Rettentően sikeres olimpiát rendezett London, a világsajtó nem győzi szuperlatívuszokkal értékelni a szervezettséget, a show-t, a zökkenőmentes lebonyolítást. Mi, magyarok persze a legjobban annak örülünk, hogy egészen elképesztő magyar eredmények születtek, minden várakozás felett teljesített Magyarország. A magyar teljesítményeket, az érmek, az olimpiai pontok történetét mindenki ismeri, de talán érdemes egy pillanatra elmerengeni az éremtáblázaton. A kilencedik hely önmagában is óriási siker, a világsajtó legtöbb tudósításában az éremtáblázat első tíz országát jellemzően mindenki bemutatja. A legjobb tízben Magyarországnál jóval népesebb államok tudtak megkapaszkodni, ráadásul csupa olyan ország, amely már rendezett nyári játékokat. Az sem akármilyen lista, hogy kiket és hogyan előztünk meg. Olyan hatalmas népességű országoknak nincsen aranyérmük, mint India, Egyiptom, Nigéria, Thaiföld, Pakisztán, Banglades, Indonézia, ők együtt a világ népességének a negyedét adják, de ezúttal az őshaza, Görögország sem ért el első helyet.

SPORTNEMZET
Mint mindig, a rendező ország ezúttal is kiemelkedően szerepelt. Meg is érdemelték, hiszen a legújabb kori olimpiák során talán még soha nem volt olyan, hogy egy város, egy nép ennyire szerette volna a sokfajta, számára amúgy egyáltalán nem ismert sportot. A londoniak nagy örömmel elmentek olyan versenyekre is, amelyekhez az angol sportolóknak semmi közük nem volt. Helyiek és sportturisták igyekeztek legalább egy eseményre eljutni, olykor kiálltak az Olimpiai park bejáratához kis tábláikkal: „Két jegyet vennék, bármire.”

Így történhetett meg, hogy angol nézők produkáltak telt házat például a vízilabda-csoportmeccseken. A kontinentális európai számára amúgy is felfoghatatlan az angolok sportszeretete, hiszen békeidőkben is minden a sportról szól, a kocsmákban mindenütt képernyők, hatalmas üzlet a sportfogadás. Egészen megható volt, hogy milyen végtelen szeretet és rajongás járt minden brit helyezésért. Az olimpia alatt több angol közparkban is hatalmas kivetítőkön lehetett követni az eseményeket. A férfi 10 méteres toronyugrás bronzérméért vagy a női öttusa ezüstérméért akkora üdvrivalgás járt, mintha legalábbis brit nyerte volna a férfi százméteres futást. A londoniak összességében kiválóan rendeztek, remekül szerveztek, hatalmas, egyszerre vándorló negyvenezres tömegek jutottak el érdemi várakozások, fennakadások nélkül a helyszínekre, kerültek át a biztonsági ellenőrzéseken.

CAMERON ÁTKA
Magyarországról a magyar sajtó sokszor belterjesnek tűnik, amely nem vesz tudomást a világról, csak a magyar vonatkozású eseményeket követik a sporttudósítások, a politikai élet pedig kellemetlenül rátelepszik az eredményekre. A helyszínen járva ezt az önkritikát kicsit átértékeli a szurkoló. Az olim-
piát imádó londoniak egyik ingyenes metróújságja 40 oldalon foglalkozik a Team GB, vagyis az angol csapat teljesítményével, míg csupán egy oldalon a világ többi részének eredményeivel. Nem is a helyi sajtóból értesült a helyszínen szurkoló a csodálatos magyar sikerekről. Például Risztov Éva 10 ezer méteres úszásban elért diadala helyett a BBC a negyedik helyezett brit versenyzővel foglalkozott hosszasan. Amúgy a játékokat közvetítő brit állami médiacég szolgáltatása elképesztően jó, a digitális sugárzás révén a tévénéző válogathat az egyes sportágak között. Vannak persze bosszantó dolgok is a szakmai etalonnak tekintett társaságnál. A BBC 40 perces összefoglaló sporthíradója úgy tudósít a játékokról, hogy az eredményekhez csupán statikus fotókat ad illusztrációként. Ez egy focidöntő vagy egy világcsúcsot hozó 4x100 méteres férfi síkfutás esetében leírhatatlanul idegesítő.

Az angol politika sem szégyenlős. A játékok közben minden sportoló rettegett Cameron átkától, ugyanis ahol a miniszterelnök megjelent, ott az amúgy remeklő angolok rendre leszerepeltek. Ennek ellenére David Cameron és más politikusok, például Boris Johnson, a méltán büszke londoni polgármester folyamatosan szerepeltek. Pózoltak a bajnokokkal, ropták a táncot a néhány lejárt szavatosságú brit popzenészt is felvonultató záróünnepségen. Úgy tűnik, hogy az egy évvel ezelőtti, elsősorban a bevándorlók lakta negyedeket lángba borító zavargások nyomtalanul elmúltak. A záróünnepséget igen jó helyről nézhette végig az a bútoráruház-tulajdonos, akinek a boltját felgyújtották a zavargások során. A tiszteletjegyeket a brit miniszterelnök-helyettestől kapta. A brit csapatban sok első vagy másodgenerációs bevándorló is halmozza az aranyakat. Az 5 ezer és a 10 ezer méteres futásban is győztes, szomáliai születésű Mohamed Mo Farah talán a legjobban becsült brit bajnok.

JEGYMIZÉRIA
A britek nagy sportszeretete a külföldről érkezett szurkolók számára nem volt túl előnyös. A korábbi olimpiákon hatványozottan könnyebb volt a játékok alatt a jegyhez jutás, mindig voltak maradék belépők, és mindig volt a jegyeknek másodpiacuk. Más játékokon elképzelhetetlen lett volna, hogy egy-egy kevés nép által kedvelt sportág lelkes szurkolói ne tudták volna elkísérni csapatukat. Londonban a magyar–izlandi kézilabda-negyeddöntőre pár száz izlandi szurkoló mellett rengeteg angol is eljött, s bár sok hazánkfia bejutott a 12 ezres csarnokba, a magyar drukkerek hagyományos leleményessége ellenére többségük kinn rekedt. Az angolok nagyon büszkék voltak jegyüzérmentes olimpiájukra, csak azt felejtették el, hogy ezzel a szurkolók rosszul jártak. Az olimpiákon főleg a csapatsportokban menet közben alakul ki, hogy ki jut tovább, és milyen időpontban milyen csapatok játszanak. Valahogy kezelni kell a játékok során, hogy egy szerb–montenegrói vízilabda-mérkőzésre mások szeretnének eljutni, mint egy magyar–olaszra.

A szervezők azonban kényelmesen hátradőlhettek, a semleges nézők minden jegyet megvettek. Az is disszonáns volt, hogy az egész napos, félnapos programok csúcseseményén esetleg telt ház volt, de előtte-utána kongott a csarnok. Az érintett országokból pont erre az eseményre érkező szurkolók meg hoppon maradtak. A legtöbb üres szék persze a bennfenteseknek, a szponzoroknak, a NOB-tagoknak, egyéb VIP-knek fenntartott helyen volt. Athénban, Pekingben ezek a jegyek listaáron piacra kerülhettek, a szponzorok munkatársai kerestek egy kis zsebpénzt, a szurkolók pedig bejutottak a meccsre.

A SZURKOLÓK
Aki a legutóbbi három nyári olimpián részt vett, megerősítheti, hogy a magyar szurkolók ezúttal is kiválóan szerepeltek. A magyar érdekeltségű sportágak lelátóit olykor létszámban is, de hangerőben szinte mindig dominálták. A nemzeti érzés megítélésében és tartalmában is végtelenül megosztott társadalmunkban az olimpia, a külföldi szurkolás talán az egyetlen olyan esemény, ahol egységesen és önfeledten jó élmény magyarnak lenni. A szurkolók ezúttal is sokat segítettek egymásnak. London felé tartva a fapados repülőjáraton egy drukker bemondatta a mikrofonba, hogy van két szabad hely az autójában, ha valaki a délelőtti kajak-kenu eseményre sietne. A magyar sportturisták nem üzérkedtek, a szabaddá vált jegyeket névértéken adták át, cserélték. A franciák, olaszok, svédek ezzel szemben a magyar pénztárcának elképesztően magas 200-500 fontos (70-180 ezer forintos) felárakat próbáltak meg kiharcolni, ha úgy érezték, hogy igazán lelkes a keresleti oldal.

BIZNISZ
A túlzott szervezettség, az amerikai típusú zenés bejátszások, show-elemek a semleges nézőnek biztosan kedveztek, a szurkolást azonban gátolták, Londonban nem volt esély arra, hogy egy-egy szektorban összeverődjön az igazán lelkes szurkolói kemény mag. A szervezettség egészen kiváló volt, bár a helyszínre jutás nem volt mindig könnyű. A magyarok számára különösen kedves kajak-kenu helyszín, Eton Dorney megközelítése már-már akkora túra volt, hogy a néző büszkén kihúzhatta magát: az ő sportteljesítménye szinte a kajakosokéhoz mérhető. A vendéglátás a korábbi olimpiákhoz képest megdöbbentően drága volt, a kisüveges szponzorsört átszámítva 1600 forintért adták, de hát London amúgy sem egy olcsó hely.

Sörárak ide vagy oda, üzletileg sem lett az igazi az olimpia, bár a matek sokféleképpen nézhető. Végleges számok még nincsenek, a pesszimisták azt mondják, hogy amennyi turista eljött a játékokra, legalább annyit riasztott vissza az utazástól a várható tömeg. Az optimista azt mondja, hogy a játékok imázst is javítanak, vagyis hosszabb távú megtérüléssel is kecsegtetnek. Az elmúlt ötkarikás játékokat nézve a pénzügyi szaldó szempontjából meglehetősen vegyes a kép. Az 1972-es müncheni és az 1976-os montreali olimpia jókora veszteséget hozott a szervezőknek. Az 1984-es Los Angeles-i és az 1992-es barcelonai, valamint az 1996-os atlantai játékok viszont egyaránt nyereségesek voltak. Ha a rendezés összes költségét vesszük, akkor kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e hasznot hozó bármelyik olimpia is.

A legtöbb ország ugyanis a létesítmények, az infrastruktúra költségeit együtt számolja a biztonsági és az egyéb kiegészítő kiadással. Külön könyvelik el azonban a játékok úgymond üzemeltetési költségeit. A londoni olimpia ebben az értelemben a várakozások szerint nyereséges lesz, a bevételek meghaladják majd az üzemeltetési kiadásokat. A kormánynak azonban így is marad egy jókora, 8-9 milliárd fontos számlája az építkezésekről, a biztonsági intézkedésekről és az egyéb költségekről. London 2005-ben nyerte el a rendezés jogát, akkor a kiadásokat még 3 milliárd fontra becsülték. Az első részletes számítások azonban gyorsan kimutatták, hogy a teljes összeg 9 milliárd font körül lehet. A recesszió furcsa módon segített a költségek csökkentésében. Az építőipari szolgáltatások ára meredeken zuhant, így a szervezők körülbelül 500 millió fontot spórolhatnak ezen a tételen. Az így 8,5 milliárdra taksált költség az angol GDP fél százaléka, a büdzsé éves bevételének körülbelül másfél százaléka – állapítja meg a Goldman Sachs befektetési bank elemzése. A kiadások nagyjából egynegyedét a brit szerencsejáték-vállalatra terhelték rá, így nem a központi költségvetést terheli. A kincstár maga is igyekezett csökkenteni a rá nehezedő nyomást. Így például magánkézbe adják a helyszínek egy részét.

KÖZVETETT HATÁSOK
Egy olimpia megrendezésének azonban a közvetlen pénzügyi szaldón kívül más gazdasági hatásai is lehetnek. Rövid távon jókora bevétel keletkezhet az olimpiával kapcsolatban megvásárolt árukból és szolgáltatásokból. A szervezők, a London Organising Comittee of the Olympic Games becslései szerint összesen 2 milliárd font körül költhettek időszakos munkaerőre, biztonsági és egyéb szolgáltatásokra a londoni vállalkozások. A szállásadók, a vendéglátóhelyek és a kiskereskedelem várhatóan jól járt a megnövekedett látogatottsággal. A szaldó még akkor is pozitív, ha valóban igaz, hogy sok turista éppen azért halasztotta el londoni látogatását, mert nem volt kíváncsi az olimpiára, és szerette volna elkerülni a vele járó tumultust és magasabb árakat. Ugyanakkor számítani lehet arra is, hogy ezek a turisták csak elhalasztják utazásukat, és nem végleg törlik azt.

Az olimpiai jegyekből befolyó bevételt a játékok megrendezésének idejére, a harmadik negyedévre számolják el annak ellenére, hogy a jegyek többségét még 2011-ben eladták. A szervezők a belépőkből származó bevételt 500 millió fontra teszik, ez a várható negyedéves GDP 0,15 százaléka. A közvetlen hatásokon túl közvetettek is mutatkoznak az olimpia kapcsán. Ezek most várhatóan kedvezőbben hatnak a rendező országra, mint korábban Peking, Athén vagy Sydney esetében. Akkor ugyanis a gazdasági ciklus felívelő ágban volt, gyorsabb volt a növekedés. A jelenlegi lelassult fázisban ugyanakkora stimulus nagyobbat lök a GDP-n. A Goldman becslései szerint az olimpia teljes egészében, összes hatásaival együtt az idei harmadik negyedévben 0,3-0,4 százalékponttal növeli a brit gazdaság kibocsátását. A negyedéves GDP-bővülés így éves szintre átszámolva 1,2-1,6 százalék lehet. A következő negyedévben persze már nem jelentkezik az olimpia egyszeri hatása, így akkor a GDP növekedése a magasabb bázis miatt alacsonyabb lesz.

A válság közepette a rendezés amolyan Keynes-féle lökést adott a szigetország gazdaságának. A kelet-londoni olimpiai falu felépítése hozzájárult a brit építőipar fellendüléséhez, hiszen a 6 milliárd fontos feladatot 95 százalékban a Nagy-Britanniában bejegyzett építőipari cégek nyerték. A Visa becslése alapján a látogatók összesen 508,4 millió fontot hagytak ott a szállodákban, a kiskereskedőknél, a szupermarketekben. A hosszú távú hatások között feltétlenül meg kell említeni az olimpia reklámértékét. Ez várhatóan nemcsak a turizmusban csapódik le, hanem erősíti Nagy-Britannia befektetési vonzerejét is. Ezen túl városfejlesztési szempontból kedvező hatása lesz annak, hogy egy korábban lepukkant környék válik újra szimpatikussá a potenciális befektetők és lakáskeresők számára.

A sportrajongóknak azonban talán ennél is fontosabbak a hatalmas sportsikerek, a 29 arany- és az összesen 65 brit érem. A statisztikákból az derül ki, hogy ebből a szempontból bizony nagyon is megéri ötkarikás játékokat rendezni. Az elmúlt 10 olimpia átlagát nézve a rendező ország 54 százalékkal több érmet nyert, mint amikor csak résztvevő volt. Persze mint minden statisztikát, ezt is célszerű óvatosan kezelni. Így például a szovjetek által megnyert érmek számát mesterségesen növelte az 1980-as moszkvai olimpia amerikai és nyugat-európai bojkottja. Fontos megjegyezni ebből a szempontból azt is, hogy az Egyesült Államok kétszer rendezett játékokat az utóbbi időben.

A stadion rossz befektetés
A londoni olimpia után is nagy kérdés, vajon van-e arra képlet, hogy a megépült stadionokat valamiképpen ki lehessen használni, vagy csak pénzt visz el a fenntartásuk. A válasz természetesen változó, a legtöbb csarnoknál valamilyen kísérlet lesz a működtetésre, de például a vízilabda-arénát egyszerűen szétszedik majd. Az elmúlt két nyári olimpia nem sok jóval biztat, hiszen még egy olyan hatalmas ország, mint Kína sem tudja azóta megtölteni és ezáltal termőre fordítani a 2 milliárd dollárból felhúzott új stadionjait. Korábban a dán Saxo Bank elemezte, hogy bizony az új arénák és helyszínek építéséből gyakran válik nagyon rossz befektetés, mert a puszta fenntartásuk is több millió dollárnyi közpénzt emészt fel, bevétel pedig nem nagyon látható. A mintapélda az 1976-os montreali játékok, amely után a város harminc évig nyögte a hatalmas, 6 milliárd dollár összegű túlköltekezést.


Kütyük, esélyek
Londonban átalakult az események szurkolói követése is. Elszaporodtak a kütyük, mindenki mindenről tudott, voltak olyan olimpiai alkalmazások, amelyekkel azonnal lehetett az eredményeket látni, egyes nézők olykor párhuzamosan is követték az eseményeket. Külön érdekesség, hogy az esélyek reális felmérésében milyen jó segítség volt a sportfogadási oldalak követése. Ezek többségén három határozottan esélyes magyar volt. Gyurta Dániel a 200 méter mellen, Pars Krisztián a kalapácsvetésben, illetve Berki Krisztián a lólengésben. Mindegyikük nyert is.

Kapcsolódó cikkek