A világszerte türelmetlenül várt döntéssel kapcsolatban minden oldalról komoly aggályok merültek fel. A befektetők félnek, hogy az ESM esetleges meghiúsulásával maguknak kell viselniük a hátrányos befektetésekből származó veszteségeket, míg a stabil gazdasággal rendelkező európai országok adófizetői és nyugdíjasai attól tartanak, hogy az ESM szerződés aláírásával az eurózóna tartozásai a személyes költségvetésüket is megterhelik majd.

Az ellenzők mögött az egész politikai spektrum felvonul, kiegészülve nyugdíjba vonult közgazdász- és jogászprofesszorokkal. Úgy vélik, az ESM megvalósulásával zöld utat kapna a kimentés (bail-out) politikája, ami sértené a Maastrichti Szerződést, kiváltképp annak 125. cikkelyét. Németország azzal a feltétellel mondott le a német márkáról, hogy az új valutát bevezető térségben nem alakul ki direkt vagy indirekt adósságeloszlás. Tehát az eurót olyan egységként képzelték el, amely a gazdaság működését a gazdasági szereplők jólétének befolyásolása nélkül segíti. Az ellenzők szerint nincs bizonyíték arra, hogy az esetlegesen bekövetkező görög csőd nagyobb veszéllyel fenyegetne napjainkban, mint azt a Maastrichti Szerződés megfogalmazásának idejében becsülni lehetett.

A hitelt igénylő országokkal szembeni erélyesség hiánya komoly károkat okozhat az adósság rendezésekor. A keletkező veszteségeket a 80 milliárd eurós kiinduló készpénz-hozzájárulásból fedeznék, melyet utólag a résztvevő országok tőkerészesedésének arányában töltenének föl. Ha egy állam nem képes teljesíteni ezt a hozzájárulást, akkor azt más országoknak kell kipótolniuk, így elméletileg lehetséges, hogy egyetlen országnak kell vállalnia a veszteségekből adódó teljes hiányt. A szerződés ellenzői szerint ezen adósságok, amelyekért az adósok egyetemlegesen felelősek, ellentmondanak az Alkotmánybíróság korábbi kijelentésének, mely szerint Németország semmilyen pénzügyi kötelezettséget sem vállal, amely más állam hibájából ered.

A legtöbb szakértő valószínűtlennek tartja, hogy szeptember 12-ikén az ESM elleni ítélet születik, de többen szükségesnek látnak bizonyos utólagos alkotmánymódosítást. A bírák végső döntése megjósolhatatlan, hiszen a lobbinak és a petíciónak itt nincs súlya. Az Európai Unióban csak a jog uralma érvényesülhet, hiszen csak így válhat azzá a stabil szervezetté, amely biztosítani tudja a békét és a jólétet.

Hans-Werner Sinn (1948) a Müncheni Egyetem közgazdász professzora, az Ifo Gazdaságkutató Intézetének elnöke, a német gazdasági minisztérium tanácsadó testületének tagja. Megmenthető-e Németország? című könyve az új német történelem egyik legismertebb közpolitikai műve.

Kapcsolódó cikkek