Életünk és üzletvitelünk minden szegletében számítógépekre és mobiltelefonokra hagyatkozunk. Az Apple újdonságainak piacra kerülésekor háztömbnyi sorok kígyóznak a szaküzleteknél, de az ilyen felhajtásoknak van egy sötét oldala, amellyel a fogyasztók egészen a közelmúltig nem voltak tisztában. Az okostelefonok, laptopok és digitális kamerák nagyon gyakran olyan ásványokból készülnek, amelyek népirtást és nemi erőszakot finanszíroznak a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

Kütyüink a második világháború óta a legtöbb áldozatot követelő háború folytatásához járulnak hozzá a korábban Zaire-nek nevezett ország keleti részén. Havonta 45 ezren halnak meg itt. A ruandai támogatású militáns csoportok ellenőrzésük alá vonják a bányákat és a határállomásokat, s minden pontnál pénzeket szednek be. A civil lakosság megfélemlítésére a leggyakrabban bevetett eszköz a nemi erőszak. Nicholas Kristof amerikai újságíró találkozott a térségben megcsonkított asszonyokkal és olyan gyerekekkel is, akiket meggyilkolt szüleik húsának megevésére kényszerítettek.

A gerillavezérek négy ásvány, az arany, az ónérc, a volframit és a koltán eladásából, valamint az exportban érdekelt csempészek, régióbeli vállalatok kenőpénzeiből finanszírozzák vérengző manővereiket. Becslések szerint a kongói bányák fele tartozik fennhatóságuk alá. Egyedül az illegálisan exportált ónérc évente 115 millió dollárral gazdagítja a fegyveres csoportokat.

TAGADÁSI FÁZIS
Ahogy a tiltakozó hangok egyre erősebbek lettek, az Egyesült Államokban 2009-ben törvényjavaslat született a probléma kezelésére. Önálló jogszabályként ugyan elhalt, de beledolgozták a Wall Street reformját véghezvivő, 2300 oldalas Dodd–Frank-törvénybe, amelyet 2010-ben fogadott el az amerikai törvényhozás.

Ennek nyomán kiegészítették a tőzsdei törvényt, igaz, ennek rendeleti alkalmazására csak kétéves huzavona után kerül sor az amerikai tőzsdefelügyeletnél (SEC). Az ez év augusztus 22-én kihirdetett szabályok értelmében az amerikai tőzsdéken jegyzett cégeknek 2014-től jelentést kell tenniük arról, tartalmaznak-e termékeik Kongóból és a szomszédos országokból származó válságövezeti ásványokat. „A nagyvállalatoknak két, a kisebb cégeknek négy évük van rá, hogy meghatározzák ásványaik jellegét” – magyarázza lapunknak Tim Mohin, a csipgyártó AMD társadalmi felelősségvállalási igazgatója.

A SEC szerint az ágas-bogas ellátási láncban 1200 tőzsdei vállalat lesz köteles jelenteni. Az érintettek viszonylag szűk köre és a jogszabály kínálta kibúvók miatt sokan kritizálják a törvényt. A piaci szereplőknek csak nyilatkozniuk kell az ásványokról, amelyeket továbbra is használhatnak, származástól függetlenül. Igaz, a cég reputációját és tőzsdei értékét mindez befolyásolhatja. Ráadásul Amerika így is Európa előtt jár, Brüsszel egyelőre nem tud hasonló törvényt felmutatni.

A jogszabály hatását mutatja, hogy a vállalatok jó része csak az elfogadását követően kezdett mozgolódni, noha a kongói konfliktus már 1998 óta tart. A Nokia például hosszú időn keresztül a nemzetközi közösségre hárította a felelősséget, mondván: ha a kormányok nem fognak össze, hogy kitiltsák a globális piacról a véres ásványokat, akkor egy multi önmagában tehetetlen.

SZÉPEN KÉRIK
A vállalat időközben közlékenyebbé vált. „A Nokia 2001-ben értesült először a koltán bányászata és a kongói konfliktus finanszírozása közötti lehetséges kapcsolatról” – tájékoztatta a Figyelőt Brett Young, a cég szóvivője. A lapunkhoz beérkezett válaszok szerint a HP is több mint egy évtizede tud erről, a Panasonic a 2000-es évek eleje óta, az AMD számára több mint öt éve ismert a helyzet. A Nikon 2010-ben „alkothatott teljesebb képet” a kérdésről.





Ami a tényleges lépéseket illeti, a Nokia 2001-ben kezdte a tantálbeszerzés auditálását, ez azonban afféle becsszó alapon történt, a beszállítónak írásban kellett kijelentenie, hogy az ásvány nem származik illegális kongói bányákból. A fő beszállítóknak azóta is önállóan kell végezniük az auditot, „legalább a kohók szintjén”. A vállalat – válasza szerint – azért nem ellenőrzi szerződéses partnereit, mert 4-8 beszállítói szint van a cég és a bánya között.

A Philips 2003 óta kéri beszállítóitól, hogy írjanak alá egy fenntarthatósági nyilatkozatot. Maga a cég pedig 2006-ban csatlakozott az – egyebek mellett a környezeti és szociális szempontból fenntartható nyersanyag-kitermelést célul kitűző – Electronics Industry Citizenship Coalitionhöz (EICC), amely 2004-ben jött létre, és ma 50 neves vállalatot tudhat tagjai között.

A Panasonic 2011 februárjától követeli meg beszállítóitól, hogy bizonyítsák, konfliktusmentes övezetből származó ásványokkal szolgálnak. Az AMD pedig a háborús területen bányászott ércek kiszűrésére hivatott, az EICC égisze alatt működő Conflict-Free Smelter (CFS) programra hagyatkozik annak megállapításában, melyek a konfliktusmentes kohók, vagyis melyekben garantálható, hogy nem dolgoznak fel polgárháborús területről származó érceket.

A vállalatok elzárkóztak annak megbecslésétől, milyen mennyiségű kongói ásvány épül be a termékeikbe. A Nikon és az AMD az adatok hiányára hivatkozott, míg a Dell azt válaszolta, hogy nem szokott ilyen részletességű információval szolgálni az ellátási láncáról. Az LG annyit tud, hogy 25 ezer fajta alkatrészt gyárt a négy szóban forgó ásvány felhasználásával, ezeket 800 beszállítótól kapja. Az Acer is csak olyan adatokat bocsátott rendelkezésünkre, amelyek a CFS-vizsgálatban ásványfajtákra lebontva taglalják a nyersanyagmozgást a finomítók szintjén, vagyis nem a bányáknál. A Nintendo, a Sharp, a memóriakártyákat előállító SanDisk, a BlackBerry-gyártó RIM, az IBM, a Toshiba és a Samsung egyáltalán nem válaszolt a kérdéseinkre. Az Apple válaszok helyett fenntarthatósági jelentését küldte el lapunknak. Bár a vállalat felszólította beszállítóit, hogy csak auditált kohókkal szerződjenek, eddig nem kényszerítette őket ennek betartására.

VALAMI TÖRTÉNIK
A vállalatok egy része elindult a tisztulás felé, az Intel például a HP-vel és a GE-vel együtt támogatási programot indított a kohók számára az auditköltségek fedezésére. Az IBM adatbázist adományozott a Kongó/Ruanda-eredetvizsgálat megkönnyítésére, és segíti az ezt végző emberek képzését. Több megkérdezett cég jelenleg az ellenőrzésre vonatkozó OECD-ajánlások alkalmazását teszteli. Az ásványok eredetvizsgálatát tavaly augusztusban elkezdő Sony szorgalmazására a japán elektronikai gyártók szövetsége memorandumot írt alá az auditon való részvételről. A Motorola Solutions – amelynek nem része a mobiltelefon-ágazat –, az Intel és a HP segíti a konfliktusmentes bányák ásványainak eljutását a piacra, hogy ne az egész ország lakossága bűnhődjön egy régió viszonyai miatt.

A brit ITRI nonprofit szervezet egyenesen a bányáknál kezdené az ásványok csomagolását és címkézését, szerintük a vonalkód lenne a kívánatos megoldás. Ennek háttere, hogy az illegális szállítmányok rendszerint malajziai, thaiföldi, indiai és kínai kohókba kerülnek. Mivel többféle fém is összeolvasztható, csak a művelet előtt lehet – geológiai szakértőkkel – azonosítani az ásvány esetleges kelet-kongói származását.

A CFS auditorai 40 tantálolvasztó létesítményt vizsgáltak, de csak 11 bizonyult konfliktusmentesnek. Az emberiesség elleni bűnöket megfékezni hivatott civilszervezet, az Enough Project 20-ról tett említést; Európában ilyen az osztrák Plansee és a német H.C. Starck. Az aranyfinomítók közül hatot neveztek konfliktusmentesnek a CFS szakemberei. A volfrám- és az ónkohók közül viszont egyetlenegy sem kapott ilyen minősítést.

A HP 2011 novemberében kapta meg első konfliktusmentes tantálszállítmányát. A sok éven át húzódó általános tétlenség következményeként ugyanakkor máig nincs olyan vállalat, amely valamely termékét vérmentesnek kiálthatná ki. Az Intel vállalkozott rá elsőként, hogy konkrét határidőt tűzzön ki magának: 2013-ra már csakis konfliktusmentes csipeket gyárt majd.

KÖVETKEZŐ KÖR
A Dodd–Frank-törvény értelmében a bánya-, az ékszer-, a repülőgép-, a gép- és az autóipar szereplői is kötelesek nyilatkozni a véres ásványok előfordulásáról termékeikben. De ezek a vállalatok ott tartanak kifogásaikkal, ahol 2010-ben az elektronikai cégek. Ha ma kellene értékelni őket, egytől egyig csapnivaló osztályzatot kapnának – véli az Enough Project. (A civilszervezet egyelőre az elektronikai cégeket rangsorolta – lásd a táblázatot.)

A legfőbb baj ezen öt szektor szereplőivel az, hogy visszavetik az elektronikai ágazat tisztulását: mivel ellenőrzés nélkül foglalkoztatják a kohókat, azok kevésbé érdekeltek abban, hogy alárendeljék magukat az elektronikai vállalatok felől érkező auditnyomásnak. Az alig tucatnyi pozitív példa közé tartozik a Ford, a GE és a Siemens.

A Figyelőnek nyilatkozó cégek nem kívántak találgatásokba bocsátkozni arról, mennyivel drágíthatják az eredetvizsgálatok és az ellátási lánc globális auditálása a termékeiket. A vélemények amúgy is erősen szórnak. Az Enough Project szerint ennek hatására mindössze egy dollárcenttel kerülnének többe a csúcstechnológiájú termékek. Rendszerszinten az amerikai tőzsdefelügyelet 71 millió dollárra taksálta a költségeket, míg a Claigan Environmental környezetügyi tanácsadó cég 386 millióra. Az amerikai iparkamara azonban 9-16 milliárd dollárt emleget, a Tulane University School of Law pedig 7,92 milliárdot, melynek 65 százaléka a beszállítókra hárulna.

A terjedő auditálásnak köszönhetően a három fő kongói bánya milíciák kezére játszott nyeresége mindenesetre az elmúlt két évben 65 százalékkal esett vissza. A bevételkiesés miatt a ruandai hutuk Kelet-Kongóban garázdálkodó FDLR-milíciájának létszáma 75 százalékkal csökkent.

Igen ám, de a Dodd–Frank-törvény 2010-es elfogadását követő egy év alatt 62 százalékkal megugrott a Kongói Demokratikus Köztársasággal szomszédos Ruanda ásványexportja, miközben utóbbi kitermelése csak 22 százalékkal nőtt. Eközben 75 százalékkal csökkent Kongó legális exportja, vagyis a bányakincsek tekintélyes részét kicsempészik és átcímkézik. Ráadásul időközben újabb fegyveres csoportok is megjelentek, például a máris hírhedt M23. Vagyis a nemzetközi közösség és az ásványkincsekre éhes multik még egyáltalán nem dőlhetnek hátra.

Kongói fémek az iparban
Arany: Vezetékek burkolásához használják laptopokban, telefonokban, de fontos a félvezetők gyártásában is.
Ón: Az áramkörökben, a forrasztott részek illesztőanyagában található.
Tantál: A koltánból vonják ki, tárolja az elektromosságot, nélküle lemerülne a telefonunk. Kondenzátorokban használják, alkotóeleme GPS-rendszereknek, játékkonzoloknak, digitális kameráknak, szélturbináknak.
Volfrám: Rendkívül kemény fém, lehetővé teszi, hogy rezgő üzemmódban működjön telefonunk.
Másoknak sikerült
Más szektorok fogyasztói nyomásra már nagy eredményeket értek el az ellátási láncok megtisztításában. A fakitermelő, építő- és bútoripari vállalatok egy része a Forest Stewardship Council égisze alatt tisztította meg ellátási láncát a környezetromboló beszállítóktól. A szervezet tanúsítványát kiérdemlő cégek felcímkézhetik terméküket, jelezve, hogy annak alapanyaga fenntartható módon termelt fa. A testápoló szerekhez, csokoládékhoz és margarinokhoz használt pálmaolajat viszont gyakran olyan olajpálma-ültetvényeken termesztik, amelyek miatt egész megyényi esőerdőket vágnak ki Indonéziában és Malajziában. Ezen a téren eddig főként botrányok kényszerítettek ki haladást: az Unilever egy kínos BBC-interjú után szánta rá magát az erdőirtó alvállalkozók kizárására a beszerzési láncból, de csak 2015-től. A Nestlét a Kit Kat-botrány vitte rá hasonló lépésre, miután a Greenpeace kampányvideót tett fel a netre az orangutánok élőhelyét fenyegető erdőirtásokról. Ebben Kit Kat szelet helyett véres majomujjat rágott a szereplő, ami fogyasztók ezreinek tiltakozását váltotta ki a Nestlével szemben.

Kapcsolódó cikkek