- Az ön által alapított és vezetett A Company kelet-közép-európai fókusszal foglalkozik mozi- és tévéfilmek gyártásával, illetve forgalmazásával. Összehasonlítva a régió országaival, milyen a magyar filmes piac?
– Magyarországon nagy hagyománya van a filmkészítésnek, ezt már akkor is tudtam, amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem a szakmában dolgozni. A magyarok – talán a tradíció miatt is – szívesen járnak moziba, de a válság érzékenyen érintette az országot, így őket is. Csökkent az elkölthető pénzük, s így a kulturális kiadásaikat is átgondolják, kevesebben járnak moziba. Azt gondolom, a jegyárak mérséklésével megállítható lenne a nézővesztés. A legnagyobb problémát most abban látom, hogy a hirdetési bevételek jelentősen csökkentek a piacon, ezért a magyar filmkészítők kénytelenek olcsó filmeket gyártani. Hiányolom még az önbizalmat; könnyű a válságra vagy a politikusokra fogni mindent – ahogy ezt itt tapasztalom –, inkább a saját kezünkbe kellene venni a dolgokat. Jó ellenpéldának tartom Lengyelországot, ahol bátran léptek az alkotók, és a nézők velük tartottak, elmennek a mozikba, a fesztiválokra.

– Milyen filmeket fogyaszt a magyar néző?
– A magyar néző egy szerencsés kombinációt jelenít meg, amennyiben intellektuális, értékesebb alkotásokkal, de szórakoztató filmekkel is megközelíthető. Radikálisan eltér a nézői összetétel mondjuk az orosz piacétól, ahol a moziba járók többsége nagyon fiatal (13 és 25 év közötti), s ahol elsősorban az akciófilmek, a vígjátékok és a sci-fik mennek jól. A magyaroknak érdemes behozni a nagy hollywoodi vígjátékokat, de vevők Almodóvar filmjeire is, ezt szeretem bennük.

– A Budapest Film nemrégiben ismertetett portfóliója a 2012–13-as szezonra azt mutatja, igencsak a kommersz irányba fordulnak, holott a cég neve eddig többnyire a művészfilmekkel kapcsolódott össze. Ez az irány térül meg üzletileg?
– A Budapest Film elsősorban szórakoztatni akar, ez áll a portfólió kiszélesítése mögött. Meg kell találni a kínálatban is a megfelelő egyensúlyt, és örülni annak, hogy a magyar közönség – Bulgáriával vagy Romániával összevetve – kiemelten érdeklődik a művészfilmek iránt. Három éve majdnem csődbe ment a cég, természetes, hogy a kereskedelmileg nagyobb potenciállal rendelkező alkotásokat is be kell hoznunk.

– A válság közepén, 2010-ben szállt be a Budapest Filmbe; milyen megfontolás alapján?
– Még a válság előtt döntöttünk a befektetésről, s nem vagyok az a típus, aki megfutamodik. Két nehézséggel kellett szembenéznünk: egyfelől rendbe kellett tenni a céget és megbirkózni az egykori állami vállalati mivoltával, mentalitásával; másfelől azzal, hogy csökkent a piac. Azt gondoltuk, 18 hónap alatt nyereségessé tesszük a társaságot, de úgy néz ki, ez több időt vesz igénybe.

– Ön a filmforgalmazás mellett producerkedik is. Összevethető a két szakma?
– A producerek mindig azt mondják, a forgalmazás kockázatos, és fordítva, ezt mondják a forgalmazók is a producerkedésről. Nagy filmforgalmazóként a filmek igen korai stádiumában köteleződünk el az alkotások mellett. Én azt vallom, miért ne szállnánk be produceri oldalon is azokba, amelyekről bizonyosak vagyunk, hogy jól mennek majd?

– Nem lehet kis vállalkozás, amihez Tom Hanks, Hugh Grant, Susan Sarandon adta a nevét, a rendezői trió pedig a Mátrix-filmek és a Parfüm rendezőiből áll. A szereplői és alkotói oldalról is nagy neveket felvonultató új film, a Cloud Atlas is már a szövegkönyvével megfogta?
– Teljes mértékben. Négy órán keresztül olvastam, és nem tudtam letenni. Később ez az elköteleződés mindenkit elért, aki kapcsolatba került a filmmel. A vezető színészek többsége jelképes összegért vállalta a forgatást, annyira tetszett nekik a forgatókönyv. Egyértelmű volt, hogy független vonalon kell elkészíteni a filmet, a 104 millió dolláros költségvetés 40-50 millióval is több lett volna, ha egy nagy stúdió gyártja. Biztos vagyok benne, hogy a Cloud Atlas referenciafilm lesz, amelyre néhány év múlva visszautalnak majd a szakmában: „Ez olyan volt, mint a Cloud Atlas.”

– Nyilván rengeteg forgatókönyvet olvas, és sok jót is. A jók hány százalékából készül film?
– Mivel többnyire olyan ötletek kerülnek hozzám, amelyek elkészítéséről már döntöttek, nagy ez az arány, hozzávetőleg 80 százalékos.

Az A Company
■ Az A Company cégcsoport leányvállalatain és partnercégein keresztül Kelet-Közép-Európa több mint 20 országában van jelen. A cég tulajdonos a berlini központú EEAP és az orosz Gala Media társaságban is.
■ A külföldi és magyar alkotások forgalmazásával foglalkozó Budapest Film Kft. többségi tulajdonrészét 2010-ben vásárolta meg a német A Company Consulting and Licensing AG. A cégcsoport Kelet-Európa (beleértve Oroszországot és a szovjet utódállamokat is) egyik legnagyobb független filmforgalmazója, emellett saját befektetői révén, illetve nemzetközi produk-ciós cégekkel társulva filmgyártással is foglalkozik.
■ A német cég beszállása előtt a Budapest Film inkább a művészfilmek forgalmazásáról volt ismert, az új tulajdonosi háttér viszont lehetővé tette nagy költségvetésű hollywoodi szuperprodukciók bekerülését is a portfólióba.Alexander van Dülmen
■ 44 éves, Németországban született.
■ A független filmgyártással és -forgalmazással foglalkozó A Companyt 2002-ben alapította.
■ Maga is készít filmeket: rendezőként (Farben 1939) és producerként is jegyez alkotásokat, legnagyobb vállalkozása egy nagy költségvetésű sci-fi, a 2012-ben bemutatott Cloud Atlas.
■ Házas, két gyermek édesapja.

Kapcsolódó cikkek