Mekkora pech: a notebook akkumulátora két héttel a garanciális idő lejárta után megy tönkre. Az okostelefon egyik reggel már nem reagál a töltőre, nem hajlandó bekapcsolni, és a behelyezett SD kártyánkat is törli egy véletlen folytán. Hasonlóan idegesítő az a tintasugaras nyomtató, amelybe nemrég vettünk gyári patronokat, mégsem tudunk nyomtatni, mert a vezérlés beadta a kulcsot. Ilyen és ezekhez hasonló esetek hétköznapinak számítanak Magyarországon és a világ minden táján.

Gondoljunk csak bele: az elmúlt mondjuk öt évben hány darab elektronikai eszközt kaptunk vissza megjavíthatatlanul a szervizekből? Egy átlagembernél ez a lista nagyjából így néz ki: 2-3 mobiltelefon, legalább egy PC vagy egy notebook, egy-két digitális fényképezőgép, katódsugárcsöves (CRT) monitor, ilyen tévé, illetve egy-két nyomtató. Ez persze csak egy szűk lista, hiszen említhetnénk még olyan hétköznapi eszközöket, mint a lapolvasó, az asztali DVD-lejátszó és egy sor egyéb elektronikai kütyü. Ez a rengeteg meghibásodás, gyors elhasználódás pedig felébreszti a vásárlóban a gyanút: mindez nem lehet a véletlen műve!

TERVEZETT ELAVULÁS
Valóban nem az. A nagyüzemi csalás jó szolgálatot tett az óriásvállalatoknak az elmúlt évtizedekben, és minden bizonnyal ez a mai napig nem változott meg, sőt, beépült a cégek termékfejlesztési stratégiájába. A cél nem az, hogy szupertartós, sokáig használható eszközöket állítsanak elő, hanem az, hogy maximalizálják a profitjukat. A rövid lejáratra gyártott termékeknél árnyaltan fogalmaznak a cégek: tervezett elavulás (angolul planned obsolescence) – ezt használják a mesterségesen rövid élettartam kifejezés helyett. Ha rákeresünk erre a kifejezésre, rengeteg oldalnyi találatot kapunk, és hamar eljuthatunk olyan fórumokra, ahol a beetetett vásárlók őrjöngve dühöngenek, amiért egy-egy készülékük a garanciális idő lejárta után pár héttel egyszerűen elromlott.

Az időzített elavulás nagymesterei a japánok – mondta lapunknak egy a témával aktívan foglalkozó magyar mérnök. Igaz, hogy sok japán autó és elektronikai eszköz pont arról híres (vagy sokáig arról volt híres), hogy sosem romlik el, ám ez sem azért van, mert a versenytársak ugyanezt nem tudnák produkálni. Valójában csak a mesterséges elavultatás tudatosan megválasztott hosszabb időtartamáról van szó, azaz a márka nimbuszának erősítését marketingszempontból fontosnak ítélte meg a gyártó. „Lényegében azonban a vezető gyártók nagyon nagy pontossággal be tudják állítani előre a gépek, berendezések átlagos elromlási idejét” – mutat rá forrásunk arra, hogy a vásárló többnyire nagyon kiszolgáltatott ezeknek az üzleti döntéseknek.

A cégek viselkedése mindamellett racionálisnak tekinthető. Az elektronikai iparban például köztudottan 3 százalék körül van a nyereségráta. Ilyen nyomott érték mellett csak akkor lehet növekedni, ha jól meghatározott időközönként új vásárlók jelennek meg a piacon, ők pedig csak azok lehetnek, akik az elromlott vagy megunt gépeiket éppen kidobták.

TRÜKKÖK SZÁZAI
A gyártók számára a vásárolj gyakran, dobd el gyorsan modell garantálja megélhetésüket és sikerüket. Éppen ezért örömmel gyorsítják a folyamatot ügyes, rejtett trükkökkel és megfontoltan eltervezett fejlődési, sőt inkább elavulási úttal. Jó pár példát mutatunk is erre (lásd a keretest), ezek közül a leggyakoribb a szervizelés megdrágítása, ellehetetlenítése. A felhasználó egyszerűen képtelen belenézni az adott készülékbe, netán bármit javítani benne, még akkor is, ha egyértelműen látszik, hogy a javítás pár ezer forintból megoldható lenne.

A szétszedhetetlen kütyük terén az Apple az egyik legjobb. Az új iPadet például olyannyira összeragasztották, hogy speciális eszköz nélkül szét sem lehet nyitni. A nem cserélhető, a készülékbe szorosan integrált vagy akár beragasztott akkumulátorok kicserélése is tulajdonképpen lehetetlen küldetés. Természetesen az akkumulátorok a használat során romlanak, teljesítményük egyre gyengébb, kapacitásuk folyamatosan kisebb lesz, ez egy idő után arra készteti a készülék tulajdonosát, hogy vagy váltson egy újabb eszközre, vagy küldje vissza a gyártóhoz akkucserére. Ez hivatalosan természetesen olyan drága, hogy elgondolkoztatja a felhasználót, nem érdemesebb-e inkább egy új készülékbe beruházni.

Néhány videokamerába egyenesen olyan apró csipet szereltek, amely egy titkosított csatornán kommunikál az akkumulátorral, és ellenőrzi annak eredetiségét. Ha ilyen készülékbe utángyártott, töredékáron beszerezhető akkut teszünk, a készülék gyanúsan hamar lemerül, holott a csereakkumulátor új, és a kapacitása megegyezik a gyáriéval. Az eredmény pontosan a gyártónak kedvez: a felhasználó mérges lesz az olcsó, utángyártott akkura, ahelyett, hogy a videokamera gyártóját hibáztatná, amelynek célja, hogy csakis az ő akkumulátorát használják a vásárlók. Ráadásul egy 3-4 éves eszközbe már több tízezer forintba kerülhet egy eredeti akku, mivel az ritkának számít, egyedileg kell megrendelni.

A gyártók egy másik trükkje, hogy egy bizonyos apró, többnyire teljesen felesleges alkatrészt is beépítenek az áramkörbe, amelynek a minősége épphogy csak kihúzza a garanciális időszakot. Ha azonban elromlik, a teljes eszköz, legyen az nyomtató, okostelefon-akkumulátor és hasonlók, használhatatlanná válik. Ha az adott eszköz szervizelhető, és erre a hibára rájöttek a szerelők, filléres a javítás, máskülönben a felhasználó egyszerűen eldobja az egyébként még tökéletes eszközt, és újat vesz helyette.

FILLÉRES, DE VÉGZETES HIBÁK
Manapság már nyílt titok, hogy a hihetetlenül vonzó áron kínált tintasugaras nyomtatók csak csalétkek: a tintapatronokban alig van festék, ám a gyártók arra játszanak, hogy ha már a felhasználó megvette az eszközt, ragaszkodik hozzá, és megvásárolja a drága, gyári festékkazettákat, amelyeken már tetemes haszon van. És ez még nem minden: az alapértelmezett beállítások szerint a nyomtatók indokolatlanul gyakran tisztítják a fúvókákat, és ez rengeteg tinta elpazarlásával jár, ahogy az is biztosra vehető, hogy néhány csepp mindig jut a hulladéktinta-szivacsra is.

Amint ez a szivacs megtelik, a nyomtató belső vezérlése hibát jelez a hulladéktinta-szintmérőnél, méghozzá fatálisat, és a nyomtatót javíthatatlannak bélyegzi. Az internet azonban erre legtöbbször kínál megoldást. Némi keresés után találhatunk több olyan oldalt és fórumot is, ahonnan apró trükköket sajátíthatunk el, esetleg egy-egy programot is letölthetünk (általában orosz forrásból), amelyek nullázzák ezeket a számlálókat. Az eredmény: a nyomtató újra tökéletes minőségben nyomtat, mintha ez lenne az első napja.

Az állandó hőhatás is oka lehet a készülékek idő előtti, mesterséges elhasználódásának, és ez mindenféle eszközre igaz lehet. A leggyakoribb ok a szándékosan alulméretezett kondenzátor: a túlmelegedés vagy a megengedett, felső hőmérséklethatáron való huzamos működés folytán a stabilitás idővel romlik, és hamarosan bekövetkezik a hiba. Az ilyen alkatrészek ára néhány forint, a szerelés alig lenne több ezer forintnál, mégis, a teljes, akár százezer forintos eszközt is tönkretehetik, a többrétegű nyáklapok használata miatt pedig cseréjük lehetetlen. A gyártók ügyelnek arra, hogy a pótalkatrész beszerzése nehézkes legyen, az árak pedig annyira magasak, hogy ne legyen érdemes megjavíttatni a készüléket, hiszen hozzávetőleg ugyanannyiért teljesen újat vásárolhatunk.

Ez sajnálatosan igaz az LCD-tévékre is: egy hagyományos katódsugárcsöves készülék élettartama 10-20 év is lehet, azonban a lapos tévék egész más ligában fociznak. Az első és második generációs óriástelevíziók máris elkezdték megadni magukat, és a helyzet sajnos ugyanez lesz az újabb, LED-es készülékekkel is. Hiába a fejlett szolgáltatások és a jó márka, az alig néhány éves, 46 colos tévé nem ad többé képet, mert a panel háttérvilágítása felmondta a szolgálatot.

De említhetnénk a filléres bekapcsológombokat is, amelyek egyszerűen letörnek vagy elkopnak. Néhány gyártó még itt is spórol, és fém- helyett műanyag rugókat alkalmaz, amelyek természetesen hamar eltörnek. Az emberek többsége ilyenkor azt gondolja, hogy eddig bírta a tévé vagy a monitor, és itt az ideje egy újat beszerezni, holott mindössze egy pár száz forintos kapcsolót kellene kicserélni, és újabb évekig használható lenne a kijelző.

ÉBREDEZŐ ELLENÁLLÁS
Sajnos a gyártók trükkjeit szinte lehetetlen dokumentálni és a bíróságon hitelt érdemlően bizonyítani. Egy felhasználónak mindez megoldhatatlan, de még egy jól felkészült szakemberekből álló csoportnak is komoly felszerelésre, rengeteg pénzre és a legjobb ügyvédekre lenne szüksége. Az óriáscégeknek dolgozó mérnököknek ugyan birtokukban van az az információ és tudás, amellyel egészen biztosan kirobbanthatnának több óriási botrányt is. Ám az is biztos, hogy ezeket a dolgozókat hihetetlenül jól megfizetik, és a szerződésük is úgy van kitalálva, hogy ne hagyjon nekik ebben a tekintetben mozgásteret.

A gyártók – már ha szándékukban áll – megpróbálhatják bizonyítani jóhiszeműségüket. Például kiterjeszthetik az eredetileg vállalt garanciális időszakot termékeiken (számos nagy cég öt év garanciával kínálja tartós fogyasztási cikkeit, például tévéket, hűtőket, mosógépeket). Első megközelítésre úgy tűnhet, hogy a mindent elárasztó gyors avulási trendnek ellentmond az a sok neves gyártó által alkalmazott másik szolgáltatás, amely egy bizonyos összegért meghosszabbítja a garanciális időszakot. Mivel a gyár nem tudja előre, hogy a vásárló kéri-e a hosszabb garanciát, azt sem tudja jól belőni, hogy a szerkezetnek mikor kellene elromlania. A valóságban azonban nem is akarja, mert nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

„A kiegészített garancia szolgáltatását egyáltalán nem veszik figyelembe a gyártásnál, ezt a kockázatot az azt biztosításként kínálók, illetve a szervizek futják” – mondja Jenei István, a Dunaújvárosi Főiskolához tartozó Ecotech Zrt. kutatási igazgatója. Ráadásul a garanciakiterjesztés ára többnyire igen borsos (plusz két-három évre a termék árának jellemzően 20-25 százaléka), ez szintén igazolja azt, hogy súlyos problémák vannak az áruk minőségével. Ha egy 100 ezer forintos terméknél 20-25 ezer forint a második és harmadik évre szóló garancia, akkor az azt jelenti, hogy átlagosan 10-ből legalább egy elromlik három éven belül, hacsak nem feltételezzük, hogy a biztosítók szokatlanul nagyot kaszálnak ezen az üzleten.

PSZICHOLÓGIAI ELAVULÁS
De a gyártók leginkább a fogyasztói társadalom beidegződéseiben bízhatnak, hogy a jövőben is elkerülik a botrányokat. Egyre több olyan terméket vásárolunk ugyanis, amelyet alig titkoltan rövid lejárattal terveztek, és ezt hallgatólagosan, de a legtöbben elfogadjuk. Megnézzük, hány évig vállal garanciát az adott árura a gyártó, ám ezt követően minden újabb évnyi hibátlan működést ajándékként kezelünk. Az infokommunikációs és szórakoztatóelektronikai szektorban egy-egy termék élettartama nem hosszabb 1-2 évnél. Sokszor már az adott generáció megjelenésekor látni, hogy hamarosan itt az újabb, még jobb modell, amiért sokan hónapokon belül leváltják még alig használt, kitűnően működő eszközüket.

Egy mobiltávközlésben jártas informátorunk szerint a magyarok sincsenek lemaradva a nyugati felhasználóktól a készülékcserék átlagos idejét tekintve. A válság előtt átlagosan 1,5 évente vettek új mobilt az ügyfelek Magyarországon és a fejlett világban egyaránt. A csere ideje még a válság hatására is csak két év közelébe tolódott ki, és elsősorban nem azért, mert csökkent az új készülékek iránti kereslet. A hosszabb időnek sokkal inkább az az oka, hogy a szolgáltatók kerültek nehezebb pénzügyi helyzetbe, vagyis kevésbé hajlandók előre finanszírozni egy új mobil cseréjét.

Dén Mátyás, a digitális világ egyik szakértője, az Opinion Leaders Kft. ügyvezetője szerint az elmúlt években felnevelkedett egy olyan társadalom, ahol az emberek arra büszkék, amit fogyasztanak, és nem arra, amit maguk előállítanak, illetve megtermelnek – legyen az kézzelfogható termék vagy más szolgáltatás.

A tömegek márkákat, ikonokat, életérzéseket vásárolnak. Ezek mögött tudatos reklámtevékenységgel felépített embereket bálványoznak. A termékek minőségének drámai felhígulása Dén Mátyás szerint a fent részletezett társadalmi jelenség közvetett következménye, másrészről pedig egészen komoly devianciája korunknak.

A pszichológiai elavulás kifejezést használják erre a viselkedésre, amelynek a fő hajtóereje az agresszív és célzott reklámozás és a társadalmi szokások. Egyszerűen kínosnak érezzük, ha egy régebbi eszközt használunk, ráadásul csábít az újabb modell a jobb, több funkciójával. Ezt erősítik a szolgáltatók és nagy üzletláncok használtért újat csereakciói is. Miközben tehát számba vesszük, mennyi megjavíthatatlan készülékkel vertek át minket a gyártók az utóbbi években, tegyük melléjük azokat is, amelyeket önszántunkból nyugdíjaztunk. Egyszerűen azért, mert egy újabb, sokkal jobb utód tűnt fel a boltok polcain. Melyik kupac a nagyobb?

Kiábrándító extrák és nyíltan vállalt gyenge pontok
Bemutatunk néhány tipikus példát a „tervezett elavulásra”. Sok gyártó ezeket a trükköket alkalmazza, hogy szántszándékkal rontsa eszközeinek szervizelhetőségét és időtállóságát.

Cserélhetetlen akkumulátor
Rengeteg mobileszköz, köztük az iPhone-ok és iPadek fix, integrált akkumulátorról működnek, amelynek cseréjéhez szakértelem és speciális szerszám szükséges.
Következmény: ha az akku (jellemzően 2-3 év után) elhasználódott, csak a gyártó cserélheti szakszerűen, ha ugyan a felhasználó el nem dobja a készüléket.

Fém helyett műanyag
A digitális fényképezőgépeken gyakran használt módválasztó, beállító gombok műanyag fogaskerekeket kapnak, ezek pedig sokkal hamarabb tönkremennek, mint a fém alkatrészek. Következmény: az idő előtti elhasználódás, rongálódás funkcióvesztéshez, hiányos működéshez vagy egyenesen használhatatlan készülékhez vezet.

Szorosan lezárva
Sok mobileszköz tokját egyszerűen összeragasztják, méghozzá igen erős anyagokkal. Ezáltal még a profi szerelők sem képesek roncsolás vagy speciális szerszám nélkül szervizelni a készüléket.
Következmény: az egyszerű, olcsó szervizelés lehetetlen.

Tintafaló nyomtatók
A tintasugaras nyomtatók indokolatlanul gyakran tisztítják magukat.
Következmény: pazarolják a méregdrága tintát, a számlálók idő előtt üresnek jelzik a patronokat és telítettnek a hulladéktinta-szivacsokat, így a vezérlés letiltja a nyomtatót.

Okos elemfelismerés
Sok videofelvevő ellenőrzi, gyári akkumulátort vettünk-e bele, és csak ezeket használja rendeltetésszerűen.
Következmény: az olcsóbb, de minőségében ugyanolyan akkukat pillanatok alatt lemeríti az eszköz, természetesen teljesen indokolatlanul.

Elzárt ventilátor
Jó néhány notebooknál a hűtőventilátort elérhetetlen helyre tervezik a gyártók.
Következmény: a ventilátor port szív fel, romlik a hatásfoka, s ez az alkatrészek túlmelegedéséhez és elromlásukhoz vezet.

Elromlott gombok
A monitorok filléres ki-be kapcsoló gombjai túl hamar tönkremennek.
Következmény: holott csupán egyetlen, olcsó gomb romlott el, sokan úgy gondolják, az egész monitor hibás és javíthatatlan, így megválnak tőle.

Elégtelen kondenzátorok
Az olcsó, közepes minőségű kondenzátorok idő előtt elhasználódnak a magas üzemi hőmérséklet mellett.
Következmény: egy-kétezer forintos alkatrész hibája miatt a méregdrága készülék javíthatatlanná válik, ráadásul a modern többrétegű áramkörökben sok alkatrész nem is cserélhető.A villanykörte-átverés
A fejlesztési iram és a szavatossági idő mesterséges korlátozása nem új keletű. Már 90 évvel ezelőtt akadt dokumentált példa arra, hogy az óriáscégek vezetői miként igyekeztek extraprofitot kisajtolni a gyanútlan vásárlókból. 1924 telén az izzókat gyártó cégek, az Osram, a Philips, a General Electric és társaik titkos kartellt alapítottak Phoebus néven. A cél a profit növelése volt, méghozzá úgy, hogy termékeik – a villanykörték – élettartamát mesterségesen lerövidítették. A mérnökök olyan égőket terveztek, amelyek olcsón gyártva képesek voltak 2500 órás üzemre, azonban a vezetők előírták, hogy az élettartamot egységesen csökkentsék 1000 órára. Ezt mindegyik kartelltag megtette, amelyik cég pedig nem kívánt belépni a kartellbe, és továbbra is elfogadhatatlanul tartós izzókat készített, annak büntetést kellett fizetnie. A titkos egyezség hatása az évtized végére egyértelműen látszott: az égők gyorsan elhasználódtak, az izzógyártásból származó bevétel így a többszörösére nőtt. Az amerikai kormánynak 1942-ben vált világossá, mi a Phoebus célja: a nyomozás során előkerültek az árulkodó megállapodások és a renitens kiscégeket sújtó fizetési rendszer is. A maratoni tárgyalások és perek egészen az ötvenes évekig húzódtak, ám a végén a kartelltagok megúszták az ügyet, a bíróság megtiltotta a villanykörték életkorának mesterséges csökkentését, de nem kötelezte őket a felbecsülhetetlen károk megfizetésére. Nem túl meglepő módon a következő évtizedekben semmi sem változott: az óriásvállalatok továbbra is titkos szerződéseket kötöttek egymás között álneveken, köztes szereplőkön keresztül. Az eredmény: hiába szállt le ember a holdon, hiába fejlődött rohamléptekben a technika minden területen, egy klasszikus izzó átlagos működési ideje továbbra is 1000 óra.Így segítsen magán
Könnyen előfordulhat, hogy tönkrement(nek hitt) eszközeinket néhány ezer forintból megjavíthatjuk. Ezeken az oldalakon kaphatunk segítséget.

iFixit.com
Rengeteg számítástechnikai és szórakoztatóelektronikai eszköz kiválóan dokumentált szétszerelési és szervizelési útmutatóját találjuk meg az iFixit.com oldalon, ahol profi szakemberek szerelik szét a legújabb és a legnépszerűbb eszközöket. Az oldal leginkább az Apple termékek, játékkonzolok és mobiltelefonok szétszereléséről ismert, de találunk itt háztartási eszközöket, fényképezőgépeket és még autóalkatrészeket is, ezeket a készítők szakszerű leírásokkal és képekkel is illusztrálják.

Beyourownit.com
A főoldal alapján az üzemeltető egyetlen célja, hogy pénzhez jusson, hiszen mindenért fizetni kell, ám érdemes egyenesen a fórumra ellátogatni, ahol kifejezetten számítástechnikai alkatrészek javításához szerezhetünk segítséget – persze angolul.

Druckerchannel.de
A német nyelvű oldal különlegessége, hogy nyomtatókra specializálódott, és a gyárilag nem támogatott javításokhoz is ad segítséget, tippeket.

Forum.electronicwerkstatt.de
Számítás- és híradás-technikai, valamint háztartási eszközökhöz kapunk rengeteg segítséget.

Kapcsolódó cikkek