Ellentmondásosnak tűnik, hogy az energiaforrásokban gazdag országok általában gyengébben teljesítenek, mint a hiányban szenvedő gazdaságok - fejtette ki a Project Syndicate közgazdasági szakportálon közzétett publikációjában. A versenyhátrány három fő forrását emeli ki a szakirodalom: az erős valuta akadályozza az exportot; a források kitermelése kevés emberi munkát igényel, így nő a munkanélküliség; a nyersanyagárak hullámzása pedig instabil növekedést eredményez.

Stiglitz a kockázatokra figyelmeztetve hangsúlyozza, hogy az erőforrásban gazdag országok (Ghána, Uganda, Tanzánia, Mozambik) nem követnek fenntartható növekedési stratégiát, amit a politikai diszfunkciók tovább rontanak. Ennek okát abban látja, hogy nem tudatosult: a nyersanyagokból származó bevételeket mindenképpen újra be kell fektetni, különben az országok elszegényednek.
A jelenség kezelésére léteznek bevált módszerek (például az árfolyam alacsonyan tartása, a bevételek óvatos újra befektetése, kölcsönök betiltása, valamint az átláthatóság elősegítése), de ezek önmagukban elégtelenek. A frissen feltárt erőforrásaiból gyorsan gazdagodó országok fő célkitűzésének kell lennie, hogy a polgárok teljes mértékben élvezzék az erőforrások hasznát. Ez általában elkerülhetetlen konfliktushoz vezet a természeti erőforrásokkal foglalkozó vállalatok és a házigazda ország között. A gazdaságpolitikának nincs választása: vissza kell szorítani a korrupt megállapodásokat, mivel a szervezett, versenyhelyzetet teremtő aukciók jóval nagyobb bevételt generálnak. Fontos növelni a transzparenciát is, és biztosítani kell, hogy a nem várt profitot megosztják a vállalat és a polgárok között. Ezt hátráltatja, hogy jelenleg rengeteg rosszul megkötött szerződés van életben, amelyeket kizárólag újratárgyalással lehet kijavítani. A tárgyalásos megoldás kudarca esetén speciális adók kivetésével lehet csak megvalósítani a kívánt célt.
Annak érdekében, hogy a nyersanyagokból származó bevétel a fejlődést szolgálja, meg kell szüntetni az adott ország kizsákmányolhatóságát. Ehhez meg kell találni az ország komparatív előnyét akár a helyi dolgozók képzésében, akár kis és középvállalkozások fejlesztésében, vagy éppen a hazai feldolgozásban.
A kormányzás feladata a megfontolt szerződéskötés, a megfelelő intézményi keret kialakítása, hogy maximálisan biztosítani tudja polgárai számára az erőforrásokból származó javakat. Csakis így válhatnak a nyersanyagok áldássá - ám ezért sokat kell dolgozni.

Joseph E. Stiglitz (1943) Nobel-díjas közgazdász. Korábban a Világbank elnökhelyetteseként dolgozott, jelenleg a Columbia Egyetem professzora.

Kapcsolódó cikkek