Egy évvel ezelőtt még egy olyan fenntartható gazdasági növekedésről beszéltek a közgazdászok, melyben a vezető szerep az ázsiai és afrikai fejlődő országoké lesz. Példának okáért a McKinsey&Company tanácsadó cég Afrikát a „mozgásban lévő oroszlánok földjeként" emlegette, bízva egy ázsiaihoz hasonló növekedési csoda közeledtében. Azonban a feltörekvő országok legutóbbi gazdasági mutatóit látva az eddig uralkodó optimista hangulatot mára már az aggodalom váltotta fel.

Dani Rodrik szerint több érv is alátámasztja, hogy nem csak rövidtávú ingadozásról van szó, hanem a növekedési csoda mélyen gyökerező problémája tört felszínre. Ugyanis a kelet-ázsiai gyors fejlődés titka egy olyan iparosítás volt, mely a vidéki munkaerőt terelte a gyárakba, a külföldi árukat lemásolták és a legmodernebb technológiák átvételével termeltek. Ezt a módszert azonban a szolgáltatási szektorban már nem lehet hatékonyan alkalmazni. Indiában például az IT-szektor további fejlődésének a megfelelő képzetséggel rendelkező munkaerő hiánya szab gátat.

Rodrik hangsúlyozza, hogy a növekedés csak akkor tartható fenn hosszútávon, ha az iparosítással párhuzamosan megfelelően képzett munkaerőről és az intézményi keretek fejlesztéséről is gondoskodnak. Ezek a tényezők együttesen szükségesek ahhoz, hogy fokozatosan áttérjenek a szolgáltatás-vezérelt gazdaságra. Egy ilyen stratégia megalkotását sürgeti a felismerés, hogy például egy svédországihoz hasonló intézményrendszer kiépítése több évtizedbe, vagy akár évszázadba is telhet.

Ráadásul az eddig bevált receptek nem minden esetben felelnek meg a legújabb kihívásoknak. Például Kína térnyerése miatt a felzárkózó országoknak már sokkal nehezebb betörni a világpiacra. Ezen kívül az eladósodott és munkanélküliséggel küzdő nyugati országok részéről is valószínűsíthető, hogy sokkal kevésbé lesznek elnézőek a termékeik lemásolásával, vagy a mesterségesen alacsonyan tartott árfolyamokkal szemben. A hosszú távú növekedési pályák csak akkor járhatóak, ha a jelenleginél nagyobb mértékben támaszkodnak az emberi tudás, az intézmények és a kormányzat fejlesztésére - e tényezők miatt a közeljövőben csak lassú és küzdelmes növekedés várható.

Dani Rodrik (1957) a Harvard Egyetem közgazdász professzora. A nemzetközi gazdaság, a gazdaság fejlődése és a politikai gazdaságtan témakörében publikál. Kutatásaiban arra fókuszál, hogy mi a jó gazdaságpolitika lényege, és ennek alkalmazásában miért sikeresebbek egyes államok a többinél. Legutóbbi könyve A globalizáció paradoxonja: A demokrácia és világgazdaság jövője címmel jelent meg.

Kapcsolódó cikkek