Természetes adattárolás
Növényekben megtalálható kinon és fulvalén vegyületek válthatják le a szilíciumot az elektronikában. A jóval olcsóbb organikus anyagokról már korábban is tudták, hogy elektromos impulzusokkal kristályszerkezetük polarizációja változtatható, és ez képessé teszi őket adattárolásra. Eddig csak –200 fokon tudták ezt a tulajdonságot kihasználni, de az illinoisi Northwestern University kutatóinak sikerült szobahőmérsékleten is előcsalogatni az előnyös adottságokat. Az ilyen olcsó ferroelektromos anyagok előállítását egy speciális oldószerrel oldották meg, amelyben ráadásul maguktól épülnek fel a leginkább nádszálakra emlékeztető molekulák. Így akár természetes vegyületek is leválthatják a szilíciumot a jövő számítógépeiben.


Diagnosztika kisebb sugárzással
Belső szerveink működését PET-berendezésekkel tudják vizsgálni, ehhez parányi radioaktív molekulákat juttatnak szervezetünkbe. Ezek bomlását érzékelik a műszerek gamma-kamerái. Ez azonban sugárterhelést jelent a szervezetnek, különösen, amikor a röntgensugarakkal működő CT-vel kombinált felvételeket készítenek. Az Oslói Egyetem kutatói ehelyett a mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MRI) egyesítenék a PET-berendezéseket, ami nagy mágneses térben rádióhullá-mokkal készíti el a felvételeket, nagyságrendekkel kisebb sugárterhelést okozva. Az MRI azonban jóval drágább, mint a CT, és a felvételek elkészítése is tovább tart. Az új, norvég fejlesztésű PET-érzékelők olyan kicsik, hogy a meglévő MRI-kbe integrálhatók, és így egyszerre készülhet a két felvétel. Ez jelentősen csökkenti a költségeket, ugyanis a mai berendezések egymást követően sokkal hosszabb idő alatt végzik el a két vizsgálatot. A PET-műszerek méretét úgy csökkentették, hogy sokkal pontosabb érzékelőket készítettek. Ezek az ötrétegű eszközök már az oldalirányból érkező sugárzást is pontosan észlelik, így a vizsgálatokhoz csupán feleakkora sugárzásra van szükség.


Mikrobákkal szárított szennyvíziszap
Az elhasznált víz tisztítása során keletkező iszapos anyagok vízben oldottan tartalmazzák a kiszűrni kívánt szerves anyagokat. Az ilyen melléktermék csak 20 százalékban tartalmaz szilárd anyagot, így trágyaként lehet hasznosítani, de ennek egyre szigorodnak a feltételei. Kiszárítva viszont bioüzemanyagként lehet felhasználni, egyszerűen eltüzelve. Az eddigi szárítási eljárásokkal több gond is akadt: vagy fűtőberendezésekkel drágán, vagy napon hónapok alatt, sok helyet elfoglalva lehetett megoldani. A Siemens megoldása a szerves anyagban található baktériumok által termelt energiát használja: ezzel 30 százalék energiát tudnak megspórolni. A tápanyag lebontásakor ugyanis a szárításhoz elegendő hőenergia keletkezik, az iszapot csak mozgatni kell, hogy a mikrobáknak jusson elegendő levegő. Az első nagyüzemi, napi ezertonnás kapacitású berendezést heteken belül üzembe helyezik a kínai Senjangban.

Kapcsolódó cikkek