A Magyar Nemzet szeptember 6-i számában azt írta, hogy a kormánypárti képviselők megismerhették azokat a feltételeket, amelyeket az IMF követel a hitel-megállapodás fejében, ezek a következők: nyugdíjcsökkentés, nyugdíjkorhatár-emelés, családipótlék-csökkentés, személyijövedelemadó-emelés, privatizáció, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácialeépítés, általános, értékalapú ingatlanadó, önkormányzatok kiadásainak csökkentése, bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának, a jegybanki tranzakciós adó újragondolása. A Figyelő Online igyekezett utánajárni, és úgy értesült, hogy hatalmas kamu ez a lista. Valamivel persze közelebb áll a valósághoz, mint amikor 2012 januárjában a Magyar Nemzet még azzal állt elő, hogy az Európai Unió a melegházasság engedélyezéséhez és Gyurcsány Ferenc igazságügyi mentességéhez kötné a hitelt. Hiszen az már az európai ügyekben alapfokon is jártas hírfogyasztóknak is egészen egyértelmű lehetett, hogy egy konkrét magánszemély igazságügyi eljárásának befolyásolása és egy, az unió területén különbözőképpen kezelt családjogi kérdés semmilyen szinten nem lehet hitelfeltétel, de a mostani lista valóságalapja is zérus.

Valaki összesített

Mint megtudtuk, a különböző tárgyalásokban, nyilatkozatokban, levélváltásokban érintett kérdések utólag összeszerkesztett listájáról van szó, amelyet hivatalosan senki nem juttatott el sehova, az IMF azt így nem követelte soha. Érdekesebb kérdés ezek után, hogy ki és milyen célból manipulálja, hangolja a közvéleményt, illetve Orbán Viktor miniszterelnök miért szállt bele ebbe a játékba azzal a hangos elutasítással, amelyet a listára adott. Igaz, ő már Facebook-videóján pontosabban fogalmazott, azt mondta végigvettük azokat a kérdéseket, vagyis nem állította, hogy ez egy kompakt lista volna. A politikailag vállalhatatlan, a Fidesz-politikát alapjaiban és túlzott mélységében kikezdő lista és az arra adott elutasító válasz így is tovább bonyolítja azt a már-már teljességgel feloldhatatlan kérdést, hogy akar, vagy nem akar megállapodást a magyar kormány?

Szeret, nem szeret?
A lebegtetés, a teljes bizonytalanságban tartás ugyan egyfajta pozícionálás, tárgyalási stratégia is lehet, amellyel vagy az IMF későbbi kéréseit igyekszik a kormány befolyásolni, vagy esetleg annak szeretne megágyazni, hogy a megállapodás érdekében bizonyos, szűkebben vett lista elfogadása sikerként legyen eladható a kommunikációban. Mindez akceptálható, de talán az sem baj, ha egy országnak van határozott gazdaság-politikai iránya, megmarad valamifajta hitelessége, és ha van rá lehetősége, akkor minél olcsóbban finanszírozza államadósságát.

Vajon mit szeretne a kormány? Vagy IMF-megállapodást, az ezzel járó kötöttségeket, de a szupranacionális szervezet olcsóbb finanszírozását, amit a piac is ujjongással és kamatcsökkenéssel fogad? Vagy nagyobb döntéshozatali függetlenséget, saját utat és valamilyen, vélhetően drágább piaci finanszírozást?
Vagy ma még töröknek nevezett, de hamarosan magyarnak mondható utat, ami az előbbi kettő ötvözete, hiszen a megállapodásra törekvés ígéretével igyekszik minél tovább viszonylag olcsó piaci finanszírozást szerezni?

Mostanában már úgy tűnt, hogy a megállapodási szándék kicsit talán súlyt kapott. Hiszen olyan neves kormánypárti politikusok, mint Orbán Viktor, Varga Mihály és Rogán Antal is hitet tettek az idei megállapodás realitása mellett. Sőt, a 2013-as költségvetésben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akciótervének is az egyik forrása éppen az IMF-megállapodással megtakarítható 100 milliárd forint volt. Abba most nem is érdemes belemenni, hogy mennyire konzisztens egy olyan büdzsé, amelyben egyszerre kalkulál a kormány a jegybanktól beszedett 116 milliárd forintos tranzakciós illetékkel, illetve egy megállapodással, az ezt határozottan elutasító szervezetektől?

Környezet
Bár a harcias elutasítás után a forint most éppen kicsit gyengült, de így is viszonylag erős, e sorok írásakor egy euró 287 forintot ért. Az állampapírpiaci hozamok csökkentek az elmúlt hetekben, nincsen éppen vészjósló pénzkiáramlás az országból, sőt, a következő időszakban, kedvező csillagzat mellett, akár a 2014-es választásokig, még a finanszírozás is megoldható a hitel nélkül. Ugyanakkor, a másik oldalról megközelítve a kérdést, Magyarország elemi érdeke a fenntartható adósságpálya, a minél kedvezőbb, azaz minél alacsonyabb kamatfelár. Nem elég túlélni az egyes gazdasági éveket, jó lenne végre pályát is látni a magyar gazdaság előtt. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint csak akkor lesz IMF-megállapodás, ha a piacok azt kikényszerítik, hiszen ha a magyar kormány valóban szeretett volna megegyezni, akkor már aláírhatta volna a szerződést. Más elemzők is legfeljebb az év végére, vagy a jövő évre, esetleg egyáltalán nem várnak megállapodást. Sajnos azonban, ha megint ég a ház, nem lehet majd azonnal megegyezni, sőt a megállapodás prevenció is lehetne a tűz ellen.

IMF
A magyar kormány és a megállapodás boncolgatásánál azonban egy pillanatra jusson eszünkbe, hogy van egy másik potenciális aláíró, az IMF is ebben a sztoriban. Vele szemben a mai kommunikáció megint nem korrekt és nagyon nem barátságos lépés. Az IMF persze egy pénzügyi szervezet, vannak tulajdonosai, vannak jól fizetett alkalmazottai, de érzelmei talán kevésbé. Nem szokott megsértődni, túl sokat nem foglalkozik a politikusi nyilatkozatokkal, a kommunikációs klisékkel, ottmarad az asztalnál, visszaül az asztalhoz, elég neki, hogy csak akkor ír alá, ha megkapta a megfelelő kéréseit, vagyis, ha elfogadható számára a szerződés. Általában nem is minősít, nem is kommentál tárgyalási folyamatokat. Ugyanakkor fals elemekkel biztosan nem érdemes a végsőkig feszíteni a húrt, és egy percig sem szabad azt gondolni, hogy az IMF sírva könyörög, hogy hitelt adhasson. Még mindig tombol a globális adósságválság, sajnos éppen elég ország van a világon, amelyik szívesen szerezne védőhálót. Nem csak a politikusi nyilatkozatok szintjén, hanem valóban.

Kapcsolódó cikkek