Az ókori Mezopotámiában a hitelfelvétel mindennapos dolog volt. Az adósságot agyagtáblákra rótták fel. Az új uralkodó úgy léphetett trónra, ha garantálta az adósságok széles körű elengedését, és amnesztiát adott. Minden adósságot érvénytelenítettek és letöröltek az agyagtáblákról. Mindennek az volt a célja, hogy a nép ne lázadjon fel, és ne szenvedjen az adósság terheitől.

A Boston Consulting Group (BCG) hasonló modellt ajánl a jelenlegi adósságválságra is. Ez első pillantásra elég meredeknek látszik, a tanácsadó cég szerint azonban végül nem marad­ más megoldás. Érvelésük szerint az alternatívák egy része politikailag nehezen vállalható, más részükről pedig a gyakorlatban derül ki, hogy kivitelezhetetlen.

Így például a németek által szorgalmazott megszorításokra épülő gazdaságpolitika elhúzódó recesszióhoz vezethet, és a választópolgárok heves tiltakozását váltja ki. Jacopo Ponticelli és Hans-Joachim Voth, a Centre­ for Economic Policy Research kutatói megvizsgálták az 1919 és 2009 közötti kiadáscsökkentések és a társadalmi elégedetlenség közötti kap­csolatot. Azt találták, hogy a GDP ­
3 százalékát meghaladó költségvetési fűnyírás esetén már a választópolgá­rok tiltakozása jócskán felerősödik. Az európai vezetők nap mint nap kénytelenek ezzel szembesülni.

Ki lehetne nőni az adósságot, vagy­is felgyorsítani a GDP növekedését. Ez sem kecsegtet sikerrel. Európa lakossága öregszik, a következő évtizedekben egyre kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra. Az EU-tagországok jó része ráadásul versenyképességi problémákkal is küzd. Megoldás lehetne még az adósságok átütemezése, ez gyakorlatilag futamidő-hosszab­bítást jelentene. Ezzel az a probléma, hogy a világ bankrendszere megroggyant a pénzügyi válság után, nem elég erős ahhoz, hogy elviselje a veszteségeket.

Nem működik az a monetáris élénkítő politika sem, amely a kamatszintet a gazdasági növekedés, a nominális GDP bővülése alatti szinten tartaná hosszú távon, így próbálva meg élénkíteni a gazdaságot. Az eurózóna inflációja jelenleg is alacsony, nincs hová kamatot csökkenteni. Az alacsony kamatszint elvben inflációt gerjesztene, és így segítene elértékteleníteni az adósságot. A válság miatt azonban a hitel iránt nagyon alacsony a kereslet. Ráadásul az infláció elértéktelenítené a megtakarításokat is. Így felpörgetése a megtakarítani képes középosztály heves tiltakozását váltaná ki, s ennek politikai következményei lennének.

ELKERÜLHETETLEN A LEÍRÁS
Gyakori félreértés, hogy az adós­ság­vál­ság elsősorban a felduzzadt államadósság miatt alakult ki. Az eurózóna problémás államainak egy részében, így Írországban, Portugáliában és Spanyolországban a magánadósság szintje is nagyon magas. A sok rossz hitel miatt a bankok portfóliói rossz minőségűek, az államok előbb-utóbb kénytelenek lesznek feltőkésíteni azokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy a periféria álla­mainak lényegesen rosszabb a versenyképessége, mint az eurózóna legerősebb szereplőjének, Németországnak. Ahhoz, hogy ezek az államok csökkenteni tudják adósságukat, kereskedelmi mérlegükben többletet kellene felhalmozniuk. Helyre kellene állítani versenyképességüket. Mivel tagjai az európai valutauniónak, az árfolyam leértékelésén keresztül ez nem lehetséges. Marad az úgynevezett belső leértékelés, a bérek csökkentése, a munkanélküliség emelkedése. Ez rövid távon ismét csak a gazdasági növekedés lassulásához, recesszióhoz vezet. Egyszerre adósságot csökkenteni és versenyképességet javítani lehetetlen feladatnak tűnik.

A BCG közgazdászai szerint az európai politika előbb-utóbb kénytelen lesz elfogadni, hogy az adósságok leírása elkerülhetetlen. Erre politikai megoldást kell találni. Az elemzők szerint minden egyes országnak a GDP 180 százalékánál nagyobb adósságot nem lenne szabad megengednie. Ennek harmada az államadósság, további harmad a lakossági szektor, a harmadik harmad pedig a vállalati szegmens adóssága lenne.

Hogyan lehetne ezt elérni? Az adósságok nagy részének eltörlésével. Ezt az Európai Stabilitási Pénzügyi Eszköz, az EFSF koordinálná mind az állami, mind pedig a magánszektor esetében. A 180 százalékos szabály betartása körülbelül 6000 milliárd euró adósság eltörlését jelentené. Ez a teljes európai bankrendszert csődbe vinné. A BCG szerint a megoldás a bankok állami kézbe vétele, majd átszervezése és privatizációja lenne. Az átszervezés költségeinek fedezetére adót kellene kivetni.

A tanácsadók becslése szerint a pénzügyi befektetésekre kivetett 10-30 százalékos adóból az európai országok többségében meg lehetne oldani a bankrendszer újratőkésítését. Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában azonban ennél bizonyosan magasabb lenne a költség. Ezt keresztfinanszírozással a gazdagabb országok, így a német, a francia és a holland adófizetők állnák. A lépés népszerűtlen lenne az érintett országok polgárainak körében, viszont az ottani bankok és biztosítók jól járnának vele, így hosszabb távon az adott állam érdekeit szolgálná. A BCG szerint persze a pénzügyi eszközök megadóztatásánál célszerű lenne társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe venni. Így azt javasolják, hogy a 100 ezer euró feletti befektetésekre terjedjen ki az adó. A javaslat készítői szerint ez persze nem szimpla sarc lenne. Azt, akinek ilyen módon csökkentenék a vagyonát, a jövőben vagyonnövekménye és tőkejövedelmei után adókedvezmények illetnék meg.

Annak érdekében, hogy az adósságtömeg ne termelődjön újra, komolyan kellene venni végre a 60 százalékos adósságszabályt és a 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt. Szükség lenne arra is, hogy egységes európai adósságkezelési mechanizmus jöjjön létre. A javaslat szerint egy ország csak az EFSF-en keresztül finanszírozhatná az államháztartása hiányát. Ez gyakorlatilag az egységes eurókötvény bevezetését jelentené.

Az eladósodás újbóli beindulásának megakadályozása érdekében szükség lenne arra is, hogy a jelenleg kevéssé versenyképes országok felzárkózzanak a németek mellé. A spanyol, a portugál, az olasz vagy a francia termékegységre jutó bérköltség 10-30 százalékkal magasabb, mint a német. A felzárkózáshoz lehetővé kellene tenni ezekben az országokban a rugalmasabb munkaerőpiacot, ez átmenetileg a munkanélküliség további emelkedésével és a bérek csökkenésével járna. Országok közötti együttműködésre is szükség lenne, így például a folyamat segítése érdekében nem ártana, ha a német bérek gyorsabban emelkednének, ha a német kormány ösztönözné a belső lakossági keresletet és fékezné a megtakarítások gyarapodásának tempóját.

Robbanáspont
Az OECD statisztikái szerint az Egyesült Államok bruttó államadóssága tavaly elérte a GDP 100 százalékát. A szövetségi költségvetés kiadási oldala 3700 milliárd dollár, a bevétel csupán 2400 milliárd. Az adók a kiadások 65 százalékát fedezik. Kenneth Rogoff, a Harvard University és Carmen Reinhart, a University of Maryland közgazdásza egy közösen írt, az elmúlt 80 év fiskális folyamatait elemző könyvében ezt a rátát nevezi robbanáspontnak: ilyen aránynál az államadósságot vásárló befektetők bizalma hajlamos összeomlani. A kutatók szerint a gazdasági növekedésre káros, ha az államadósság eléri a GDP 80-100 százalékát, vagy a vállalatok adóssága meghaladja a bruttó hazai termék 90 és a lakosság tartozásai a GDP 85 százalékát.

Jön a lírakötvény?
Magyarország törökországi és azerbajdzsáni pénzintézetekkel tárgyalt, helyi valutában bocsátanánk ki magyar állampapírokat - tudta meg a Reuters hírügynökség. A hírt a török tőkepiaci felügyelet megerősítette. Isztambul számára a lépés része lehet annak, hogy régiós tőkepiaci központtá váljon. Az Államadósság-kezelő Központ azt közölte, hogy az IMF-EU-tárgyalások sikeres lezárása előtt nem tervez devizakötvény-kibocsátást. Megerősítették ugyanakkor, hogy több olyan állampapírpiacon is vizsgálják a megjelenés lehetőségét, ahol eddig még nem voltak jelen.

BCG-névjegy
A Boston Consulting Group menedzsment-tanácsadó cég 77 or­szágban 42 irodát működtet. Az 1963-ban alapított vállalkozás a Fortune 2012-es legjobb munkahely listáján a 2. helyet szerezte meg a Google után. Korábbi munkavállalói közé tartozott például Jeff Immelt, a General Electric vagy Indra Nooyi, a Pepsi vezére, valamint Mitt Romney, a jelenlegi amerikai elnökválasztás republikánus indulója. A cég árbevétele 2011-ben 3,5 milliárd dollár volt. A vállalkozás a Vault.com portál 2012-es listáján a világ harmadik legjobb menedzsment-tanácsadója lett.

 

Kapcsolódó cikkek