Frank Serpico fiatal zsaru, aki a rendőrakadémia elvégzése után egy New York-i rendőrőrsön kezd dolgozni, ám hamarosan döbbenten tapasztalja, hogy minduntalan kenőpénzzel, korrupcióval találkozik. Sidney Lumet 1973-as filmjében a főhőst alakító Al Pacino egy kiterjedt, az egész rendőrséget átszövő korrupciós hálózattal veszi fel a harcot. A valós történeten alapuló film kulcseleme egy gyilkosság, amely New York Williamsburg nevű negyedében történt.

E városrész Brooklyn nyugati része, közvetlenül a Manhattant Brooklyntól elválasztó East River keleti partján fekszik, Manhattantől mindössze egy metrómegállónyira. E negyed évtizedeken keresztül a szegénység, a bűnözés és a korrupció melegágya volt. Williamsburg ut-
cáin sétálva még a 90-es évek végén is egy valaha szebb napokat megélt környék lepusztult gyárainak omladozó falait, illetve a második világháború után betelepült kelet-európai, olasz, spanyol, valamint ortodox zsidók által lakott munkásnegyedeket lehetett látni. E területet a turisták évtizedeken át messziről elkerülték. 

DZSENTRIFIKÁCIÓ
Nem így manapság. Williamsburg belvárosát ma a turistákon kívül trendi kávézók, méregdrága éttermek és újonnan felhúzott vagy a gyárépületekből átalakított luxuslakások jellemzik leginkább. A lakosság soraiban is átrendeződés történt: a munkásrétegek mellett megjelentek itt a Manhattanben dolgozó bankárok, ügyvédek, valamint a jómódú szüleik pénzéből élő művészaspiránsok, művészek, a hipszterek. A negyed lakossága 2007 óta 37 százalékkal emelkedett, ma 125 ezren élnek itt. Andrew Barrocas, az MNS ingatlaniroda alapítója szerint Williamsburg népszerűsége egyre nő, és a következő két évtizedben megduplázódik a lakosságszám. A sarki boltok és a helyi kifőzdék helyét átvették a jóval drágább, de kizárólag helyi forrásokból beszerzett, organikus terméket árusító szupermarketek és a felkapott modern éttermek, ahol a francia és japán konyha legújabb főztjeit lehet megízlelni. A beözönlött hipsztereknek és bankároknak köszönhetően nemcsak az élelmiszerárak, de az albérleti díjak is megemelkedtek, olyannyira, hogy a régóta itt élő munkásosztálynak nincs más választása, mint megfizethetőbb környéket keresni magának. A Wall Street Journal májusi elemzése szerint az átlagos havi bérleti díj Williamsburgben egy 1 szobás lakásért 2700 dollár (mintegy 620 ezer forint), drágább, mint Manhattanben bárhol.

Ez a sok szempontból szomorú dzsentrifikáció – azaz a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése – nem az első New York történelmében. A sztori nagyjából így szól: a megfizethető negyedek vonzzák a város művészeit, akik feldobják a városrészt olyannyira, hogy nemsokára a városi fiatalság is oda akar költözni. Erre pedig éttermek, boltok, éjszakai mulatók nyílnak a környéken, ami most immár hivatalosan is „cool”. Ezt követően a negyed egyre biztonságosabbá válik, a gazdagabbak is beköltöznek, az árak pedig úgy megemelkednek, hogy a művészeknek megint új hazát kell keresniük. A folyamat, amelyen legutóbb Williamsburg átment, hasonlóképpen zajlott az 1970-es és 80-as években SoHo, Tribeca és Greenwich Village esetében is. Utóbbi városrészek ma már nem a bohém művészekről, utcazenészekről, hanem az itt élő celebekről, bankárokról, Chanel-boltokról és megfizethetetlen lakásáraikról ismertek.

Scott Rossillo üzletének története jól példázza a jelenlegi folyamatot. Rossillo népszerű péksége több mint egy évtizedig állt Williamsburg belvárosában. Idén januárban azonban a tulajdonos csaknem duplájára emelte a bérleti díjat, így a 46 éves péknek nem volt más választása, mint elköltözni. Pletykák szerint a tulajdonos azzal fenyegette Rossillót, hogy ha nem akarja, hogy Starbucks nyíljon a helyén, akkor fizessen többet.

Carrie egy New York-i nonprofit szervezetnél dolgozik, és a 80-as évek óta él Williamsburgben. Szerinte a mostani dzsentrifikáció már nem is a gazdagokról, hanem a szupergazdagokról szól, és a művészek nagy része már elköltözött a környékről a megfizethetetlen árak miatt. Aaron ugyancsak régóta él Brooklynban, és úgy véli, hogy Michael Bloomberg polgármesternek rögzítenie kellene a bérleti díjakat a munkások lakta környékeken – ahogyan ez Manhattan több részén is működik –, hogy a szegényebb családok is itt tudjanak maradni.

MÁR NEM SNASSZ
Michael Basham New York-i ügyvéd tavaly döntött úgy, hogy Manhattanből Williamsburgbe költözik. Hat éve, amikor először a metropolisba ékezett, még snassz volt Brooklynban élni, de ez azóta megváltozott. A banki szektorból is egyre többen hagyják ott Manhattant Brooklynért, azon belül Williamsburgért.

A környék fő vonzerejét a vibráló éjszakai élet, a rengeteg trendi bár és étterem, illetve a nagyon sok fiatal adja. A legnagyobb hátrány egyelőre, hogy a tömegközlekedés nem alkalmazkodott a hirtelen megszaporodott lakossághoz, és az egyetlen, Manhattan felé menő metróvonalon reggelenként enyhén szólva is kényelmetlenül sokan vannak. Ettől függetlenül jó eséllyel állítható, hogy Williamsburg népszerűsége a közeljövőben tovább nő, és a New Yorkban járó magyar turistáknak is érdekes lehet ezt a felkapott környéket meglátogatni. Nem utolsósorban a túloldali Manhattan gyönyörű látképe miatt.

Trendi helyek Williamsburgben
Éttermek: Peter Luger (1887 óta álló patinás steak house, amelyet az ország minden pontjáról látogatnak), Fette Sau (népszerű BBQ), Julietta (francia stílusú bisztró), St. Anselm (amerikai konyha Brooklyn módra)
Kávézók: Toby’s, Estate, Blue Bottle, Betit
Szórakozóhelyek: Union Pool, Hotel Delmano, Berry Park
Hotel: Wythe Hotel (a régi gyárépületből átalakított szálloda, illetve a hozzá tartozó bár és étterem az egyik legfelkapottabb hely jelenleg Brooklynban)
Egyéb érdekességek: séta vagy biciklizés a Williamsburg hídon át Manhattanbe, Brooklyn Brewery (a népszerű helyi sör főzdéje), Monk Vintage Thrift Shop (a bolhapiac kedvelői számára valóságos aranybánya)


Ingatlanboom
Williamsburg felkerülése a trendtérképre új életet lehel az évek óta stagnáló ingatlanüzletbe is. Újraindultak a hosszú ideje álló projektek, és gomba módra szaporodnak a különböző méretű és árkategóriájú egységeket kínáló lakóházak, amelyekben az alapfelszereléshez tartozik a jógaterem, a tetőterasz és az elegánsan bohém hangulat.

■ Domino Sugar Refinery. Williamsburg legnagyobb szabású ingatlanfejlesztési projektjére kerülhet sor a Domino gyárkomplexum területén, miután a Two Trees vállalat felvásárolta a folyóparton álló egykori üzemet. A valaha Amerika legnagyobbjának számító cukorfinomító helyén irodaépületet, parkot, üzleteket és több mint kétezer lakást terveznek létrehozni – utóbbiak 30 százalékát pedig kifejezetten alacsony jövedelmű családoknak szánják. Az új Domino elkészültét követően közel ezer munkahely születését jósolják.

■ Northside Piers. Még a folyton pezsgő New Yorkban is új és így meghatározó szomszédságot vizionált a Toll Brothers a vízpartra. Az Egyesült Államok egyik vezető luxuslakás-építő vállalata a zölddizájn és a természetközeliség jegyében építette fel két lakótömbjét energiatakarékos megoldásokkal, környezetbarát anyagokkal és sok zölddel. Az épületek mellett a Douglaston Development építi Current névre keresztelt, 500 egységből álló luxusbérházát, melynek lakásaiba 2014-től költözhetnek be az ökoyuppie-k.

■ Finger Building. Korábban kiugró jellege miatt sokak szemét sértette a kritikusok szerint szenzációsan átalakított lakótömb, amelyet mostanában kisebb dizájndiadalként emlegetnek. A sokáig befejezetlen, magas acélmonstrumot 2008-ban a GFI Development vette kezelésbe, s ma a 41 lakóegységét 650 000 és 2,5 millió dollár között árulják.

■ Jardin. Eredetileg eladó öröklakásokat hirdettek a Jardin francia elegancia jegyében kialakított épületeiben, ám végül a bérbeadás mellett döntöttek a fejlesztők. A 2800–4800 dollárért bérelhető lakásokat elsősorban elhelyezkedésük miatt ajánlják a tehetős bohémok figyelmébe: a williamsburgi avantgárd szcéna szívében találhatók, egy kőhajításnyira a North Sixth és Bedford Avenue trendi dizájnüzleteitől és gourmet-boltjaitól.

■ King & Grove Hotel. Modern luxus, eklektikus hatásokkal – így hirdeti magát a szállodalánc, amely nemrég Williamsburgben is megnyitotta első hoteljét. A McCarren Parkra néző 64 szobás szállodát „urbánus menedékként” ajánlják, amely kinti sós vizes medencével, a Sohóban igen népszerű Balthazar Bakeriesből hozatott pékáruval és tetőbárral várja a fáradt hipsztereket.

Kapcsolódó cikkek