Amikor ezek a sorok az olvasók elé kerülnek, második napja ülésezik Bejrútban az Arab Liga csúcsértekezlete. A március 28-án kezdődött kétnapos tanácskozás esetleges eredményeit a hét végén ismeri majd meg a világ. Ám huszonnégy órával a tanácskozás megkezdése előtt még azt sem lehetett tudni, hogy a főszereplő, Arafat, a palesztinok vezetője megjelenik-e a rivaldafényben. Kedd reggel Saron izraeli miniszterelnök még azt mondta, hogy Arafat nem utazhat Bejrútba. Nem lehetetlen, hogy akár "12 óra után 5 perccel" ez a döntés amerikai nyomásra netán megváltozik.

Március 11-e óta Saron utasítására Arafatot gyakorlatilag házi őrizetben tartották Ramallah városában. Szabad közlekedésének feltételei nem teljesültek. Legfontosabb volt ezek közül a tűzszünet. Az csak úgy jöhet létre, ha a részben ismeretlen hátterű szélsőséges palesztin szervezetek felhagynak a merényletekkel. Ezek és az izraeli hadsereg pusztító válaszcsapásai az erőszak mindmáig megállíthatatlan örvényét indították el. A két erő között az a különbség, hogy izraeli oldalon egy kontrollált állami erőszak működik, amely parancsra indul és parancsra megáll. A palesztin oldalon az erőszak ellenőrizetlen. Nem tudni, Arafat kezéből valóban kicsúszott-e a gyeplő - vagy netán maga gondoskodik arról, hogy felhívásait és intelmeit még hívei se vegyék komolyan. Még vasárnap és hétfőn is volt merényletsorozat és tűzpárbaj, tizenkét halottal. Joggal mondta Arafat szóvivője: "Ne legyenek meglepve ha ott leszünk Bejrútban, és ne legyenek meglepve, ha nem."

JELEKRE VÁRVA. Ha Saron szabaddá teszi az utat Arafat számára Libanonba (és vissza), az annak a jele, hogy engedett a háta mögött álló kibicek nyomásának. Ha azután Bejrútban (Arafattal, vagy nélküle) az úgynevezett "mérsékelt arab országok" akarata érvényesül, ez arról tanúskodnék, hogy ott is érvényesült a kibic akarata.

Saron háta mögött a kibic Washington és személyesen Cheney amerikai alelnök. Az amerikai politika fő célja most a terrorizmus elleni háború következő célpontjának kijelölése. Ez a célpont Irak lenne. Cheney nyolc nap alatt ezért járt végig tizenegy országot. Hiába. Mindenütt azt a választ kapta az araboktól, hogy nem számíthat támogatásra egy Irak elleni antiterrorista roham, ha előbb az arab világ számára elfogadható módon nem rendezik a palesztin-izraeli konfliktust. Szaúd-Arábia készített is egy tervet, amely Washington számára elfogadható. Eszerint: valamennyi arab állam diplomáciailag elismerné Izraelt, s normális kapcsolatot létesítene vele, ha visszavonul az 1967 előtti határokig, hogy a Jordán nyugati partján és a Gáza övezetben megalakulhasson egy szuverén palesztin állam.

Saron háta mögött Cheney, a kibic ezt a partit játssza a közel-keleti sakktáblán. Az arabok háta mögött pedig a szaúdiak nyomják ebbe az irányba a "radikálisokat", Líbiától Szíriáig. A kibicek tehát már egyetértenek.

ÁTLÁTSZÓ VEZÉRCSEL. A két kibic összehangolt súgása ellenére nincs reális lehetősége a bejrúti megegyezésnek. A vezércsel túlságosan átlátszó. Irak tudja, hogy az ő bőrére megy a játék. És ez nemcsak Bagdad, hanem Líbia, Szíria, a félelemtől reszkető Jordánia és a nem arab radikális Irán számára is elfogadhatatlanná teszi a javaslatot.

A sakktábla szemben lévő oldalán csak egy játékos ül: Izrael. Úgy vélem, nincs olyan politikai erő Izraelben, amelynek kormányát el ne söpörné a térség egyetlen parlamentáris rezsimjének döntése, ha a szaúdi béketervet elfogadná. Annak azonnali következménye ugyanis az, hogy az ország stratégiailag jóval nehezebben védhetővé válik. Ez tény. Jelentősége pedig azért van, mert senki nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen típusú állam lenne az új szuverén Palesztína. Mi a valós értéke az alku után néhány hónappal egy szíriai, líbiai, iraki (vagy netán iráni) diplomáciai elismerésnek?

Úgy tűnik, végső soron Izraellel akarja megfizettetni Washington (és részben Szaúd-Arábia) egy Irak ellen tervezett roham számláját. A szaúdiakon nincs csodálkozni való. Cheney kibicelési stílusa azonban finoman szólva is különös, ha meggondoljuk, hogy Washington mindmáig Jeruzsálem legfontosabb politikai és katonai támogatója, szövetségese.

Kapcsolódó cikkek