A korrupciós ügyleteknek nagy a tranzakciós költségük. A szereplőknek titokban kell megtalálniuk a korrupcióra hajlandó üzletfeleiket, hiszen nem adhatnak fel „korrupt partnert keresek” szövegű hirdetést az újságban, és saját korrupt szolgáltatásukat sem reklámozhatják nyilvánosan. Nem fordulhatnak bírósághoz, amennyiben partnerük nem teljesít. A korrupciós brókerek ezeket a tranzakciós költségeket csökkenthetik.

Az elmúlt években több mint ötven mélyinterjút készítettem korrupcióban részt vevő vagy azt közelről ismerő szereplőkkel. Az interjúk egy része a 2010-es választások előtt készült, míg másik részük már az új kormány felállása után. A szereplők beazonosíthatatlansága érdekében ebben a cikkben nem jelzem, hogy a megállapítások melyik kormányzati időszakra vonatkoznak.

Korrupciós brókerekkel a magyar társadalom szinte minden rétegében találkozhatunk. Egy külvárosi lakótelepi baráti kör tagjai például kézről kézre adják egymás között az információt arról, hogy hol lehet kenőpénzért autót vizsgáztatni. Ebben az esetben szinte bármelyik csoporttagból könnyedén válhat bróker. A középosztály szintén használ korrupt közvetítőket. Kiterjedt társadalmi hálójukban volt évfolyamtársak és kollégák körében gyorsan megtalálják például azokat a bankfiókvezetőket, akik el tudják intézni, hogy egy család akár egymillió forint körüli havi jövedelemmel is felvehesse a szocpolt. Vannak profi korrupciós brókerek is, akik százmilliós vagy többmilliárdos nagyságrendű üzletekben segédkeznek.

KEDVEZMÉNYEZETTEK
A szabadúszó brókerek legtöbbször valamilyen szakminisztériummal vagy kormányzati, önkormányzati intézménnyel ápolnak szoros kapcsolatokat. Van, hogy korábban vezetőként tevékenykedtek ott, vagy külső tanácsadók. Ők a tipikus kihasználói a strukturális lyukaknak. Ők azok, akiknek első kézből vannak információik olyan tervezett projektekről, tenderekről, melyeket a piaci szereplők még nem látnak. Ezt az információt s mellette sokéves pályázati és szakmai tapasztalatukat értékesítik a piacon. A szabadúszó brókerek összekötik a vállalkozót az állami intézménnyel vagy a helyi önkormányzattal. Egy vállalkozó így mesél erről: „Nagyon erős kapcsolataik vannak a minisztériumhoz vagy a fejlesztési ügynökséghez. Nem a politikához kötődnek, inkább a szakbürokráciához, persze ezt nálunk nehéz kettéválasztani. Szakmailag is kiválóak, és gyakran bedolgoznak az állami szervnek. Az én emberem például sokszor segített egy-egy projekt során a minisztériumnak az árajánlatok keretei vagy a műszaki feltételek kidolgozásában. Aztán ezeket az információkat ki is hozta nekem, hogy jól tudjak pályázni, vagy esetleg olyan elemeket tett bele, amelyek nekem kedveztek.”

Egy másik típus, amikor polgármesterek vagy országos szintű politikusok brókereket delegálnak nagyobb projektekbe, hogy azok biztosítsák az illegális profit zavartalan kinyerését. A legtöbbször önkormányzatok a kedvezményezettjei olyan uniós infrastruktúra-projekteknek, mint például a kármentesítés vagy a hulladékgazdálkodás. Amikor a kivitelező vállalat és az állami vagy önkormányzati döntéshozók közvetlen és nyílt kommunikációja kockázatos, a projektben sokszor formálisan is szerepet kapó, de igazából a korrupt állami fél érdekeit képviselő brókerek közvetítenek a felek között. A bróker eleinte a vállalkozással szorosan együttműködve segít megnyerni a pályázatot. Például gyakran a cégvezetővel közösen fogalmazza meg a pályázati kiírást, amit természetesen majd a vállalkozás nyer meg.

A közvetítő a projekt későbbi szakaszában a kommuniká-ciós nehézségek tranzakciós költségeinek csökkentésén túl további szerepeket is betölt. Ellenőrzi például a titkos megállapodás betartását, és biztosítja a visszaosztandó kenőpénzek zavartalan áramlását. Egy környezetvédelem területén tevékenykedő cégvezető így mesélt egy ilyen úgynevezett delegált brókerről: „Ez a pasas abban segített a cégünknek, hogy elnyerjünk egy 13 millió eurós közbeszerzést. Hivatalosan tanácsadóként tevékenykedett az önkormányzatnál. Segített abban, hogy a pályázatunk nyerjen, vele tartottuk napi szinten a kapcsolatot. Meghatározott százalékot kért, amit a polgármester is jóváhagyott. Ezt minden egyes beérkezett számlából ki is kellett fizetnünk. Ha elmarad a fizetés, rögtön nagy bajok kezdődnek. Hirtelen nem fogadják el a teljesítést, leblokkolják a számlák kifizetését, kapsz a nyakadba egy NAV-ellenőrzést, vagy a környezetvédők feljelentenek.”

ÜGYVÉDI TITKOK
A korrupciós közvetítés egy másik formája nem egyes személyekhez, hanem intézményesült formákhoz vagy formális szervezetekhez kapcsolódik. Ennek egyik jellegzetes típusa, amikor ügyvédek vagy ügyvédi irodák a korrupciós brókerek. Az ügyvédek a legális gazdaságban is fontos közvetítő szerepet töltenek be. Ez a korrupt üzletek esetében is így van. Az ügyvédek az ügyvédi titokra hivatkozva nagyobb összegeket őrizhetnek a széfjükben anélkül, hogy be kellene számolniuk azok eredetéről. A jogrendszer ismerete abban segíti őket, hogy látszólag legális szerződési megoldások mögé rejtsék vagy jogilag védhetővé tegyék a korrupt megállapodásokat. Jelentős szerepük van abban is, hogy semleges szereplőként csökkentsék a bizalmatlanságot és ezzel a kockázatot a felek között.

A korrupciós tárgyalások megkezdésekor az ügyvédek gyakran védik a szereplőket azzal, hogy nem fedik fel azok kilétét egymás előtt addig, míg egy minimális szintű bizalmi kapcsolat ki nem alakul. Egy ingatlanfejlesztésben érdekelt cégtulajdonos mesélte a következőt: „Nagyon nehéz odakerülni az állami döntéshozókhoz, mert rohadtul védik a hátukat. Ha mi megyünk oda, annak nincs sok értelme. Körülbástyázzák magukat ügyvédi irodákkal, és csak az ügyvédeken keresztül tudsz kapcsolatba lépni velük. Egy kissé cinikusan azt is mondhatnánk, hogy ezek lobbitevékenységet folytatnak. De azért itt óriási pénzekről beszélünk. Mondjuk 20 milliárdba kerül az adott projekt. Valójában azonban 8-ból meg lehet csinálni. A maradék tizenkettőt meg vissza kell nekik adni.”

PISZKOS MUNKA
Utolsó korrupciós bróker típusunk olyan intézményesült minta, ahol formális szervezetek a közvetítők. A multinacionális vállalatok például gyakran használnak magyar cégeket arra, hogy a piszkos munkát elvégezzék helyettük. Bevásárlóközpontok építésénél például bevett gyakorlat, hogy a földterület megvásárlását, a terület átminősítését, az engedélyeket és műszaki felméréseket egy jó helyi kapcsolatokkal rendelkező magyar vállalat intézi az önkormányzatnál és a többi hatóságnál. Ezek a cégek jól ismerik, hogy milyen ügyben kit kell vagy lehet megvesztegetni. Az immár tisztázott hátterű területet azután a multi ettől a helyi cégtől vásárolja meg. Hasonló mechanizmusok működnek az állami piacon tevékenykedő nemzetközi beszállítóknál is.

Ebben az esetben a külföldi vállalat alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, és kenőpénz segítségével igyekszik a piacon érvényesülni. A multi azonban nem keveredik közvetlenül illegális ügyekbe, azokat egy brókercégre bízza. Egy oknyomozó újságíró így mesélt erről: „Szerinted ezek a nagy nemzetközi beszállítók miért disztribútorokon keresztül szolgálják ki a magyar állami piacot? Mert távol akarják tartani magukat ettől az egésztől, de az üzlet azért persze kell nekik. Ők az amerikai tőzsdén vannak jegyezve, az ő kezük nem lehet piszkos.”

A szerző szociológus, a City University of New York Graduate Centerének doktorjelöltje

A szerző cikke hozzászólás a korrupcióról indított vitasorozatunkhoz. Eddigi hozzászólók: Alexa Noémi (30. szám); Christopher Laska (31. szám); Fejéregyházi Attila (32. szám);  Bánfi Tamás és Barabás Tünde (33. szám); Riedl Zsuzsa  (34. szám); Tátrai Tünde (35. szám); Víg Dávid (36. szám); Papp József (37. szám). Lapunk várja a reagálásokat, hozzászólásokat a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.

Kapcsolódó cikkek