brusszel


A magyar polip

Az állami vízfejről
Figyelő Online - Papp József
2012.09.13  06:08   
mail
nyomtatás
A magyar gazdaság az Európai Unióba való belépésünk óta annak ellenére, hogy sok 1000 milliárd forintnyi EU-s támogatást használhatott fel, gyakorlatilag stagnál. Ennek okait igazából akkor érthetjük meg, ha górcső alá vesszük annak a szembeszökő ellentmondásnak a természetét, amely minden másnál érzékletesebben fejezi ki, mi is a legfőbb probléma a gazdaság teljesítőképességével.
Erre az anomáliára Gazdag László hívta fel a figyelmet egy a Népszabadságban megjelent írásában.  „Az egy főre jutó GDP Magyarországon ma az EU27 átlagának 62, míg a reálbérszínvonal a 22 százaléka.” Az igencsak elgondolkodtató ellentmondás egyik lehetséges oka a magyar gazdaság torz struktúrájában keresendő. A másik pedig – részben az előbbi következményeként – abban, hogy az állami redisztribúció igen nagy arányban a versenyképességet tönkretevő módon nem a közjót, hanem magánérdekek kielégülését szolgálja.

A GDP közel felét azok a magas termelékenységű multinacionális vállalatok állítják elő, amelyek szinte kizárólag importált anyagokat és alkatrészeket dolgoznak fel vagy szerelnek össze a magyarországi gyáraikban. Hozzájárulásuk a GDP-hez az egy főre eső értéket jelentősen megemeli. Ugyanakkor a magas termelékenység miatt relatíve kevés embert foglalkoztatnak. Ezért az általuk fizetett, a gazdaság magyar tulajdonú szektorában szokásosnál nagyobb bérek átlagot növelő hatása alig érezhető.

A multinacionális cégek által előállított bruttó hazai termékben ráadásul nem csupán a bérek, hanem az adók aránya is igen alacsony a kkv-szektoréhoz képest. Ezzel szemben általában tetemes profitot könyvelnek el. Ezt kiviszik az országból. Mivel társasági adóból kedvezményben részesülnek, az osztalékadót és a hozzáadott értékük adóját, az áfát a kizárólagos export következtében nem a magyar költségvetésbe fizetik be. Az általuk előállított hazai össztermék nem csupán az egy főre jutó érték, hanem a költségvetési hiány kapcsán is érzéki csalódást okoz.

A multinacionális cégek által megtermelt GDP adótartalma alacsony, ezért a magyar költségvetés bevételeinek döntő részét a hazai tulajdonú cégektől kell megszerezni. Ez a szektor azonban korántsem egységes. Zömét a kérlelhetetlen versenyre kényszerülő kkv-szektor teszi ki, amelynek GDP-jében az összes adó aránya meghaladja az 50 százalékot. Ez önmagában magyarázza a szektor fejlődésképtelenségét és alacsony termelékenységét. Árnyalja a képet, hogy a túladóztatás miatt a szektor vállalatainak igen nagy hányada eltitkolja jövedelmét, a bérek egy részét zsebbe fizeti. Ez részben megmagyarázza, hogy miért is olyan alacsony a regisztrált bérek átlaga az unióshoz képest. Ugyanakkor, mivel az egy főre vetített GDP is magasabb a hivatalosnál, az eltérésnek a multinacionális cégek által megtermelt bruttó hazai termék sajátos természetével indokolt hányadán felül maradó részének okaira mégsem ad választ.

ÁLLAMI EMLŐK
Ezek az okok a hazai tulajdonú gazdaság másik részének, a politikai osztállyal szimbiózisban élő „nemzeti burzsoáziának” a felhizlalását és terjeszkedését szolgáló redisztribúció sajátos természetében és megdöbbentően nagy terjedelmében keresendők. Ez a magyar polip világa, amelyben pártközeli oligarchák és más csókosok, állami és önkormányzati vállalatok, sokszor még multinacionális cégek is a politikával és az államapparátussal együttműködve, a verseny kiiktatásával, állami emlőkre tapadva, rájuk szabott törvényekkel elszívják a növekedés forrásait.

Az utóbbi tíz év történései egyértelműen bizonyítják, hogy már a hatalom megszerzése is csak a választópolgárok költséges korrumpálásával és nem a közjót szolgáló programok vitáján keresztül lehetséges. Mindenki tudja, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Mégis a nyugdíjasok kegyeiért folytatott verseny dönti el rendre a választásokat. A helyzet abszurditását mi sem bizonyítja jobban, mint az, ami tavasszal elhangzott a negyvenéves érettségi találkozómon. Az 58. évüket betöltő volt osztálytársnőim sorra arról számoltak be, hogy már nyugdíjasok vagy hamarosan azok lesznek. Az utolsóként szót kapó, Kelet-Németországban férjhez ment egykori osztálytárs csak annyit mondott, csodálkozik, mert ő csak kilenc év múlva mehet nyugdíjba. Az unió leggazdagabb országában ugyanis 67 év a nyugdíjkorhatár. A gazdaság teljesítőképességéhez képest nagy arányú s folyamatosan a választók korrumpálására is használt szociális újraelosztás az egyik oka annak, hogy a fajlagos GDP-hez képest alacsony az átlagos nettó bérjövedelem.

A polip táplálására fordított források biztosítása és az ezeket kezelő államapparátus fenntartása igen sokba kerül az adófizetőknek. Eleve luxus közpénzen olyan politikus- és hivatalnokréteget fenntartani, amelynek tevékenysége nem a közjót szolgálja, hanem magánérdekeket. Az állami földek bérbeadása kapcsán kirobbant botrány nem csak az allokáció módja miatt veti fel a kérdést, hogy vajon milyen közjót is szolgál a kedvezményes bérbeadás. Felmerül az is, hogy milyen közcél érdekében mond le az állam a piaci bérleti díjról, amely évente legalább százmilliárd forintos többletbevételhez juttathatná az állandóan bevételhiányos büdzsét. Vagy milyen közérdek diktálja azt, hogy öt éven túl bérbe adott föld után a bérleti díj adómentes, s ennek következtében újabb százmilliárd forintos bevételtől esik el az állam. És akkor még nem beszéltünk a területalapú és egyéb, földdel kapcsolatos támogatásokról, amelyeknek forrása jórészt ugyan az unió, de a közjóhoz vajmi kevés köze van.

Ezek az összegek közelítenek az 1000 milliárd forinthoz, kezelésükhöz komoly apparátus szükséges. És vajon még hány olyan területe lehet a büdzsének, ahol hasonló módon, nem a közjó érdekében hasznosulva hatalmas összegeket pazarolnak el? A politikusok és kapcsolt részeik, valamint az államapparátus magas fizetésének terheit természetesen az adófizetők állják akkor is, ha magánérdekek kielégítését szolgálják. Ugyanakkor a bérek adóinak egy részét a kkv-szektor elcsalni kényszerül, mivel alacsony termelékenysége folytán nem tud olyan árakat elérni a piaci versenyben, amely tartalmazni tudná ezeket a tételeket.

CSÁPOK
Az állam nem csupán feleslegesen nagy azáltal, hogy nem a közérdeket, hanem a polipot szolgáló redisztribúciót működtet, de az állami alkalmazottak magasabb bére és a rárakodó terhek miatt is az indokolhatónál jóval többe kerül. Ha ezt a polipcsápokkal vezérelt redisztribúciót ki lehetne iktatni, pozitív spirál indulhatna be a magyar gazdaságban. Kevesebb adót kellene beszedni, és kevesebb közpénzt kellene szétosztani. Nem lenne szükség ennyi állami alkalmazottra. Ennek következtében le lehetne csökkenteni az adókat arra a szintre, amely már nem kényszeríti a kkv-szektor vállalkozásait a csalásra.

Az alacsony adók az állam fenntartásának költségeit is leszorítanák, így még kevesebb adóra lenne szükség. A megtermelt jövedelem egyre nagyobb része maradhatna a vállalkozásoknál, illetve az általuk foglalkoztatottaknál. Ezzel gyorsan csökkenne a bérek és az egy főre eső GDP közti különbség.

A polipstruktúra azonban tovább burjánzik, ahelyett, hogy visszafejlődne. Ez ugyancsak súlyos következményekkel jár: az ilyen államokat és gazdaságokat csak magas kockázati kamatfelárral lehet finanszírozni. Így még tágabbra nyílik a bérek és a fajlagos GDP közötti olló. A lehetségesnél jóval magasabb kamatfizetési kötelezettség és a nem a közjót szolgáló célokra beszedett adók, valamint a multinacionális vállalatok által megtermelt GDP-vel kapcsolatos „érzéki csalódás” együttesen magyarázzák meg a cikk elején felvetett jelenséget: miért is olyan megdöbbentően alacsonyak a magyar bérek az uniós átlaggal összehasonlítva az egy főre vetített GDP-hez képest. Egyúttal választ adnak arra is, vajon miért is növekedésképtelen a magyar gazdaság.

A szerző cikke hozzászólás a korrupcióról indított vitasorozatunkhoz. Eddigi hozzászólók: Alexa Noémi (30. szám); Christopher Laska (31. szám); Fejéregyházi Attila (32. szám); Bánfi Tamás és Barabás Tünde (33. szám); Riedl Zsuzsa (34. szám); Tátrai Tünde (35. szám); Víg Dávid (36. szám). Lapunk várja a reagálásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.
mail
nyomtatás

Hozzászólások

Le Pen az EU-s népszavazásról

Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.

Megszavazták a "CEU-törvényt"

A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.

Újabb vizsgálat tárgya a Hungast

Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.

Szíriai fegyveresekkel állt kapcsolatban a szentpétervári merénylő

A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.



Félelmek és tények

Lánczi Tamás személyes álláspontja

Családi pótlék itt és ott

Kiszelly Zoltán nézőpontja

Pontozással nyert az EU

Kína igen ügyesen Oroszországot használja fel saját érdekei előmozdítására

A holland választás tanulságai: „jó” populizmus és mélyreható vita

A hollandok elmúlt 15-20 éve azt mutatja meg nekünk, hogy az olykor késhegyre menő vitáknak komoly hozadéka van

top200