatások („szívességek") kerülhetnek forgalomba (ráadásul a gyakorlat szerint a megszokottnál olcsóbban), amelyek a nemzeti pénzhez kötődő „professzionális" piacokon nem jelenhetnének meg.

A gyakorlat példája

Az első fővárosi kalákakör, a Talentum kör mintegy 130, különböző érdeklődésű és szakmájú embereket tömörít Budapesten és környékén. Cégvezető vagy tanár ugyanúgy található közöttük, mint munkanélküli.

A kör tagjai egyenként egyeztetnek a munkalehetőségekről, oly módon, hogy az „állást" kereső- és kínáló fél külön alkuban állapodik meg a szolgáltatás talentumban kifejezett áráról. Az irányadó órabér 100 talentum, amitől a megegyező felek eltérhetnek.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagok inkább felfelé alkudnak – véli Fidrich Róbert, a kör tagja és szervezője. Az ajánlattevő saját munkájáért sokszor nagyon baráti árat állapít meg, így nem ritka, hogy a munkára embert kereső tag alkudja feljebb a díjat.

A „szívességek piacán" nem értelmes túlkeresletről vagy túlkínálatról beszélni, ezek a tényezők az árak alakulásában Almássy Tamás szerint kevés szerepet kapnak. A szívességek mellett gazdát cserélhetnek olyan áruk is, amelyeknek a külvilágban se piacuk, se értékük nincsen – például használt ruházati, kisebb műszaki cikkek, a nagymama gyümölcslekvárja vagy saját termelésű biotermékek.

Jótékonysági cserebolt

A Szolnoki Körben a 300 aktív tag az idén körülbelül 4 millió rendes forintnak megfelelő értékű cserét hajtott végre. A csoport profilja az utóbbi időben az áruk cseréje felé mozdult el – mondja Tóth Ferenc, a csoport szervezője. A kör tagjai a Jótékonysági Csereboltban tudnak cserélni: a bevitt tárgyakért helyi pénzben jóváírt összeg később más árura vagy szolgáltatásra váltható. Ha egy tag számlája tartozást mutat, viszont „piacképes" cseretárgya sincs, akkor munkával (segítő szolgáltatással) is fizethet.

A világ más részein levő kalákaköröknél általános, hogy a helyi hatósággal összefogva próbálnak megoldást találni a munkanélküliség csökkentésére. A szolnoki önkormányzat támogatta a kör kezdeményezését: tőle bérlik az ingatlant a cserebolt számára. Szélesebb együttműködést mégsem valósíthattak meg. A kör felajánlotta, hogy a Jótékonysági Csereboltban beváltható KÖR csekket segélyként építsék be a szociális ellátórendszerbe, de ez jogi akadályokba ütközött.