Egyrészt közbeszerzési jelenünk is a gazdasági válság megoldásáról, vagyis a beszerzési stopról szól. Ennek közvetlen következménye, hogy az ajánlatkérők kényszerből is gyakrabban alkalmaznak megkerülő megoldásokat, szerződéshosz-szabbítást, beszerzési tárgyak darabolását a közbeszerzési eljárások engedélyeztetésének, lebonyolításának elkerülésére. Tényszerűen nem etikusak ezek a megoldások, mégis el kell választani őket a háttér-megállapodásoktól, előre eldöntött versenyektől, megfélemlített ajánlattevőktől, kartellektől stb. A közbeszerzési korrupció a hazai kutatási eredmények alapján az eljárások előkészítését, az értékelést és a teljesítés szakaszát érinti leginkább. Félreértés tehát, hogy a legerő-sebben adminisztrált eljárási tevékenységek a legfertőzöttebbek.

EGYSZERŰ MEGOLDÁSOK
Ehhez közvetlenül kapcsolódik az a hazai 2011-es kutatási eredmény, amely a Budapesti Corvinus Egyetemen készült. E szerint a közbeszerzés hatékonyságának növelését leginkább a korrupció csökkentésével tudják elképzelni a válasz-adók, és legkevésbé a törvényi szabályozás további szigorításával. Tehát a piaci szereplők pontosan látják, hogy legkevésbé sem a pontatlanul megadott ajánlatkérői válaszok vagy a formai kérdések háttérbe szorulása okoz problémát. Ellenkezőleg, sokkal egyszerűbb már az eljárás előkészítésekor úgy meghatározni a beszerzési tárgyat és a szerződést, hogy eleve ne jusson sokak eszébe az indulás. Meg lehet keresni a versenytársakat, kartellmegállapodásokat kötni, megemelni a dokumentáció árát; összességében ajánlatkérői és ajánlattevői oldalról is sokat lehet tenni annak érdekében, hogy látszatverseny alakuljon ki, vagy éppen a verseny hiányáról beszéljünk.

Itthon is felvetődött, hogy alacsony a közbeszerzési eljárásokban az átlagos ajánlattevői létszám. Tehát kevesen indulnak, ennek megfelelően a verseny is visszafogottabb. Érdekes meglátás, hiszen ez akár következmény is lehet. Következ-ménye az ajánlattevők bizalmatlanságának, a közbeszerzési eljárások túlzott adminisztrációjának, amely egyébiránt sokat finomodott az elmúlt években. A teljesítési szakasz korrupciós fertőzöttségének kiemelése pedig nagyon jól mutatja, hogy akit nem ellenőriznek komolyan a teljesítés szakaszában, az már ajánlattételkor többet mer vállalni. Illetve, hogy a rugalmas szerződésértelmezés, -módosítás, a nyilvánosság kizárása valódi lehetőség a korrupcióra.

A megoldás nem különösebben bonyolult. A küzdelem egyik legfontosabb eszköze a nyilvánosság. Itt érdemes leszögezni, hogy a hazai közbeszerzési adatok transzparenciája csupán látszatnyilvánosság, népszerűbb nevén PDF-nyilvánosság. A kifejezés arra utal, hogy a hol hibásan, hol félig beszkennelt adatoknak a közzététele honlapok eldugott zugaiban eleve lehetetlenné teszi azok figyelemmel kísérését, valóságtartalmának ellenőrzését.

Viszonylag alulfejlett hazánkban a közbeszerzési oktatás is. A referens- és az alakuló posztgraduális képzésekben elenyésző szerep jut az etika kérdéskörének. Az előadások megtartásától még az oktató intézmény sem azt várja, hogy megfe-lelő morális tartással rendelkező hallgatókat bocsáthat ki, legfeljebb a képzések szemléletformáló jellegének erősítését reméli. Ha azt gondoljuk, azért nem érdemes erről beszélni, mert ezzel igazoljuk, hogy létezik a jelenség, akkor nem sokat tettünk a korrupció mértékének csökkentéséért!

NINCS KITEKINTÉS
Harmadik alulfejlett területünk a nemzetközi közbeszerzési piac vérkeringésében való részvétel, legyen szó aktív külföldi ajánlattételről, az európai direktívák kialakításában való részvételről vagy a tudományos közéletben való szereplésről. A határon túlról érkező nyertes ajánlattevők száma viszonylag kevés. Ennek oka elsősorban az, hogy az érintettek inkább hazai cégeket tolnak előtérbe, hiszen a helyi viszonyok, szabályok ismerete mindenhol elsőrendű fontosságú. Az európai folyamatokról azonban édeskeveset tudunk, miként a nemzetközi tudományos közélet történéseiről is.

Tavaly hazánkban járt Christopher Bovis nemzetközileg ismert közbeszerzés-kutató, aki érdeklődött a hazai tapasztalatokról is. Egyik legérdekesebb kérdése arra irányult, mit teszünk az offshore cégekkel. Akkor meglepődtünk a felvetésen, és ismertettük az alakuló jogszabályi környezetet, ami jól-rosszul, de erre a témára is kitér. A professzor így reagált: nem baj, már az is fontos, hogy foglalkoznak vele.

Nem sokkal később két amerikai professzor volt a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Budapesti Ügyvédi Kamarában a vendégünk. Steven Schooner és Christopher Yukins a George Washington Universityről két témára helyezte a hangsúlyt: a jogorvoslati fórum függetlenségére, valamint a nyilvánosság biztosítására. Nem kell megsértődni, már az is jelzésértékű, hogy eljönnek és érdeklődnek irántunk.

Nagyon sok olyan ismeret, információ, jelzés, kutatási eredmény áramlik felénk, amelyre érdemes lenne jobban figyelnünk. A kelet-közép-európaiak alig vesznek részt nagy nemzetközi kutatási eseményeken, pedig lenne lehetőségünk kiemel-kedni, nem belesimulni a tömegbe. Jelenleg például új uniós közbeszerzési irányelvek készülnek, amelyek méltán háborították fel a szakmát külföldön, ám idehaza alig foglalkozunk velük. A tárgyalásos eljárás idáig az ajánlatkérők többsége részére nem volt szabadon választható. 2011-ben azonban egy uniós kérdőívre válaszolva Európa hozzáértőinek a többsége úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalásos eljárást engedni kell az ajánlatkérők számára, hiszen segíthetik az értelmes szerződés létrehozását. Azaz nincs értelme a kommunikáció akadályozásának a felek között. Végül azonban, többek között a németek, mégis megakadályozták a liberális szabály beépülését az új irányelvekbe, mivel korrupciós szempontok miatt kockázatosnak találták. Semmi nem igazolja, hogy a tárgyalásokkal nőne a korrupciós kockázat, de a példa jól mutatja, hogy nem lesznek tökéletesek azok az új közösségi irányelvek sem, amelyekhez a saját szabályozásunkat idomítani kell.

Egy érdekes újdonságot azonban várhatóan tartalmaznak, amikor a végleges formátumukat elnyerik a normaszövegek. E szerint az elektronikus közbeszerzés kötelező lesz 2016-tól Európában. Hogy ez mennyiben segíti majd a korrupció elleni küzdelmet? Csak annyiban, amennyit mi magunk hozunk ki belőle. Ha a közbeszerzési hivatalos statisztikák alapadatai nyilvánosak lesznek, és bármely adatbázis-kezelőt ismerő megtalálhatja egy-egy ajánlatkérő eljárásait, listázhatja be-szerzési tárgyait, nyertes ajánlattevők eredményeit. Ez azonban nemcsak abban nyújt segítséget, hogy könnyen elemezhetők legyenek a hazai adatok, hanem abban is, hogy az ajánlatkérőknek ne kelljen hosszadalmasan adminisztrálniuk a múltbeli eljárásaikat minden év elején.

AMIN NEHÉZ VÁLTOZTATNI
Ha az eljárások elektronikus támogatása során az ajánlattétel is elektronikus lesz, az értékelés is fokozatosan automatikussá válik, a dokumentálás egységesül, s akkor a hangsúly az informatika segítségével a közbeszerzésben is a valódi tartalmi kérdésekre tevődhet át.

Mi az, amit nem tudunk szabályozással, kutatással, nyilvánossággal mindennapi közbeszerzési küzdelmünkben megoldani? Kulturális kérdéseket, hozzáállást nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A közbeszerzésnek egy platform-nak kell lenni, ami semmi mást nem biztosít, mint egy szabályozott, de rugalmas környezetet a közpénzek nyilvános elköltésére. Ameddig ez a tevékenység összefonódik a korrupt melléknévvel, nagyon nehezen lehet hatékonyságról beszélni. Ha ugyanannyi pénzből jobbat, többet vesz az önkormányzat, hosszabb távra gondolkozik a közszolgáltató, értelmes szerződést ír alá a támogatott szervezet, az csak növeli a jólétet. A korrupció tehát nem egyszerűen közpénzlopás. Ameny-nyiben ugyanis már meggyőződtek arról a szereplők, hogy e,nélkül nem megy, úgy esély sincs rá, hogy értelmesen költsük el a közpénzt. Ezért kell ezt kutatni, oktatni, nyilvánossá tenni, hogy más is tisztában legyen vele, mi a közvetlen következménye a piaci szereplők etikátlan tevékenységének.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, közbeszerzés-kutató

A szerző cikke hozzászólás a korrupcióról indított vitasorozatunkhoz. Eddigi hozzászólók: Alexa Noémi (30. szám); Christopher Laska (31. szám); Fejéregyházi Attila (32. szám); Bánfi Tamás és Barabás Tünde (33. szám); Riedl Zsuzsa (34. szám). Lapunk várja a reagálásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.

Kapcsolódó cikkek