A francia parlament felsőházában 2011 óta szintén a szocialisták voltak többségben, huszonkét francia régióból húszat kormányoznak, a vezető minisztériumok elnöki tisztségeit töltik be. A Francia Köztársaság történelmében példátlan hatalomátrendeződésnek lehetünk szemtanúi.

Hollande Brüsszelben. Kezében Európa megmentésének lehetősége?

Ez a politikai változás jól tükrözi a 2008-as válság hatásait, ugyanis a franciák nem az álmaikra szavaztak. A szocialisták programja és az elnökjelölt kampányígéretei kevésbé voltak nagyratörők. A mostani elnökaspiránsok programjaiban a jelenlegi válság és a lehetséges jövőbeni fenyegetések kevés hangsúlyt kaptak, emiatt Hollande nehézségekbe ütközhet a fájdalmas reformok keresztülvitelekor.

A valóság azonban az, hogy a franciák költségvetési deficitje 2011-ben a GDP 4 százalékát is meghaladta. A kormánynak nem sok mozgástere van, ráadásul 2013-ra is szigorú költségvetési becslések várhatóak. Emellett a gyorsan romló külgazdasági deficit fokozza a már így is túl magas adósságszintet, míg a kibocsátás csökken és nő a munkanélküliség. A modern piacokra nem jellemző módon a francia adózási rendszer megfojtja az ország vállalatait, amit jól tükröz a kis és középvállalatoknál megfigyelhető csődeljárások számának növekedése.

Ilyen feltételek mellett Franciaországnak sürgősen vissza kell állítania és stabilizálnia kell a gazdasági növekedést, és törekednie saját és a többi eurózónabeli ország politikájának összehangolására. Elvégre a tizenhetek legtöbb országában magas adósságtól szenvednek, és mind epekednek olyan megbízható fiskális lépések után, melyek a növekedést biztosítják.

Az uniós intézmények nem rendelkeznek megfelelő hatalommal a monetáris unió hatékony védelméhez. Ha a görög válság kitörésekor az Európai Központi Bank szabadkezet kapva rögtön lépni tudott volna, akkor a portugál, a spanyol és az olasz adósság sem sodorta volna veszélybe az eurót.

Ahhoz, hogy az euró bedőlése megakadályozható legyen, és egy esetleges globális összeomlást is elkerüljük, Európának két alapvető területen kell változnia. A politikai aspektus a szuverenitás kérdését is magában foglalja. A teljes európai szolidaritás csak erősebb fiskális és monetáris föderalizmus által érhető el, ami az eurózóna igazodását tenné lehetővé. Európa sikeresen elmulasztotta ezt a célt az elmúlt ötven évben. Most nincs más lehetőség, mint teljesíteni.

A második változás gazdasági alapú: a piacok önszabályozásához szükséges a mulasztások nyilvántartása és büntetése. Ezek komoly károsodást okoznak a teljes lakosságnak, ezért elsősorban a német vezetőket kell meggyőzni arról, mennyire fontos a mai deficitek ellenére forrásokat biztosítani a növekedést elősegítő intézmények és kutatások számára.

Hollande, Spanyolország és Olaszország támogatásával, megtett egy kis lépést a júniusi uniós csúcson jóváhagyott bankunió irányába. Ez csak a kezdet, de föltétlenül szükséges lépés, mert Franciaország gondjai egyedül az EU-n belül oldhatók meg, és csak akkor, ha az EU végrehajtja azokat a lényeges politikai és gazdasági változásokat, amelyekre minden tagállamnak szüksége van.

Michel Rocard (1930) politikus, 1988-1991 között Franciaország elnöke volt. Nevéhez fűződik a szociális jóléti program kidolgozása, a munkanélküliség csökkentésére való törekvés és az állam finanszírozási rendszerének reformja. Az ezt követő időszakban a Francia Szocialista Párt első titkári tisztségét töltötte be és az Európai Parlament tagja volt 15 éven keresztül.

Kapcsolódó cikkek