Tilos arra kötelezni a dohánygyárakat, hogy elrettentő képeket rakjanak a dobozaikra, mivel ez a szólásszabadságot veszélyezteti – tömören így szól az az ítélet, amelyet pár hete a washingtoni fellebbviteli bíróság hozott meg az Egyesült Államokban. Bár az ügy még továbbmehet a legfelsőbb bíróságra, már ez a döntés is komoly győzelem a dohánygyárak számára. Egyben az első jele is lehet annak, hogy a tengerentúlon szembemennek a nemzetközi trendekkel.

A lélegeztetőkészülékre kapcsolt rákos betegekről, az elszürkült tüdőkről és az elsárgult fogakról készült képek ugyanis egyre több országban tűnnek fel a dohánytermékek csomagolásain. Európában számos uniós tagállamban sokkolnak hasonló illusztrációkkal, de ennek a megoldásnak a használata már a fejlett ázsiai országokban is bevett gyakorlattá vált. A kör pedig folyamatosan bővül: májustól már Oroszország is megköveteli a gyártóktól a sokkoló képek használatát. A sorba Magyarország is beállt: szeptember 1-jétől csak képes figyelmeztetéssel ellátott dohányterméket szabad gyártani, január 1-jétől pedig már forgalmazni is csak ilyeneket szabad. (A hazai helyzetről részletesen lásd cikkünket a 42–43. oldalon.)





KÉT KÜLÖN VILÁG
A fogyasztási szokásokban és a szankciók sikerességében óriási különbségek mutatkoznak a fejlett és a fejlődő országok között. Bár eleinte Európában is rossz szájízzel vették tudomásul a korlátozásokat: Angliában például, amikor betiltották a nyilvános helyeken való dohányzást, pubtulajdonosok ezrei szálltak szembe a törvénnyel, és hagyták vendégeiknek, hogy rágyújtsanak. Ám a hagyomány részének tekintett cigarettafüst a londoni kocsmákból mára éppúgy elszállt, mint a spanyol vagy az ír éttermekből. Bár több országban a bárokban és kocsmákban még engedélyezik elkülönített dohányzóhelyek kialakítását, a beltéri füstölés legtöbb formája a fejlett országok zömében tiltólistára került. A fogyasztók, ha nem is békéltek meg vele, de beletörődtek az új szabályokba.

Hasonló törvények viszont hiába vannak például Peruban, a betartatásával már nem foglalkoznak. Az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint annak a hatmillió embernek, aki az idén hal meg a dohányzás következményei miatt, 80 százaléka a fejlődő országokban él.

Bár a kormányok legtöbbje emellett a dohányzás egyre kiterjedtebb tilalmával és növekvő adókkal is dolgozik a füstölés visszaszorításán, az utóbbi években a nagy dohánygyártók forgalma tovább bővült. Növekedésüket főleg az ázsiai piacoknak köszönhetik, ahol a dohányosok száma meredeken emelkedik. Az iparág egyik óriása, a globálisan 15-16 százalékos piaci részesedésű Philip Morris például az utóbbi években 5,6 milliárdról 11 milliárdra növelte éves forgalmát ebben a régióban, és már a gyártásban is egyre nagyobb szerepet kapnak az indonéziai, a malajziai és a Fülöp-szigeteki gyárak. A világszinten mintegy 13 százalékot magáénak tudó British American Tobacco ugyan még csak most kezdi igazán megvetni a lábát Ázsiában, de pár év alatt így is megduplázta ottani forgalmát, amely tavaly már évi 4,2 milliárd dollárt tett ki. Globálisan az iparág egy év alatt körülbelül 5500 milliárd cigarettát állít elő, és mintegy 500 milliárd dolláros árbevételre tesz szert. Igaz, ebben benne vannak az állami költségvetéseket gyarapító fogyasztási adók is.

BALJÓS TÉNYEZŐK
A helyzetet jól jellemzi, hogy Indonéziában például életkortól függetlenül bárki szabadon vásárolhat cigarettát. A szabályok hiánya miatt az országban az átlagos dohányos 10 éves kora előtt gyújt rá először. Tiltás hiányában Ázsia legnagyobb részén a dohánygyárak sokszor sporteseményeket, koncerteket, de van, ahol iskolákat is szponzorálnak. Marketingjükkel könnyen meg tudják fogni a tinédzser korosztályt. A nyugati cégek térképéről azonban a legtöbb dohányost számláló Kína kiesik, mivel itt egy állami cég szolgálja ki a helyi igényeket, és ez a globális fogyasztás harmadát teszi ki.

De bármilyen nagy potenciál is legyen az ázsiai piacban, önmagában még nem menthetné meg a teljes dohányipart. Ám ahogy az elemzők rámutatnak, a nagy gyárak egyik trükkje, hogy az adóemelések mértékénél is jobban drágítják termékeiket, így a kieső fogyasztást is kompenzálni tudják. Adam Spielman, a Citigroup elemzője szerint ez azonban hosszú távon veszélyes stratégia lehet. Egy ponton túl ugyanis a magas árak visszarettentik a dohányosokat. Ráadásul, ha a fejlett országokban továbbra is ilyen drasztikusan esik vissza a kereslet – Nagy-Britanniában például a 60-as években még a felnőtt lakosság 52, míg ma már csak a 20 százaléka dohányzik –, komoly esély van rá, hogy 20-30 év múlva a nyugati piac mély válságba kerül.

Némi mankót adhat a piaci szereplőknek a cigarettán kívüli dohánytermékek, például a szivarok és a vízipipák eladása, amelyek fogyasztása csak az USA-ban 123 százalékkal nőtt az elmúlt 11 évben. Ám igazi segítségnek ez még mindig kevés: jellemző, hogy az Egyesült Államokban így is évről évre esik a fogyasztók száma. Az amerikai fiatalok a dohánynál már a füvet is nagyobb arányban próbálják ki.

Azért akadnak a fejlett piacokon is sikerek: az utóbbi években növelték a nők arányát a fogyasztók körében. Ugyan főleg Kelet-Európára jellemző, de ma már Norvégiában és Svédországban is több a női, mint a férfi dohányos. Bár a reklámozás tiltott, a közösségi oldalak és a vírusmarketing segítségével így is el tudják érni a potenciális vevőket. Az újfajta marketingútvonalakon a cigarettát az emancipáció egyik jelképeként igyekeznek eladni.

ELEKTROMOS REMÉNYEK
Kiutat jelenthetne az e-cigaretták felé való nyitás is, de ezt több tényező akadályozza. Ezek közül a legfontosabb, hogy a Kínából elindult eszközöket sok nyugati országban betiltották, vagy csak szigorú megkötések mellett használhatók. Európával szemben Amerikában ugyan kezd fontos tényezővé válni, de az e-cigaretta- és a dohánygyártók itt elkülönülnek egymástól, így két, egymással rivalizáló szektor kezd kialakulni. Kivételek azért vannak, mint amilyen az USA harmadik legnagyobb cigarettagyártója, a Lorillard, amely nyitott az új megoldás felé, és az idén 135 millió dollárért felvásárolta az elektromos cigaretták gyártására szakosodott Blue Ecigst.

Mindezek mellett a piac megtartásának fontos eszköze az erős lobbitevékenység, amellyel az iparágat érő korlátozásokat próbálják megakadályozni. A tüdőbetegségek leküzdését célul kitűző civilszervezet, az American Lung Association szerint például tavaly a dohányiparban érdekelt szereplők 4 millió dollárt juttattak a kaliforniai törvényhozás honatyáinak és képviselőjelöltjeinek, valamint magas rangú tisztviselőknek, hogy akadályozzák az őket érintő korlátozások elfogadását.

Egyedi megoldások
Ausztráliában már az elrettentő képeket és feliratokat sem tartják elegendőnek a dohányzás visszaszorítására. Épp ezért decembertől minden cigarettásdoboz olyan egyforma olívazöld csomagolást kap, amelyre már jól látható márkajelzés sem kerülhet. A korlátozás ellen sikertelenül fellebbeztek a nagy dohánygyárak. A félelmük, hogy ez a szigorú szabályozás precedenssé válhat, nem is alaptalan. A francia egészségügyi miniszter jelezte, hogy szívesen átvennék a gyakorlatot. Viszont egyelőre követők nélküli az a kanadai megoldás, hogy a cigarettásdobozokba kártyákat raknak, amelyeken leszokási tippek szerepelnek. Japán is rendhagyó eset, mert bár az erős dohánylobbi miatt nincs átfogó országos korlátozás, Tokió több városrészében is tilos az utcai dohányzás. A cigarettaautomatáknál pedig csak olyan kártyával lehet vásárolni, amelynek igényléséhez alapfeltétel a huszadik életév betöltése.

Kapcsolódó cikkek