Az erélytelen szankciók és egy esetleges katonai akció mellett létezik békés megoldás is az iráni politika konszolidálására. Fel kell ismerni, hogy Irán lakossága készen áll a forradalomra, egy demokratikus fordulatra.
A Nyugat feladata ennek elősegítése - javasolja Michael Ledeen a Foreign Affairs hasábjain.
A történelmi előzmények és a szakértők egybehangzó véleménye, hogy az Iránnal szembeni szankciók elégtelenek az atomprogram megszüntetéséhez. Leszerelés, vagy háború? Mind Teherán, mind a Nyugat számára ez a két opció tűnik lehetségesnek, pedig létezik egy harmadik és mindezeknél kívánatosabb választás is. Az atomprogram mellett kiemelt figyelmet kellene szentelni a Zöld Mozgalomnak, és azt támogatva elősegíteni egy demokratikus forradalmat Iránban

Az iráni rezsim ugyanis nemcsak az Egyesült Államokkal és annak szövetségeseivel áll harcban, hanem a saját népével is. Jól példázza ezt a 2009-es júniusi választások utáni tüntetés brutális leverése (a Zöld Mozgalom két vezérét azóta is házi őrizetben tartják). Az iráni kormány érzékeli a Zöld Mozgalom erejét és ez félelemmel tölti el, így minden eszközt bevetnek egy esetleges felkelés megakadályozására. A fogvatartott vezetők jólétéről rendszeresen biztosítják a népet, a nyilvános eseményeket fokozott rendőri jelenléttel rendezik. Különlegesen jól érzékelteti az ellenzék erejét, hogy a rezsim két híres művész temetését is az éjszaka leple alatt, csendben bonyolította le, elkerülendő a tömeges megmozdulásokat.

A nyugati beavatkozás előtt szükséges meggyőződni arról, hogy a támogatott felkelők, a lehetséges majdani vezetők tényleg megszűntetik-e az emberek elnyomását, befejezik-e az atomprogramot és elállnak az USA és szövetségesei elleni terrorizmus támogatásától. A Zöld Mozgalom állásfoglalásai mindebben némi megnyugvásra adnak okot. Egyértelműen jobb kapcsolatot kívánnak ápolni a Nyugattal és véget akarnak vetni a jelenlegi kalandorpolitikának. Egy ilyen fordulat utáni, demokratikus Irán bizonyosan sokkal kisebb veszélyt jelentene, mint a jelenlegi rezsim.

Habár egy kívülálló talán nem tart valószínűnek egy forradalmat, de mondhatjuk, hogy az irániaknak vérében van az ellenállás (csak a XX. században három felkelés volt). Az ellenzéknek döntenie kell, hogy milyen mértékben és formában kíván a nyugati segítségre támaszkodni. A potenciális szövetségeseknek pedig el kell kötelezniük magukat a felkelés támogatása mellett. Ez a terv sikerrel kecsegtet. Már csak a Nyugat válaszára van szükség, hogy elkerülhető legyen a diplomáciai kudarc és a háború.

Dr. Michael Ledeen (1941) a nemzetközi kapcsolatok szakértője. Korábban tanácsadója volt a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának, az amerikai Külügyminisztériumnak és Honvédelmi Minisztériumnak. Kiemelt kutatási területei között szerepel a terrorizmus, Irán, Közel-Kelet, Olaszország, az USA-Kína kapcsolatok és Afrika egyes országai. Jelenleg a Foundation for Defense of Democracies kutatója, emellett a National Review és a Wall Street Journal publicistája.

Kapcsolódó cikkek