- Sérelmezte a Vegyépszer csődegyezségéről írt cikkünket (Az igazi Vegyép­szer-sztori - Figyelő, 2012/27. szám), egyoldalúnak tartotta, amilyen negatívan láttattuk megállapodásukat a hitelezőikkel. Miként lehet szebbnek látni egy összességében egyszázalékos kielégítést eredményező csődegyezséget?

- Szemléletbeli különbség van közöttünk. Amennyiben kizárólag egy kiragadott elemet vizsgálnak, könnyen vonhatnak le téves következtetést. Jelen esetben azt kell vizsgálni, milyen okok vezettek a csődhöz, és annak keretében mi a lehető legjobb vagy kevésbé rossz megoldás minden fél számára. A 2008-as válság talán az építőipart sújtotta a legjobban. Mára több mint 50 százalékkal zsugorodott az építőipari kibocsátás 2007-hez képest. A cég megrendelésállománya drasztikusan csökkent, több száz fős leépítést hajtott végre a társaság 2009-10-ben. Esetünkben még tetézte a bajokat a fő finanszírozó bank negatív hozzáállása 2010 végétől, illetve a líbiai forradalom kitörése, ez a nagy veszteségek miatt bevitte a végső döfést a cégnek. Maradt a csőd vagy a felszámolás lehetősége. Ha a csődegyezséget vizsgáljuk, a nagy számok tekintetében, amit leírtak, az igaz, de nem az tükrözi a valós helyzetet. Ahhoz a mérleget kell elemezni, hogy milyen lehetőségek vannak a hitelezők kielégítésére. A pénzeszközök döntő része zálogjoggal terhelt vagy óvadékban van, így nem kiosztható. A vagyon értéke az elmúlt egy évben a súlyos gazdasági helyzet miatt drasztikusan csökkent. Számtalan vevőnk került csőd-, illetve felszámolási eljárás alá. A vagyonfelügyelő és a hitelezők kielégítését követően marad mintegy 2 milliárd forint egyelőre illikvid mérleg szerinti vagyon, amely a fedezete a még fennmaradó közel 30 milliárd forint jótállási-szavatossági bankgarancia-kötelezettségnek. Ha felszámolásra kerülne sor, ugye nem kérdés, hogy ebből mennyi jutna a hitelezőknek? Tapasztalatom szerint egy akármilyen rossz csőd még mindig jobb, mint egy nagyon jó felszámolás.

- Lehet, de szívesen közbekérdeznék, amúgy is olvasóbarátabb, ha egy interjúban kérdés is elhangzik.

- Egy pillanat, befejezném a gondolatot. A mi esetünkben, meggyőződésem, hogy a legkevésbé rossz csődegyezség született. Egyébként a felszámolások átlagos kielégítése a Transparency International felmérése szerint egy ezrelék, és nagyon sok a nullás. Amikor én 2010 novemberében idekerültem és áttekintettük a helyzetet, akkor egy kicsit megrettentem, szembesülve a hitelezők igen nagy számával, pedig 1992 óta dolgozom válságmenedzserként. Nem hiszem, hogy van olyan ember, akit nem érint meg, ha megnézi, hány hitelező van, hiszen mindegyik mögött emberek, családok állnak. Tudtam, hogy ez a csőd közel egy kisvárosnyi embert fog érinteni. Ha jól értettem, önök szerint vagy az önöknek súgó néhány vállalkozó szerint mi mindenkit az utcára tettünk, mindenkivel kitoltunk. De nézzük meg, mik a tények! Valójában, mivel rétegesen és sávosan degresszív kielégítést választottunk, számba véve az összes hitelezőt, az egyezség alapján közel harmaduk átlagosan valamivel több mint 50 százalékos, több mint felük 30 százalék feletti, kétharmaduk 20 százalék feletti kielégítéshez jut. Csak a 10 millió forint feletti követeléssel rendelkező hitelezők kapnak 10 százaléknál kisebb kielégítést. Higgye el, egy villanyszerelőnek nem mindegy, hogy 1 millió forintból 50 ezret vagy 500 ezret kap meg. Persze nem azt mondom, hogy ez a világok legjobbika, de a lehetőségek közül én nem tudok jobbat javasolni. A hitelezők struktúráját is át kell nézni, a nagy tartozások részben a pénzügyi szektorhoz tartoznak, ezek főleg kezességekből származnak, valamint a külföldi követelések. A klasszikus, magyarországi építőipari alvállalkozói követelések összege 2 milliárd forint az önök által említett 46 milliárdból.

- Azt mondta, mindenben a szabályosságra törekedtek, és a rossz csőd is jobb, mint a felszámolás. Kérdés, mennyire hagyták, hogy erről valóban a hitelezők döntsenek. Hiszen többségük egy tágabban értelmezett, de mégiscsak belső körből került ki, így ők dönthettek a csődről!

- A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a tulajdonosok, fizetésképtelenségi helyzet esetén a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével kell vezetnem a céget, és szerintem én sohasem hágtam át ezt a szabályt. Amit kérdeznek, az nemcsak önöknek, de néhány hitelezőnknek is a kedvenc vesszőparipája. Szeretném leszögezni: a csődtörvény nem tiltja azt, hogy egy esetleges cégcsoportba tartozó hitelező szavazzon a csődegyezségről, csupán csak a szavazatának mértékét negyedeli a független hitelezőkhöz képest. A csődtörvény egzakt módon meghatározza a cégcsoport fogalmát. Ezt figyelembe véve az érintett vállalkozások egyértelműen nem tartoznak azonos cégcsoportba. A vagyonfelügyelő az adós segítségével minősíti a követelések besorolását. Közel egy éven át zajlott a bírósági vizsgálat, amely döntő részben jóváhagyta a vagyonfelügyelő döntését. Minimális átsorolás, illetve követeléstörlés volt. Egyébként feltételezve, de nem megengedve, hogy mi történt volna egy negyedelés esetén, akkor, figyelembe véve a szavazást, 80 százalék igen a biztosított és 76 százalék a nem biztosított kategóriában. A csődegyezség nyilvánvalóan így is sikeres lett volna. Csak példaként, a három nagy kereskedelmi bank közül csak az egyik nem támogatta az egyezséget. A K&H viszont kifejezetten támogatta szavazatával, míg az MKB el sem jött.

- A csődegyezség már jogerős, vagy vannak még nyitott jogi ügyeik?

- Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, jelenleg hét fellebbezés - a közel 700 hitelezőből - van folyamatban. Megjegyzem, hogy két nagy hitelező időközben már visszavonta a fellebbezését. Bízom benne, hogy a bíróság másodfokon is jóváhagyja a csődegyezséget. Visszatérve az előző gondolatra, az is lényeges, hogy ha egy nagy hitelező megszavazza az egyezséget, amivel elvileg az önök logikája szerint maga ellen voksol, akkor ő is ugyanazt a kielégítést kapja. Akkor ez vagyonmentés, vagy az adott körülmények között mindenki számára a lehető legjobb, vagy legkevésbé rossz megoldás választása?

- Az egészen biztos, a történet nem minden szereplője repes az örömtől, hogy milyen jó megoldást találtak. Ráadásul egy ilyen cikkben mi nem csak azt nézzük, hogy jogilag minden rendben van-e. Lehet, hogy a bíróság előtt minden kóser, de a jognak is lehet szelleme, vagy morális szempontok is felmerülhetnek. Ha a cégcsoport belső tagjai...

- Nincs cégcsoport.

- Akkor, ha a végső haszonhúzó...

- Kit ért ezalatt?

- Nagy Eleket. Ha ő úgy dönt, az a fő célja, hogy egy sikeres csődegyezség után tehermentesen működjön a Vegyépszer, akkor ez a cél, és ilyenkor kevésbé releváns, hogy más cégei csak egy százalékot kapnak, a kívánt végeredmény teljesül: nincs adósság, van Vegyépszer.

- De mi marad a végén?

- Bármi is marad, az több, mint a nulla egy felszámolási eljárás végén.

- Először is, nyilván ezek szerint ön jobban tudja, mint én, hogy a végén Nagy Elek úr dönt. Szóval, mint az első kérdésre adott válaszomban kifejtettem, minimális vagyon marad a közel 30 milliárd forintos garanciaállomány kezelésére. Jelenleg is több mil-
liárd forintos a bejelentett garanciális igény, mi pedig mindent megteszünk, hogy azokat a hibákat, amelyeket jogosnak ítélünk meg, kijavítsuk, és ebben a megrendelővel megállapodjunk. Ehhez személyzet is szükséges, amelyet viszont fizetni kell. Az eddigi tapasztalatok alapján vélhetően a tulajdonosoknak - mert többen vannak - be kell nyúlni a zsebükbe, és finanszírozni a végső javításokat. Matematikailag egészen minimális esély persze arra is van, hogy marad valami. De ami igazán valós érték lehet, hogy megmarad a lehetőség egy jövőbeli működésre. Mindenesetre egyvalaki biztosan nem jár jól a csődegyezséggel: a felszámoló, neki valóban a felszámolás az érdeke, hiszen ott jóval többet kereshetne. Ebből is látszik, hogy a vagyonfelügyelő tisztességesen végezte a munkáját.

- Biztosan jólesik neki az elismerés, de ha már itt tartunk, sokaknak szúrta a szemét, hogy a korábbi Vegyépszer-vezérhelyettes, Marjasné Endrédi Zsuzsanna volt a vagyonfelügyelő. Ezt nem élték meg összeférhetetlenségként?

- Mindig próbálok a jog talaján maradni. Vagyonfelügyelőnek nem személyt, hanem egy társaságot neveztek ki, és valóban egy olyan ember vezeti ezt a céget, aki valamikor, ha nem is első emberként, hanem alkalmazottként, de dolgozott a vállalatnál. Marjasné Endrédi Zsuzsanna azonban sohasem volt benne a cég vezető testületeiben. Speciális feladata volt a társaság átstrukturálása területén. Be is fejezem, sem a tételes jognak, sem az erkölcsnek nem kellene összeférhetetlenséget látni ebben a kérdésben, mert nincs is. A tények pedig, azaz a sikeres csődegyezség, magukért beszélnek. Pedig a felszámolással sokkal jobban jártak volna!

- A tételes jogot biztosan ön ismeri jól, de az, hogy egy olyan vagyonfelügyelő képviselje a hitelezők érdekeit, akinek korábban erős személyi kapcsolatai alakulhattak ki egy munkahelyen, morálisan biztosan felvethető.

- Persze, fel lehet vetni. De a tények választ is adtak rá. A hölgy egyébként 2008-09-ben dolgozott a cégnél, én 2010-ben kerültem ide.

- Hogyan alakulhatott volna másképpen a Vegyépszer-történet, miként lehetett volna a bankok és a beszállítók veszteségét minimalizálni? Volt olyan pont, ahol utólag belegondolva már meg kellett volna állni?

- A válságmenedzser nem olyan, hogy visszatekinget. Nyilván volt olyan pont, ahol lehetett volna másképp csinálni, akár jobban. Erről az jut eszembe: bár előre olyan okos lennék, mint az anyósom utólag. De a válságmenedzser mást csinál, felméri a helyzetet, és próbálja a víz fölött tartani a társaságot. A bankok szerepe is lényeges. A CIB Bank korábban olykor közel évi egymilliárd forintos profitot ért el a cégen, ám odaérkezésemkor már nem tudtunk megállapodni a változáskezelés során velük, pedig többmilliárdos fedezetet ajánlottak fel a tulajdonosok további kockázatvállalásként. Véleményem szerint sajnos akkor egy olyan vezető volt a bank élén, aki a szakmában hírhedt volt a módszereiről, és akivel egy normális megállapodás gyakorlatilag a lehetetlenség kategóriájába tartozott. Nos, nekünk nem sikerült.

- Mi volt az igazi kulcseleme a bukásnak? A politikai kegyvesztés, a válság, netán kizárólag Líbia? Hiszen valaha rengeteg megrendelésük volt.

- Egy válságmenedzser ne politizáljon. Én sem teszem. Egyébként véleményem szerint két döntő eleme volt: a 2008-ban elindult és az azóta is húzódó válság, de azt talán még túl lehetett volna élni a közel 300 millió eurós líbiai projekttel. Az ottani forradalmat már nem, 6-7 milliárdot fektetett be az országban a Vegyépszer.

- Nem kicsi összeg, bár a végén kialakult követeléshez képest nem is kardinális. Ha nem úszik el Líbia, túléltek volna?

- Állj, az nettó veszteség. Malacpersely, amit nem tudok feltörni. Egyébként igen, jó esélyünk lett volna rá!

- A megérkezett előleg nem segített?

- Részben, de annak is ára volt. Az előleg megérkezéséig jó 2 milliárd forintnyi saját forrást is felhasználtunk, ami értékesítésekből és kölcsönökből származott. Őszintén sajnálom, hogy a líbiai előleggel kapcsolatban Rejtő Jenő jutott eszükbe, akit egyébként én is nagyon kedvelek. Azt pedig különösen sajnálom, hogy 4-5 milliárdot, nyilván alvállalkozói pletykára alapozva, áthelyeztek egy Vegyépszer-cég számlájára. Mivel most én is el tudom mondani, amit erről gondolok, közlöm, hogy a valóság nagyon prózai: a líbiai
költségeknek két nagy típusa volt, az előkészítés és beruházások, valamint a kinti alvállalkozók. Emellett fizettünk egy 2 százalékos, úgymond szerződéskötési illetéket is a líbiai államnak, az is jó másfél milliárd volt. A 11 milliárd forintnyi előleggel teljes egészében el kell számolnunk. A társaság ebből nem juthat tehermentes vagyonhoz, a legjobb esetben nullszaldóval zárhatja az ügyletet. Nagyon lényeges elem, hogy az elszámolás a líbiai jog szerint történik, és szerződés szerint csak a közvetlen költségeket lehet érvényesíteni, azokat is csak bizonyos feltételek mellett. Garancialehívás, illetve a megrendelővel történő elszámolás esetén vagy az Eximbankot, vagy a líbiai megrendelőt illeti majd a zálogjoggal terhelt pénzeszköz. Nem beszélve arról, hogy lehívás esetén az Eximbank további több milliárd értékű fedezeteket érvényesíthet. Reálisan azt szeretnénk elérni, hogy eddigi befektetéseinknek legalább 70-80 százalékát ismerjék el, ha pedig minden jól megy, akkor talán az egészet.

- Akár még építkezhetnek is a jövőben Líbiában? Egyáltalán, ha lezárul a csődegyezség, mi lesz a Vegyépszer egészével? Lesz egy tiszta cég, még valami pénze is lehet. Működni fog, eladják, bezárják?

- Kötelezettséget vállalt a cég, hogy működik.

- Valódi tevékenységgel?

Most nem vagyunk partiképesek, de ha jóváhagyják a csődöt, akkor ki kell fizetnünk a hitelezőinket. Nagy vízválasztó lesz, onnan újra pályázatképesek leszünk.

- Lehet, hogy egy év múlva megrendeléseket gyűjtenek?

- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, de van ma Magyarországon építőipari piac?

- Valamicske azért biztosan van.

- Egy igazi előnyünk maradhat, a referen­ciáink. Itthon gyakorlatilag nincs munka, vagy elképesztően nyomott áron. De ahol van pénz, esetleg éppen Líbiában, ott talán még lehet majd dolgozni, bár ezt a szerződést ebben a formában nyilván nem lehet folytatni. A kinti irodánkon óriási lyuk tátong, a város romokban.

- De azért el tudja képzelni, hogy majd újra lehet szerződni?

- Azt még nem látom, hogy ki ül majd velem szemben az asztalnál, de az is igaz, hogy minden egyéb cég is ebben a helyzetben van. Mindenesetre Líbia egy valós lehetőség. Badarság lenne nem megpróbálni kihasználni.

- Ha egyszer vége lesz a történetnek, és a már tiszta Vegyépszer elmegy félmilliárd forinttal, mindenki úgy érzi majd, hogy az is sok, az még a hitelezőké lehetett volna. Egy felszámolásnál deklaráltan mindennek vége, de az összes kielégítetlen követelés lehetett volna talán kisebb.

- Ezt, ha egzakt matematika lenne, ki lehetne számolni. De nem lehet. Ki tudja megmondani, mennyi pénz kell a garanciális javításokhoz? Meggyőződésem, hogy a végén külső finanszírozásra szükség lesz. Egy dolgot valahogy mindenki elfelejt, a Vegyépszer bukott messze a legtöbbet. Elvesztette saját tőkéjét, egy év alatt tízmilliárdot meghaladóan csökkent a vagyon. Válság volt és van, mentek és mennek csődbe azok a cégek is, amelyek nekünk tartoztak. Adhattunk volna át követeléseket is a hitelezőinknek, és akkor azt írják, hogy milyen rendes a Vegyépszer, nem 1 százalékot - egyébként ennél azért többet -, hanem 25-35-45 százalékot ad. Amúgy ez volt az első ajánlatunk, nagyon nagy is volt a felháborodás. Mindenki készpénzt akart.

- Önök buktak a legtöbbet, de ha én vállalkozok és elbukok, az rendben van, ha viszont nem fizetem ki a partnereimet, az aggályosabb. Ráadásul felszámolási probléma a Nagy Elek-birodalom más cégeinél is van. Horváth László - aki a Chemimontázs cégben még együttműködő partnerük volt - Info-Sec Kft.-je a tartozását a Nagy Elekhez köthető Virex Kft.-jén keresztül kívánta eredetileg rendezni, de az sem sikerült, így az Info-Sec felszámolást kezdeményezett a Virex ellen.

- Tőlünk származik a Virex 88 millió forintnyi kötelezettsége. Sajnálatos módon az ügynek csak egyik oldalát láttatták, úgy állítva be a dolgot, mintha a Virex nem kívánna fizetni. Úgy tűnik, arról nem tájékoztatták önöket, hogy ezen kívül van egy másik, szintén tőlünk származó követelés, 106 millió forint értékben, de az már az Info-Seckel szemben. Az erre vonatkozó per tudomásom szerint folyamatban van, és a Virex ügyvezetője arról tájékoztatott, hogy mivel az első pert az Info-Sec jogerősen megnyerte, a követelését bírói letétbe helyezték. De szeretnének előbb egy korrekt elszámolást, amitől az Info-Sec elzárkózott. Ez azért nagyon messze van attól, amit írtak, miszerint Nagy Elek cégei lassan négy éve próbálnak meg kibújni a fizetési kötelezettségek alól. Ami a Chemimontázsban történő idézett együttműködést illeti, csak azt tudom mondani, hogy Horváth László úr ügyvezetése alatt, 2004-ben és 2005-ben összesen 2 milliárdos veszteséget produkált a cég, míg előtte, 2002-ben, illetve utána, 2007-ben, sajnos akkor már az új tulajdonosoknál, évi 1 milliárdos eredményt.

- Térjünk vissza a Vegyépszerhez nem sikerült az új kormányzattal újra összebarátkozni?

- A tények szerint bár komoly volt a csökkenés, de átlagos volt a szerződéses portfóliónk. 2010-ben jött a kormányváltás, 2011 első felében mentünk csődbe. Olyan rossz nem lehetett a kapcsolatrendszerünk, ha Nagy Elek urat más üzletemberekkel együtt tavaly Martonyi János külügyminiszter úr elvitte Líbiába.

- Hát ha önök fizették a gépet.

- Fizettük?

- Úgy tudom, nem.

- Nem fizettünk, és ezt még le is írta a sajtó, vagyis azt, hogy tévedett. Csak a cáfolat már annyira nem volt érdekes, ahogyan a romá­niai ügyünkben a végkifejlet sem.

- De az is érdekes volt, megjelentek állítások és cáfolatok is.

- Cáfolatot - mármint azt, hogy az új építésügyi miniszter megvizsgáltatta a kolozsvári elkerülő kérdését, megállapította, hogy a beruházó sorozatosan hibás döntései vezettek el a kialakult helyzethez, ezért azonnali hatállyal leváltotta - én nem nagyon láttam a magyar sajtóban. De ha ön olvasott ilyet és átküldené ezeket a linkeket, hálás lennék.

- Azt azért nem ígérem, hogy sajtófigyelést végzünk önöknek.

Seprényi Sándor
■ 59 éves, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett, válságmenedzser.
■ A 90-es években az ÁVÜ és az ÁPV megbízásából vezetett több társaságot, majd a K&H Bank több cégét irányította. Később levezényelte a Defend Kft. végelszámolását, majd a Murus Generálkivitelező Zrt. vezérigazgatója volt. Az MFB Invest Zrt. jogelődjét is vezette. 2010 novemberétől a Vegyépszer Hungária Zrt. vezérigazgatója.
■ Nős, két lánya van.

Vegyépszer fent és lent
Az első Orbán-kormány alatt rengeteg autópálya-építési tendert elnyerő, Nagy Elek milliárdos nagyvállalkozó nevével fémjelzett Vegyépszer a 2002-es kormányváltás után jóval kevesebb állami megrendelést kapott. A cég a gazdasági válság kitörése után egyre nagyobb bajba került, majd 2011 májusában a fő cég egyik utódja, a Vegyépszer Hungária Zrt. ellen csődeljárás indult. A vagyonfelügyelő társaság a Cash & Limes Zrt. volt, amelynek vezérigazgatója, Marjasné Endrédi Zsuzsanna 2009-ben egy másik Vegyépszer-cég, a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. vezérigazgató-helyettese volt. Az első fokon jogerős csődegyezséget részben emiatt támadták, ezenkívül a hitelezők besorolása, végső soron pedig a kielégítési arányok voltak a hitelezői bírálatok célkeresztjében. Utóbbiak szerint több, Nagy Elekhez köthető cég is úgy szavazott, mintha független lenne, ez a csődtörvény szerint teljes értékű szavazatot biztosít. Ami a megszavazott kielégítési arányokat illeti, félmillió forintig az elismert követelés 55 százaléka illeti meg a hitelezőket, majd az arány fokozatosan csökken. Százmillió forint felett már csak egy ezrelék a kielégítés. A Vegyépszer elkezdett dolgozni Líbiában, ez-Zavija városában egy 300 millió eurós projekten, ezt azonban elvitte az országban tavaly dúlt polgárháború. Romániában a cég több út építésén dolgozott, legutóbb egy Kolozsvárt elkerülő szakaszon. Itt vitába keveredett a helyi közútkezelő vállalattal, amely szerződést akar bontani a csődeljárás alatt lévő Nemzetközi Vegyépszer Romániával.

Kapcsolódó cikkek