Az Európai Unió intézményeiben dolgozni a látszat ellenére nem feltétlenül életbiztosítás. Legalábbis erre lehet következtetni abból a levélből, amelyet három uniós szakszervezet képviselői küldtek még tavasszal Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének. A levél írói arra panaszkodtak, hogy az EU intézményeiben dolgozó tisztviselők, ahogy franciául nevezik őket, a funkcionáriusok, autójuk szélvédőjére ragasztva mostanában olyan matricákat találtak, amelyek egy ezt ábrázoló rajz kíséretében arra szólítják fel őket, hogy a nyakkendőjüknél fogva lógassák fel magukat. „Bizonyosnak tűnik, hogy a következő fokozat a fizikai bántalmazás lesz" - hívták fel főnökük figyelmét a felháborodott eurokraták. A megkülönböztetett uniós rendszámú autókra ragasztott fenyegető cédulákkal párhuzamosan az EU központjánál található Schuman téri metrómegállóban is felbukkantak az uniós­ intézmények dolgozóit melegebb éghajlatra küldő falfirkák.

SZAPORODÓ ZAKLATÁSOK
A múltban is előfordultak ugyan az uniós tisztviselők sérelmére elkövetett hasonló jelenségek, ám az utóbbi egy évben ezek egyre gyakoribbá váltak. A zaklatók többnyire a gazdasági válság miatt bevezetett megszorításokat és az uniós intézményeknek a kerületben való terjeszkedését hányták az eurokraták szemére, akik most összefüggést látnak az ellenük irányuló népharag és a sajtóban időről időre megjelenő, tendenciózusnak nevezett cikkek, továbbá egyes tagállamok olcsó és populista EU-ellenes retorikája között. Tisztviselőkkel folytatott magánbeszélgetéseken mostanában gyakran hallani olyan történeteket, melyek szerint az uniós intézmények dolgozói inkább belgára cserélik le a gépkocsijuk rendszámát, hogy Brüsszelben, de főleg a tagállamokban ne hívják fel magukra a figyelmet, és elkerüljék az esetleges atrocitásokat.

A sajtó általában a zsíros jövedelmek és a különböző kiváltságok miatt találja meg az európai tisztviselőket, ami ugyanakkor nem egészen fedi a valóságot. Tény, hogy miközben a gazdasági válság kezdete óta a hétköznapi életben senkinek sincs biztos állása, addig az Európai Unió egy életre szóló állást és biztonságot garantál dolgozóinak, hacsak azok nem követnek el súlyos hibákat és fegyelmi vétségeket. A fizetésükre sem panaszkodhatnak az EU alkalmazottai, bár a menedzseri állásokra úgy kell lasszóval fogni a megfelelő embereket, miután a bizottság sokszor nem tud versenyezni a magánszférában fizetett bérekkel. Tévhit, hogy az eurokra­ták béréből nem vonnak személyi jövedelemadót, annak mértéke azonban meglehetősen alacsony a „kinti világban" hasonló beosztásban kenyerüket keresőkhöz képest. A stabil anyagi háttér miatt az uniós tisztviselők a bankoknál is az átlagembereknél könnyebben jutnak hitelekhez.

Ezen kiváltságok ellenére az EU-s alkalmazottak élete sem Kánaán, különösen nem az a 2004-es nagy bővítés és legújabban a gazdasági válság óta. A bizottságot és más uniós intézményeket rövid pórázra fogó tagállami kormányok nyomására Brüsszelben 2020-ig 5 százalékos létszámcsökkentést rendeltek el. Igaz, elbocsátások helyett ez főleg abban ölt majd testet, hogy a nyugdíjba vonulók megüresedő állásait nem töltik fel újakkal. Tisztviselők szerint egyes bizottsági részlegeknél ez már érezteti is a hatását, hiszen kevesebb ember jut elvileg ugyanarra a munkára.

A lapunknak nyilatkozó tisztviselők közül többen is hangsúlyozták: tisztában vannak azzal, hogy másokhoz képest relatíve még így is nagyon jó dolguk van. Megalázónak tartják viszont azt, hogy kuncsorogniuk kell a tagállamok képviselőiből álló tanácsnál, valahányszor az érvényes szabályok értelmében sor kerül az éves bérkiigazításra. Kívülről nézve tényleg nem tűnik túl szimpatikusnak az intézményi szakszervezetek felháborodása néhány tized százalékos bérkülönbözet miatt. Ám másfelől az is igaz, hogy a fennálló szabályok értelmében hét uniós tagország államigazgatásának bérnövekményéből vont átlag az az összeg, amellyel az uniós­ intézmények dolgozóinak a bérét minden évben kiigazítják. A kormányok ugyanakkor a válságra hivatkozva ezt is sokallják. Becslések szerint 2004 és 2010 között reálértékben több mint 4 százalékkal csökkent az uniós tisztviselők bére.

Az „európai mandarinok" (ahogy egy uniós­ bestseller szerzője nevezte a funkcio­náriusokat) az EU-nak otthont adó Brüsszelben sem mindig népszerűek. Sokan felróják nekik, hogy felverték az ingatlanpiacon az árakat, csak egymás között vegyülnek, és kiváltságos kasztnak képzelik magukat. Ez persze így egészében nem igaz, hiszen rengeteg eurokrata van, akinek gyerekei helyi belga iskolákba járnak, belga barátaik vannak, egyszóval beilleszkedtek az egyébként meglehetősen befogadó, multikulturális ­helyi környezetbe.

LÁTHATATLAN FALAK
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a főleg munkájuk miatt itt tartózkodó külföldiek és a tősgyökeres brüsszeliek között sokszor láthatatlan falak húzódnak. Miként az európai uniós negyed is funkcionálisan és fizikailag is nagyon elkülönül a belga főváros többi részétől. „Régiónk egyik fő kihívása annak elkerülése, hogy a nemzetközi intézmények jelenléte miatt tovább változzon a város arculata" - olvasható egy a Brüsszel főváros régió által készített tanulmányban. A dokumentum hozzáteszi, hogy a város európai lakói és a brüsszeliek nem vegyülnek eléggé egymással, s gyakran nagyon különböző társadalmi, nyelvi és kulturális csoportokhoz tartoznak. Utóbbiak pedig ­az európaiak jelenlétének sokszor csak a negatív oldalait látják, szemet hunyva az ittlé­tükből fakadó számos előny felett.

A brüsszeli régióvezetés időnként úgy érzi, hogy a külföldiek mintha más bolygón élnének. Egyesek azt is a nemtörődömség jelének tekintik, hogy egy héttel a határidő július végi lejárta előtt a helyhatósági választáson részvételre jogosult uniós állampolgá-roknak mindössze a 15,76 százaléka vetette magát névjegyzékbe az október közepi voksolás előtt. A fővárost és közvetlen környékét jelentő Brüsszel főváros régió egészét tekintve 653 ezer főből mindössze 103 ezren kívánnak élni választójogukkal (lásd a keretest).

Ugyanakkor a főváros - talán túlzás nélkül állítható - gazdagságát nagyrészt az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek jelenlétének köszönheti. Az EU hivatalos statisztikái alapján Brüsszel Belső-London és Luxemburg után a harmadik legtehetősebb régió az EU-ban, ahol az egy főre eső GDP közel két és félszerese az uniós átlagnak. Igaz, ez az adat nem feltétlenül tükrözi a főváros fejlettségét és lakói­nak helyzetét, miután tízből hat munkahelyet a Flandriából és Vallóniából ingázók töltenek be, akik a lakóhelyükön fizetnek adót.

Becslések szerint Brüsszelben 92-100 ezer munkahely köthető közvetve vagy közvetlenül a nemzetközi intézményekhez, ez a régió összes munkahelyének a 12,7 százalékát teszi ki. A gazdaságra gyakorolt hatást a fővárosi régió GDP-jének 12,9 százalékára taksálják. A vendéglátás és szállodaipar, a különböző szolgáltatásokat nyújtó cégek, az ingatlan­piac, a közlekedési és a távközlési szektor húz különösen nagy hasznot a több százezer uniós állampolgár jelenlétéből, ők jelentős vásárlóerőt képviselnek.

Aligha lehet vitás, hogy a külföldiek ilyen tömeges jelenlétének negatív hatásai is vannak, mint amilyen az ingatlanárak emelkedése is. De mindezek a hátrányok és a bosszúságok eltörpülnek azon előnyök mellett, amelyeket az Európai Unió és a NATO biztosít Brüsszel és Belgium számára. Európa egyúttal fontos horgonyként is funkcionál a flamandok és vallonok konfliktusoktól sem mentes együttélésében. Valószínűleg igaz lehet az a mondás, hogy csak akkor válna világossá a belgák számára, mekkora érték is számukra az EU, ha egy reggel arra ébrednének: az a sok százezer európai összepakolt, és az éjszaka leple alatt elment.

Magyar jelölt belga önkormányzatba
Az októberi helyhatósági választások előtt egyes kerületek aktívabban próbálják bevonni a náluk élő külföldieket mindennapjaikba. Mint az uniós intézmények többségének helyet adó Etterbeek, amelynek szocialista pártcsoportja külföldiek mobilizálásán keresztül szólítja meg a kerületben nyilvántartott 11 ezer választókorú európait. Nemrég azzal keresték meg az Európai Parlament szocialista frakcióját, hogy ajánljanak a figyelmükbe egy lehetőleg Etterbeekben lakó magyar nőt. Így került a képbe Molnár-Nagy Klára, aki, ha legalább 240, személyére szóló szavazatot össze tud gyűjteni az október 16-i választáson, az első magyarországi magyar lesz egy belga önkormányzat közgyűlésében. „A kampányban és remélhetőleg ősszel a városi tanácsban is az itt élő EU-s családok és gyerekek kulturális integráció­jával foglalkozhatok. Ez egy remek lehetőség arra, hogy a helyi közéletben a magyar közösség közvetlen képviselővel rendelkezzen" - mondta a Figyelőnek a korábban az egyik magyar biztos kabinetjében is dolgozó francia szakos tanár, akire várhatóan jobboldali és liberális pártkötődésű magyarok is szavaznak majd. Kiválasztása nem véletlen, hiszen több száz magyar is lakik a kerületben.

Európa Brüsszelben

• 160 ezer európai lakik a fővárosban
• 55 ezren dolgoznak a különböző európai intézményekben
• 1600 nemzetközi intézmény és szervezet (érdekképviselet) van jelen Brüsszelben
• 2000 nemzetközi vállalat
• 1000 főnél is több tudósító (a má­­­sodik legnagyobb sajtójelenlét Washing­ton után)
• 15-20 ezer lobbista
• 3,5 millió négyzetmkéter irodaterület
• 92 ezernél több brüsszeli munkahely (az állások 13 százaléka) közvetlenül vagy közvetve a nemzetközi intézményekhez kapcsolódik

 

Kapcsolódó cikkek