Július végén Mario Draghi kijelentette, hogy a 24 című akciósorozatból ismert Jack Bauerhez hasonlóan kész mindent megtenni az euró megőrzésének érdekében. Mindezzel komoly spekulációt indított el: a befektetők újabb nem konvencionális eszközök bevezetését várják, igaz, egyelőre csalódniuk kellett.

Az európai adósságválság és a fiskális konszolidáció miatt romló növekedési kilátások egymást felerősítve okoztak komoly turbulenciákat a pénzügyi piacokon: a spanyol és az olasz állampapírhozamok már átlépték azt a lélektani határt, amit fenntarthatatlannak tart a szakma. Mit jelent mindez? A hozamok egekbe szökése úgy megnöveli a jövőbeli kamatköltségeket, hogy az újabb megszorításokat tesz szükségessé, és ez tovább mélyíti a recessziót. Ördögi kör.

Mario Draghi kiemelt jelentőségű londoni beszédében erre a jelenségre reagált. Fejtegetésében új elem volt az úgynevezett konvertibilitási kockázat mérséklése mint jegybanki feladat. Az elnök szavait a piacok úgy értelmezték, hogy az EKB mandátumát rugalmasan értelmezi, és akár korlátlanul használhat nem konvencionális eszközöket az eurózóna fennmaradása érdekében. A spanyol és olasz állampapírhozamok a bejelentés hatására hirtelen hatalmasat estek. A piacon már arról beszéltek, hogy Draghi fontos csatát nyert a konzervatív szemléletű politikusokkal szemben az euró megmentéséért folytatott küzdelemben. A beszédet követően azonban vezető német politikusok kérdőjelezték meg az EKB újszerű szerepfelfogását, ez jelezte, hogy a vita még koránt sincs lezárva. Az EKB kamatmeghatározó ülését követő sajtótájékoztatóján is ez látszott. Bár Draghi rendkívüli intézkedéseket helyezett kilátásba, konkrét eszközöket, időzítést, mennyiséget nem határozott meg, így csalódás lett úrrá a piacokon, amely komoly eladási hullámmal párosult.

A jelenlegi körülmények között a legtöbb piaci szereplő a kötvénypiaci beavatkozást sürgeti. A piaci feszültségek mérséklésére, valamint az önbeteljesítő szuverén válság elkerülésére csakugyan alkalmas lehet az EKB esetleges állampapír-vásárlása. Igaz ugyanakkor, hogy a nem konvencionális eszközök alkalmazása hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha ez az államadósság fenntarthatóságát biztosító programokkal párosul. E nélkül a segítség konzerválhatja az egészségtelen gazdasági struktúrát, túlzottan függővé teheti az adott országot a jegybanktól, és ez újabb pénzügyi buborék kialakulásához vezethet. Éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy az európai mentőalapok (EFSF/ESM) nyújthatnak segítséget a bajba jutott országoknak, megfelelő feltételek teljesítése mellett. Amennyiben ez nem lenne elég, akkor jöhet az EKB másodpiaci beavatkozása.

Mit hozhat a jövő? A pénzügyi kockázatok megosztásával kapcsolatos szemléletkülönbségek egyelőre fennmaradnak az európai hatóságok és a nemzetállami politikusok között. Az EKB továbbra is egyszerre próbál megfelelni a befektetők rövid távú elvárásainak, valamint igyekszik mérsékelni a morális kockázatokat és ösztönözni az egyes országokat a strukturális reformok végrehajtására. Ez befektetői szempontból azt valószínűsíti, hogy továbbra is komoly piaci ingadozások várhatók az elkövetkező időszakban: jelentős pénzügyi zavarok esetén jegybanki beavatkozásra lehet számítani, de az eszközárak magas volatilitása megmaradhat. Ennek következtében felértékelődik a gyors reagálású professzionális vagyonkezelés, amely abszolút hozamú alapokon keresztül végzi a kockázati szint beállítását, az időzítést és az egyes eszközosztályok közti allokációt a kisbefektetők számára.

Kapcsolódó cikkek