A gáz hosszú távon attól lesz olcsóbb, ha verseny van a piacon, nem attól, ha állami kézbe kerül a nagykereskedelem egésze - állítják egybehangzóan energiapiaci elemzők Orbán Viktor miniszterelnök hétvégi, az E.On gázüzletének állami visszavásárlásával kapcsolatos kijelentésére reagálva. A lépést nehéz volna gazdasági alapon megindokolni - teszik hozzá többen, legalábbis az állam oldalán.

SZABADULNÁNAK
Becslések szerint az E.On piaci részesedése a földgáz-nagykereskedelemben 60 százalék körül mozog. Az egyetemes szolgáltatásban pedig 13 százalék körülire teszik ezt elemzők. A németek részéről érthető volna, ha szabadulnának a Mol-tól 2005-ben megvásárolt gázüzlettől. Az E.On AG-nál többen már az akkori üzletkötést követően úgy vélték, hiba volt megvenni a magyar olajtársaságtól a gáz-nagykereskedelmet és -tárolást, miután túl nagyok a politikai kockázatok. A Mol éppen azért szabadult meg ettől a balaszttól, mert a szociális okokból mesterségesen alacsonyan tartott gázárak révén százmilliárdos nagyságrendű veszteséget kellett elkönyvelnie a nagykereskedelmen. Az orosz gázexportőr Gazprommal ugyanis piaci áron számoltak el a vásárolt gázzal, közben a magyarországi szabályozott áraknak kevés közük volt a valóságos költségekhez. A Mol vezetői több ízben jelezték, hogy a vezetékrendszer karbantartása is komoly veszélyben van fedezet hiányában, fejlesztésekről pedig szó sem lehetett.

A helyzet 2005 óta sem nagyon változott. A 2002-es választásokon első számú kampánytémává lépett elő a földgázár, azóta az egyetemes gázszolgáltatóknak és a -nagykereskedőknek a legcsekélyebb illúziójuk sem lehetett, hogy az árak közelítenek majd a piaci viszonyokhoz. Nem lehet pontosan tudni azt sem, hogy az elmúlt hét év árszabályozási lépései pontosan mekkora veszteséget okoztak az E.Onnak. Ugyanakkor a Figyelő által megkérdezett elemzők nem tartják ki-zártnak, hogy a gázüzlet egészének eladásával a németek legalább nullszaldóra kijöhetnek. A kérdés, hogy mennyit ér meg az államnak a gáz-nagykereskedelmi és -tárolási üzlet. Piaci körökben 800-1200 millió euróra teszik a kettő értékét. Úgy tudjuk, alapvetően ebben nincs egyetértés az állam, illetve az annak nevében a gázüzlet megvételéről tárgyaló Magyar Villamos Művek (MVM) és az E.On képviselői között.

Hitelt érdemlő forrásaink szerint tavaly ősszel igen magas szinten és szigorúan zárt ajtók mögött voltak tárgyalások a két cég között a gázüzlet megvételéről. Ezek a megbeszélések azonban nem vezettek eredményre. Úgy tudjuk, leginkább az árban nem volt közeledés. Az ez irányú megbeszélések azóta szüneteltek. A miniszterelnök mostani, Kőszegen elhangzott kijelentése viszont azt jelentheti, hogy ismét napirendre került a gázüzlet visszavásárlása.

A 2010-es választások óta egyébként egyre több a gázpiaci feladata és jogosultsága az állami villamos társaságnak. Nemcsak az AGRI projekt gazdája, de a magyar-szlovák gázvezetéki összeköttetés megteremtése is az MVM hatáskörébe tartozik, ahogyan lehetősége van a CEEGEX gáztőzsde létrehozására is. Nemrég mindezek mellé megkapta a Déli Áramlat vezeték magyarországi részét. Az E.On földgáz-nagykereskedelmi és -tárolási üzletének átvétele ezt a gázpiaci szegmenst erősítené tovább.

Az MVM gázpiaci megjelenése akár előnyös is lehet - nyilatkozta korábban az üzlettel kapcsolatban Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutató Központ vezetője a Figyelő érdeklődésére. Hozzátette azonban, hogy ehhez az kellene, hogy ne a jelenlegi modell éljen tovább, amelyben egy monopolhelyzetben lévő nagykereskedő importálja a Magyarországon értékesített földgáz meghatározó részét egyetlen forrásból, a Gazpromtól egy hosszú távú szerződés keretében. A gázpiaci szereplők szerint is alapvetően a forrásoldal sokszínűsége eredményezhet árcsökkenést a piacon. A jelenleg élő importszerződést még a Mol kötötte a Gazprommal, azt az E.On megörökölte a gázüzlet megvásárlásakor. Ez a kont-raktus 2015-ben jár le, vagyis az újratárgyalása rövidesen aktuálissá válik. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozóan az államnak milyen elképzelései vannak. Elemzők szerint rövid távon a keleti importnak nincs versenyképes alternatívája. A tervezett adriai LNG-forrás nagyságrendekkel drágább, a nyugati irányú betáplálásnak pedig a teljesítménye kicsi ahhoz, hogy az orosz gázt kiszorítsa a magyar piacról.

POLITIKAI ÜZENET
A házi feladat tehát egyértelmű: 2015-ben előnyös szerződést kell kötni a Gazprommal. Kérdés, hogy miért volna jobb tárgyalási pozícióban az MVM vagy az állam képviselője, mint a Gazpromban korábban résztulajdonos és európai szinten 100 milliárd köbméteres nagyságrendben vásárló E.On Ruhrgas. Vagy-
is miért tudna kedvezőbb elszámolási metódust és így alacsonyabb árakat eredményező szerződést kijárni a magyar állam, mint az E.On. Ha pedig nem tud, akkor mi értelme a gázüzlet államosításának - teszik fel a költői kérdést szakértők Orbán Viktor kőszegi kijelentésével kapcsolatban. A gáz-nagykereskedelem és -tárolás egyébként ma is az állam által szabályozott körülmények között működik, abban az állami kontroll ma is teljes mértékű. Így a miniszterelnök szavainak energiapiaci elemzők szerint kizárólag politikai értelme és üzenete van.

Áramot nem veszünk vissza
A miniszterelnök az E.On visszavásárlásáról beszélt Kőszegen, ez azonban valószínűleg csak a gázüzletre vonatkozik, és nem érinti a német energiaipari társaság más magyarországi érdekeltségeit. Az E.On Hungária Zrt. áramszolgáltató társaságai a Dunántúlon és a Tiszántúlon értékesítenek villamos energiát, gázszolgáltatói a Dunántúlon működnek. A cégcsoport közel két és fél millió ügyfelet lát el villamos energiával, és több mint félmillió klienséhez juttatja el a gázt 15 megyében. A cégcsoport emellett számos erőművet is üzemeltet, amelyek révén nemcsak az áram-, de a hőpiacon is jelentős szereplő. Az egyetemes energiaszolgáltatás mellett a szabadpiacon is meghatározó a részesedése.

Német befektetők Magyarországon
A német cégek tevékenysége létfontosságú a magyar gazdaság számára. Például a külföldi közvetlen tőkebefektetések állományának 23,2 százaléka Németországból származik (a relációs FDI-állományra vonatkozó legfrissebb, 2010-es ma-gyar adat szerint). Egy másik példa: a legalább 3 millió euró mérlegfőösszeget felmutató, minimum 10 százalékos német részesedésű külföldi leányvállalatokra vonatkozó Bundesbank-adatok szerint 140 ezer embernek adnak munkát Magyar-országon e cégek.

Habár az elmúlt időszakban is jelentős volt a német működőtőke-beáramlás értéke (például 2010-ben német adat szerint több mint 1,5 milliárd euró, tavaly az NGM adatai szerint 735 millió, az idén 281 millió euró), ez főként a korábban beje-lentett nagy befektetési döntések megvalósulásához szükséges beruházásoknak - mint a Mercedesé vagy az Audi fejlesztése, bővítése - köszönhető. Mindenesetre a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúrafelmérése már sötétebb képet fest. Eszerint Magyarország a tavalyi 4. helyről visszaesett a 10.-re a régió legvonzóbb befektetési célpontországainak a listáján. S habár a megkérdezettek 71 százaléka ma is Magyarországra hozná beruházását, ez a korábbiaknál lényegesen alacsonyabb arány. Ráadásul csaknem minden harmadik német cég a fejlesztési kiadások csökkentésének tervéről számolt be az idei évre, s csak negyede arról, hogy többet szándékozik beruházni, mint 2011-ben. A kiszámíthatósággal a megkérdezettek kétharmada nagyon elégedetlen, további 23 százalék elégedetlen - gyakorlatilag senki nem volt elégedett. Hasonló mértékű elégedetlenség mutatkozik a jogbiztonság tekintetében is.

Kapcsolódó cikkek