Négy évtizeddel ezelőttig a kockázatvállalás egyet jelentett az arany elhagyásával. Most azonban mintha pont a fordítottja történne. Egyre több elemző gondolja azt, hogy a nemesfém ismét divatba jön, de persze nem úgy, mint a trapéznadrág vagy a válltömés. Az arannyal kapcsolatos gondolkodásmód átalakulóban van. Nem annyira árupiaci termékként, sokkal inkább pénzként gondolnak rá az emberek. Van egyébként devizakódja is, XAU, s a bankok nem az árupiaci, hanem a devizakereskedelmi üzletágaikon keresztül adják-veszik. A világ központi bankjai is előszeretettel tartják tartalékként.

A világgazdaság jelenleg szinte pavlovi módon kondicionálódott az újabb és újabb, egymást követő monetáris élénkítésekre. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) csak megemlíti a pénzpumpa immár harmadik beindítását, s a piacok máris heves nyálcsorgatással reagálnak rá. Ha nincs meg a soron következő dózis, akkor mindenki rohan biztonságos amerikai és német állampapírokért. A kockázatkerülő és -vállaló viselkedés ilyen változása már-már a mániás depresszióra jellemző hangulatingadozásokat juttathatja eszünkbe. A német és a svájci államkötvények piacán is előfordult, hogy a papírokat negatív kamattal vették meg a befektetők. Vagyis még fizetni is hajlandók voltak azért, hogy a pénzük biztonságban legyen.

MEGTAKARÍTÓ ÉS BEFEKTETŐ
A negatív reálkamat időszakában a kockázat fogalma átértékelésre szorul. Célszerű különbséget tenni megtakarítás és beruházás között. A megtakarító megpróbálja megőrizni vásárlóerejét, míg a befektető növelni szeretné azt. Negatív reál-kamatoknál a tőke megőrzése is kockázatot jelent. Ebben a környezetben a kockázatmentes befektetés kifejezés egymásnak ellentmondó fogalmakat tartalmaz. A kockázatot megszüntetni soha nem lehet, csak áthelyezni. A világ vezető pénzügyi hatalmainak sorozatos monetáris könnyítései nem oldják meg a helyzetet, csak elodázzák a problémát, és újabb válsághoz vezetnek - vélik az Erste Bank közgazdászai. A pénzügyi válságot éppen az expanzív monetáris politika, a 2000-es évek roppant olcsó hitelei és az eladósodás idézte elő. Erre nem lehet megoldás a további pénzügyi élénkítés és az eladósodás. A jegybankok pénzteremtése elméletben kedvező lehetőséget kínál az arany számára. A világ legna-gyobb jegybankjainak pénzkibocsátása évi 15 százalékkal növekszik 2000 óta. A legfontosabb központi bankok mérlegfőösszege 2007 májusában még 3500 milliárd dollár volt, 2012 májusában viszont már 9000 milliárd. Az elmélet szerint ez inflációt jelent.

Az Aranyvilágtanács (World Gold Council) egy elemzése szerint a pénzkínálat egyszázalékos növekedése hat hónap átlagában 0,9 százalékkal emeli az arany árát. A tapasztalatok szerint a nemesfém árának változása jól mutatja a pénz forgási sebességét, főleg az Egyesült Államokban. Ha drágul az arany, az arra utal, hogy nő a pénz forgási sebessége, emelkedik a kínálat, vagyis csökken a kereslet a pénz iránt. A piac ezt az infláció előszelének tekinti, és igyekszik védekezni ellene. A Federal Reserve korábbi monetáris élénkítéseire az arany emelkedéssel reagált. A Fed be is lengette a pénzpumpa harmadszori beindítását, ám egyelőre kivár, teszteli a piaci reakciókat.

BIZALOM IRÁNTI VÁGY
A jelenlegi helyzetben a világgazdaság nagy szereplőinek költségvetése túlhajtott, az államadósság magas, a pénzügyi szektor rendszerproblémákkal küzd. A bankhitelek minősége rossz, a pénzintézeti rendszer nem szívesen hitelezi a vállal-kozásokat és az államokat. A befektetési döntések a tőke növelése helyett egyre inkább a tőke megőrzésére irányulnak. A pénzügyi rendszerbe és a papíralapú pénzekbe vetett bizalom csökken, míg a biztonságosnak gondolt befektetések, így az arany és a műkincsek ára emelkedik. Az előbbi ebben a helyzetben a bizalom iránti egyre erősödő vágyat képviseli.

Az arany piacán van egy alapvető félreértés. Számos befektető és elemző a fizikai keresletnek és a kínálatnak túlzott jelentőséget tulajdonít. Ez tévedés. Minden egyes gramm aranyat indokok sokasága miatt tartanak. Van olyan befektető, aki az azonnali ár felett már hajlandó megválni készlete egy részétől, van, aki lényegesen magasabb áron lenne csak erre hajlandó. Ha az éppen aktuális ár egy invesztor számára kedvező, akkor eladja aranyát, teljesen függetlenül attól, hogy mondjuk a kitermelés hogyan alakul az adott évben. Ebben az esetben az arany az egyik portfólióból a másikba kerül át. A vevőnek teljesen mindegy, hogy a nemesfémet három hete vagy háromszáz éve bányászták ki. Ez azt jelenti, hogy az éves termelés az áralakulásban viszonylag szerény szerepet játszik. Hasonlóképpen: a kínálati oldal tartalmaz minden valaha is kibányászott aranyat. A kínálati oldal esetében a már meglévő készlet sokkal nagyobb szerepet játszik, mint más árupiaci termékeknél. Az ipari felhasználás viszonylag csekély, így az eddig kitermelt összes arany igen nagy része rendelkezésre áll. Más árupiaci termékekkel szemben az éves termelés és a teljes rendelkezésre álló készlet közötti különbség az ezüst és az arany esetében igen nagy. Jelenleg körülbelül 170 ezer tonna a rendelkezésre álló aranykészlet. Az éves kibányászott mennyiség 2600 tonna, vagyis ez durván 65 évnyi kitermelés.

A világ aranykészlete évente körülbelül 1,5 százalékkal emelkedik. Ez egyébként nagyjából megegyezik a népesség átlagos növekedésével. Ha az éves termelés megduplázódna, ami egyébként nagyon valószínűtlen, akkor is a teljes kínálat 3 százaléka lenne. Ez nagyon alacsony inflációt jelent, főleg a papíralapú pénzek inflációjához képest. Hasonlóképpen: ha mondjuk kiesik egy teljes éves termelés, az a készletnek csak viszonylag alacsony hányadát érinti. Az arany ezért képes arra, hogy a pénzromlással szemben védelmet nyújtson. Stabil és bízni lehet benne. Egyben ez magyarázza a különböző megítélést a többi árupiaci fémmel szemben is. Az árupiaci termékeket felhasználják, az aranyat felhalmozzák.

Érdekes tulajdonsága az aranynak, hogy oda megy, ahol a pénz van. Elvándorol a stagnáló gazdaságú országokból, és megcélozza a fellendülést. Így az első és a második világháborúban az Egyesült Államokban halmozódtak fel nagy kész-letek. A háború utáni időszakban ezek jó része átvándorolt Európába. Az 1970-es, 80-as években Japán és a Közel-Kelet volt nagy felhalmozó, mostanság pedig Kína és India az irány. Míg 1980-ban Európa és az Egyesült Államok az éves aranykereslet 70 százalékát adta, mára ez az arány 20-ra mérséklődött.

INDIAI KULTUSZ
Az elmúlt öt évben a feltörekvő piacok részesedése a keresletből 70 százalékra emelkedett. Ennek több mint felét Kína és India adja. A növekedés hátterében részben kulturális okok állnak, mint például India esetében. Nagyobbrészt viszont ezekben az országokban szédült iramban emelkedik a megtakarítási ráta. A gyors gazdasági bővülés megemeli a jövedelmeket, nyugdíj-biztosítási rendszer viszont vagy nincs, vagy nem megbízható. Kínában például a megtakarítási ráta az 1990-es 40 százalékról 2010-re 49-re emelkedett. Indiában ugyanezen idő alatt 22,4 százalékról 30 fölé kúszott a mutató.

Indiában 21 különböző kifejezés van az aranyra. A világ egyetlen más országában sincs ennek a fémnek akkora kultusza, mint ott. A magánkézben lévő arany a múlt évben elérte a 20 ezer tonnát, durván 1000 milliárd dollárt. Tavaly India a világ keresletének csaknem 27 százalékát adta. Az ott vásárolt arany 60 százalékából ékszert készítenek. Ez a rettentő kereslet persze nagyon megterheli az indiai fizetési mérleget. A kormány ez év elejétől meg is duplázta az aranyra kivetett importvámot. Áprilisban tovább emelték volna a sarcot, ám az indiai ékszerészek sztrájkolni kezdtek. A megmozdulásban a szakemberek több mint 90 százaléka részt vett. Indiában hét éve nem volt országos sztrájk.

A feltörekvők közül Törökország is aranylázban ég. Az Aranyvilágtanács statisztikái szerint a török aranyművesek és ékszerészek adják el az ötödik legnagyobb mennyiséget a világon. Az ország arany-kiskereskedelme a nyolcadik legnagyobb. A törökök több mint 5000 tonnát birtokolnak a nemesfémből, durván 250 milliárd dollár értékben. Ennek túlnyomó része ékszer. Tavaly az aranyvásárlások megduplázódtak az egy évvel korábbi szinthez képest, annak ellenére, hogy a török líra gyengült a dollárhoz és az euróhoz viszonyítva. Ez annak volt köszönhető, hogy a magánemberek mellé a nemzeti bank is beszállt. A jegybanki tartalék jelenleg 239 tonna, 13,7 százaléka a teljes tartaléknak.

A kormány ösztönzőrendszert dolgozott ki annak érdekében, hogy a lakosság minél nagyobb arányban helyezze el aranyát a bankrendszerben. A cél a pénzügyi közvetítőrendszer hatékonyságának és a külkereskedelmi mérleg egyenlegének javítása. A török Deniz Bank számításai szerint 8,6 milliárd dollár értékű arany vándorolt a széfekbe az intézkedések nyomán. A központi bank is változtatott szabályozásán: a pénzintézetek immár tartalékaik 20 százalékát tarthatják a nemesfémben a korábbi 10 százalék helyett.

A SÁRKÁNY KÖZBELÉP
Elemzők abban szinte bizonyosak, hogy a kínai központi bank tovább növeli aranytartalékait. Elképzelhető azonban az is, hogy a kínai belföldi fizetőeszköz, a renmimbi mögé aranyfedezetet állítanak. Ez jelentősen javítaná Kína pénzügyeinek külföldi megítélését. Érdemes itt megemlíteni, hogy az amerikai dollár tartalékvalutává válásában nagy szerepet játszott a hatalmas, 1953-ban csaknem 30 ezer tonna aranytartalék, no persze a katonai és gazdasági hatalom mellett.

A kínai fizetési mérleg többlete folyamatosan csökken, s ezzel párhuzamosan egyre inkább megkérdőjeleződik a külfölddel szemben használt jüan alulértékeltségének fenntarthatósága is. Ha a renmimbi aranyfedezetet kapna, elképzelhetővé válna az egy ország, két pénzrendszer feladása. Céljai eléréséhez Pekingnek óriási mennyiségű aranyat kellene vásárolnia. Egy magas rangú, állami befektetéseket felügyelő pénzügyi szakember szerint 10 éven belül 10 000 tonnára szük-séges emelni az ország aranytartalékát. Ez azt jelenti, hogy 2020-ig a teljes éves kitermelés csaknem 40 százalékát Pekingnek kellene megvásárolnia.

Nem csak a kínai jegybank húzott azonban bele az aranyvásárlásokba. Utoljára központi bankok 1964-ben vettek annyit a fémből, mint 2011-ben. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) kimutatásai szerint 455 tonna volt a tavalyi mennyiség (lásd a grafikont a 19. oldalon). A legnagyobb vásárlók többsége feltörekvő országbeli jegybank. A fejlett ipari országokhoz képest a feltörekvők központi bankjainak viszonylag kevés aranyuk van, igyekeznek felzárkózni. Cinikusabb elemzők előszeretettel figyelik a Bank of England aranypiaci tevékenységét. A BoE 1999 és 2002 között 395 tonnát adott el unciánként átlagosan 275 dollárért. Az eladásokat Gordon Brown akkori pénzügyminiszter rendelte el. Sikerült is kifognia azt az időszakot, amikor a nemesfém történelmi mélyponton jár. Szóval ha a Bank of England bejelenti, hogy aranyat ad el, érdemes lehet beszállni.

Alternatíva
Warren Buffett, az omahai varázsló, a híres milliárdos befektető gyakran hangoztatja, hogy tartózkodik az aranytól. Az iparban nem használják, belső értéke nincs, és kamatot sem fizetnek utána - szokta mondogatni. Az majd elválik, hogy Buffett ítélete befektetési szempontból helyesnek bizonyul-e vagy sem, de egyvalamit félreért. Az aranyat nem a részvényekkel kell egy kalap alatt kezelni, sokkal inkább a készpénzzel. Ebben az értelemben az arany nem befektetés, hanem alternatív fizetőeszköz. Buffett mondatai ugyanígy lehetnének az amerikai dollárra is érvényesek. Azt sem használják az iparban, nincs belső értéke, és jelenleg éppen kamatot sem nagyon fizetnek utána.

Aranyláz Vietnamban
Az arany iránti kereslet Vietnamban különösen magas. Használják a mindennapi fizetéseknél is. A lakásárakat közzéteszik dongban, a helyi fizetőeszközben és aranyban is. A német GDP durván negyvenszer olyan magas, mint a vietnami, ám az egy főre jutó aranykereslet az ázsiai országban csaknem eléri a németet. Tavaly a kereslet 18 százalékkal nőtt. Vietnamban egy évben a GDP 3,1 százalékának megfelelő összegért vesznek aranyat. Kínában például csak 0,5 százalék ez az arány. Annak tükrében nem lehet nagyon csodálkozni a vietnami keresleten, hogy a dongot 2008 óta hatszor értékelték le, s az infláció tavaly bőven 15 százalék felett volt.

Bevásároltak
Soros György és John Paulson, akik a világ legismertebb invesztorai közé tartoznak, növelték az arany részarányát befektetéseikben. A két dollármilliárdos azt követően döntött így, hogy az idei második negyedévben az arany tőzsdei árfolyama 4 százalékkal esett vissza. Ennek hátterében az áll, hogy Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke és Ben Bernanke, a Fed kormányzója egyaránt adós maradt a további monetáris élénkítéssel. Elemzők szerint ha a tengerentúlon ismét beindul a pénzpumpa, és az EKB is belevág a tőle várt kötvényvásárlásokba, újra meglódulhat az arany árfolyama. A nemesfém jegyzése 2008 decembere és 2011 júniusa között 70 százalékkal emelkedett. Ebben az időszakban a Fed rekordalacsonyan tartotta irányadó kamatát, és két menetben összesen 2300 milliárd dollár értékben vásárolt piaci adósságot.

Kapcsolódó cikkek