Az egyik fővárosi középvállalkozás vezetője szakfordítót keresett, amikor ismerősei egy budapesti patinás egyetem évfolyamelső bölcsészhallgatójára hívták fel a figyelmét. Az igazgató, bízva az ajánlásban, megállapodott az egyetemistával, hogy határidőre hozza vissza a kész szöveget, ám amikor azt kézhez kapta, alig akart hinni a szemének. Az első olvasásra is silány dolgozatot idő híján már nem adta vissza, ő maga ült a gép elé, a következtetést azonban levonta: "Ezek után kezdem érteni, miért óvakodnak a cégek attól, hogy friss diplomásokat alkalmazzanak" - fogalmazott a Figyelőnek.

Egyetemi állásbörze. Idejük lassan lejár.

A TÜNET. "Az állásbörzék kora kezd lejárni" - állítja Andrási Mónika, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) égisze alatt működő Karrier Iroda vezetője. Ezzel a megállapítással az egyik legrangosabb hazai rendezvény, a közgázos állásbörze szervezője természetesen nem azt sugallja, hogy a leendő munkavállalók érdeklődése megcsappant az álláskeresés kulcsfontosságú fórumai iránt. Az állásbörzék a hallgatói kultúra részévé váltak, az idei őszi, október közepén megtartott rendezvényt is több ezren keresték fel, ugyanúgy, mint az eddigieket. Ráadásul egyre több intézmény próbálkozik hasonló fórum szervezésével. Ám az élénk munkavállalói kínálattal szemben a munkaadói oldalon lanyhul a kereslet. Ennek pedig az az oka, hogy az állásbörzéket hagyományosan felkereső multik rekrutációja kezd lezárulni. Bár több nemzetközi nagyvállalat is képviseltette magát az idei KarrierExpón, a körülbelül 30 résztvevő közül a legtöbb csupán tájékozódni kívánó hazai kis- és középvállalat volt. Mindez azonban csak tünete egy mélyebb folyamatnak. A friss diplomásoknak, akárcsak a társadalom más rétegeinek, szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy lassan lezárul az új lehetőségeket és munkahelyeket teremtő rendszerváltási folyamat.

Tovább nehezíti az újonnan végzettek helyzetét, hogy nálunk a rendszerváltás idejére esett a Nyugat-Európában már évtizedekkel korábban lezajlott "felsőoktatási boom". S ha a felfutó diplomásképzést, s a lehetőségek szűkülésének folyamatát beillesztjük egy recessziós világgazdasági környezetbe, már kongathatjuk is a vészharangot. A rossz közérzetet csak fokozza, hogy a pályakezdő állástalanok hagyományosan 3-5 százalékát kitevő diplomás munkanélküliség, a tavalyi 9 százalékos rekordot megdöntve, az idén 15 százalékra emelkedett.

"A rémisztő adatok ellenére nem a diplomás munkanélküliség jelensége az, ami elgondolkodtató, hiszen a diplomások előbb-utóbb munkához jutnak" - állítja Gábor Kálmán oktatáskutató. Ezzel szemben a részmunkaidős vagy vállalkozóként való munkába állás terjedése arra hívja fel a figyelmet, hogy gyengült a diplomások kiemelt munkaerő-piaci pozíciója, ami azt jelenti, hogy diplomával ugyanolyan kemény a verseny a státuszokért, mint a nélkül. Gábor Kálmán szerint a friss diplomás munkaerőnek fel kell készülnie arra, hogy tudását a kiélezett verseny körülményei között is sikeresen értékesítse.

A friss diplomások azt is írják be az életrajzukba, ha a tanulás mellett például pizzafutárként dolgoztak.

PIZZAFUTÁROK ELŐNYBEN. "A pályakezdők versenyképességüket leginkább a magyar oktatási rendszerből hiányzó gyakorlati ismeretek elsajátításával növelhetik" - mutat rá Juhos Andrea, a DBM Thompson ügyvezetője. Ha az egyetem alatt egy cégnél sem tudnak javadalmazás fejében elhelyezkedni, menjenek el akár ingyen is dolgozni. Sőt, a munkakultúra olyan fontos szempont a cégeknek, hogy Juhos arra biztat: a friss diplomások akár azt is írják be az életrajzukba, ha a tanulás mellett pizzafutárként dolgoztak. Egy cég az ilyen életrajzi elemekből pozitív következtetéseket vonhat le a pályázóról: adott esetben például feltételezhetik, hogy az illető a gyakorlatban megtapasztalta, mit jelent a vevőorientáltság.

A gyakorlati ismeretek és a munkakultúra megléte olyannyira fontos szempont a munkaadóknak, hogy még a másoddiplomák felmutatásánál is nagyobb súlya van az elhelyezkedésért folyó versenyben. Ennek ellenére a DBM Thompson ügyvezetője azt tapasztalja, hogy a megnehezült elhelyezkedés miatt sok friss diplomás beiratkozik posztgraduális képzésre vagy másik egyetemre, ahelyett, hogy esetleg nehezebb, vagy kevésbé vonzó munkakörben vállalna munkát. Pedig a pályakezdők számára jobb taktika, ha elhelyezkednek, és munka mellett tanulnak tovább. A fiatalok általában nincsenek tisztában azzal, hogy például egy MBA képzésnek csak akkor van értelme, ha 5-6 éves tapasztalat áll mögötte. Ez alól csak a külföldi diplomák, illetve képzések tekinthetők kivételnek, ám még ezek sem növelik meg drámaian az elhelyezkedési esélyeket. A munkaadók szempontjai még a külföldi diplomák értékelésénél is elsősorban gyakorlatiak. Nem annyira az általuk nyújtott pluszismeret miatt bizonyulhatnak előnynek, sokkal inkább azért, mert a cégek arra következtetnek belőlük, hogy az illető sikeresen be tudott illeszkedni egy idegen közegbe, illetve azonnal bevethető nyelvtudással rendelkezik.

ÖRDÖGI KÖR. Kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de az egész magyar felsőoktatási rendszerről elmondható a megfelelő specializáció és a gyakorlati ismeretek hiánya. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) karrier irodájának felmérése alapján a cégvezetők még a leggyakorlatiasabb szakképzést biztosító intézmény fiatal diplomásainál is hiányolják a vezetői képességeket, valamint a szakmai tapasztalatot. "Ha egy pozícióra két tökéletes pályakezdő jelentkezik, a cégek azt részesítik előnyben, akinek több a szakmai gyakorlata. Ezzel szemben - valóságos ördögi kör - ugyanezek a cégek alig biztosítanak lehetőséget az egyetemistáknak a szakmai tapasztalatok megszerzésére" - mutat rá az ellentmondásra Andrási Mónika.

Filló Pál, az Országgyűlés Foglalkoztatási- és Munkaügyi Bizottságának szocialista alelnöke szerint az államnak segítenie kell a cég és az egyetemista egymásra találásában. Az egyik javaslat szerint a szakképzési támogatás átalakításával a cégeket anyagilag érdekeltté lehetne tenni egyetemisták vagy pályakezdők alkalmazásában. "A legfontosabb kihívás azonban az, hogy a piaci igényeket a megfelelő módon becsatornázzuk a felsőoktatási rendszerbe. Túl sok a versenyképtelen, általános ismereteket nyújtó diploma, ezzel szemben a piac a magas általános műveltségi szintnél sokkal többre értékeli a szakmai végzettséget" - húzza alá a képviselő.

Jól mutatja ezt, hogy a piacképes szaktudást nyújtó műszaki és számviteli diplomák sokkal jobban hasznosíthatók, mint mondjuk a marketinges ismeretek. "Amennyiben marketingesekre vagy HR menedzserekre igény mutatkozik, szinte biztosra vehető, hogy a cégek a szakma valamilyen specializált területén keresnek szakembert. Így például stratégiai humán erőforrás vezetőkre vagy regionális marketingigazgatókra még mindig van kereslet" - állítja Juhos Andrea.

Ebből a helyzetből az MSZP politikusa kitörési pontnak az eddig igencsak mostohán kezelt felsőfokú szakképzés erősítését látja. Nyugaton ugyanis a felsőoktatás tömegesedésének egyik legfontosabb színtere éppen ez a terület, és nem az általános diplomákat nyújtó egyetemi alapképzés volt. Magyarországon azonban az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés első évfolyamai csak 1998-ban indultak. Az ellenzéki Balsai István, a Foglalkoztatási- és Munkaügyi Bizottság elnöke elismeri: "Jelenleg sem a kormány, sem az ellenzék nem rendelkezik átfogó koncepcióval a felsőoktatási rendszer piacorientálttá tételére." Az oktatási rendszer és a gazdaság közötti kapcsolat hiánya intézményi szinten is tetten érhető. "Tarthatatlan, hogy egy országos érdekérvényesítő fórumon 27 professzor mellett egyetlen személy képviseli a gazdaságot. Ám az igazi gond mégis közép- és alsó szinten jelentkezik, ahol gyakorlatilag teljesen hiányzik a gazdasági érdekek megjelenítése" - állítja Solti Gábor, az Ipartestületek Országos Szövetsége által az oktatási tárca munkáját segítő Országos Köznevelési Tanácsba delegált póttag.

RUGALMATLANSÁG. Solti szerint felsőfokú képzéseink gazdasági versenyképességét leginkább azok elméleti jellege, illetve a felsőoktatási rendszer egészének rugalmatlansága rontja. Amikor egy frissen végzett fiatal elhagyja a felsőoktatást, a munkaadónak gyakorlatilag újra kell kezdenie az illető képzését. A Figyelő tud olyan multinacionális kereskedelmi cégről, amely több tucat friss diplomást alkalmazott, azzal a kikötéssel, hogy az első két évben továbbképzik őket, úgymond alkalmassá teszik a feladat ellátására, ennek költségeit azonban levonják a bérükből. Az egyik munkaadói érdekvédelmi szervezet munkajogásza szerint a fiatalok "legnagyobb gyengéje", hogy nem tudnak rendszerben gondolkozni, nem látják át a vállalat egyes részlegei közötti öszszefüggéseket, nem képesek konstruktív "fogaskerekek lenni" a rendszerben.

Évek telnek el, mire egy pályakezdő elsajátítja a szakma által megkívánt alapvető készségeket. Kiút egyelőre azért nincs, mert a felsőoktatási rendszer továbbra is rugalmatlan, s bár jó két éve ismert a probléma, a hallgatóknak továbbra sincs esélyük arra, hogy harmad-negyed évtől "lecsatlakozhassanak" az oktatás fő áramáról a különböző szakképzések és gyakorlati képzések irányába.

Pedig az Európai Unió tagállamai között létrejött maastrichti egyezmény szabad munkaerő-áramlásra vonatkozó követelményéből született úgynevezett bolognai folyamat a felsőoktatási alapképzés lerövidítését írja elő. Ezáltal a felsőoktatási intézmények kénytelenek lesznek megrostálni az elméleti képzés anyagát, és csak a szakma elsajátításához elengedhetetlen ismeretekre szorítkozni. Hogy ez a folyamat nálunk is megkezdődjön, szakértők szerint még legalább három-négy év kell, ami tovább rontja a diplomás munkanélküliek statisztikai arányát. Ráadásul attól is tartani kell, hogy a felsőoktatási rendszer jelentős szegmensei ellenérdekeltek a piaci alapú modernizációs folyamatban. Mivel a fejkvótát például nem az elhelyezkedési, hanem a hallgatói létszám arányában kapják az intézmények, az egyetemi autonómia útját állhatja, vagy torz irányba terelheti a reformkezdeményezéseket. Ennek ellenére a piac igényeinek megjelenítéséről nem szabad lemondani a felsőoktatás átalakításának folyamatában. Solti Gábor ezt úgy tartaná megvalósíthatónak, ha a kormány bevezetne egy monitoring-rendszert a felsőoktatási képzések munkaerő-piaci hasznosulásáról, s figyelemmel követné, a rendszer szereplői alkalmazkodtak-e a munkaadói igényekhez. A "központból" jövő nyomás helyett az ideális persze az lenne, ha elkezdődne a felsőoktatási menedzsment korszerűsítése, amely az 1998-as, a Világbank és a magyar kormány által megkötött felsőoktatás-modernizációs egyezmény egyik prioritása volt. Mindez olyan új feladatokat kívánna meg az intézmények vezetőtől, mint piackutatás, kontrolling, stratégiai tervezés, motivációs és ösztönző rendszerek, valamint hatékonyabb erőforrás-allokációs rendszerek bevezetése. Ehhez persze növelni kellene az intézményi vezetés igencsak gyér hatáskörét, s megnyirbálni a tanszékek autonómiáját. Jelenleg ugyanis a tanszéki autonómia sokszor a korszerűtlen, egészségtelen viszonyok konzerválására szolgál, az "elitista képzés" pedig sokként éli meg a piaci logika betörését a külvilágtól elzárt rendszerbe.

A műegyetemen tanuló egyik harmadéves diáklány a negyedik évet külföldön fogja eltölteni. Két ösztöndíjat nyert el, egy amerikait, és egy svédországit. Édesapja - biztos, ami biztos alapon - már most készíti számára a helyet a cégénél, hátha nem lesz elegendő a külföldi gyakorlat és a perfekt angolnyelv-tudás.

Kapcsolódó cikkek