Sok mindenre fel lehet készülve egy neves fizikus, ám Alan H. Guth, a híres amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora mégis leült a meglepetéstől, amikor a nyáron egy váratlan telefonhívást kapott. A vonal másik végén egy hang azt közölte, hogy nyolc fizikustársával együtt elnyert egy 3 millió dolláros díjat. A székéről felállni alig tudó Guth azt hitte, hogy az összeget kilencfelé osztják a nyertesek között, de másnap újra nagy meglepetés érte. Amikor a bankszámlájára nézett, elképedve látta, hogy a 200 dolláros egyenlege 3 000 200 dollárra változott. Vagyis az összesített díj 9-szer 3 millió dollár volt. Az összeg Jurij Milnertől, az 51 éves orosz milliárdostól érkezett, aki – a rá jellemző módon – meglepetésszerűen agyalta ki az egész ötletet. Nem csapott semmilyen előzetes hírverést, csak kész tényként közölte, hogy megalapította a saját szempontjai szerinti tudományos elismerést, és az általa kiválasztott fizikusoknak máris utalja a pénzt. Az akció óriási visszhangot váltott ki, Milner ugyanis nem aprózta el a dolgot, egy csapásra a világ legnagyobb díjazású tudományos elismerését hozta létre. Összehasonlításul: a Nobel-díjjal jelenleg 1,2 millió dollár jár, és általában 2-3-felé osztják a nyertesek között.

Jurij Milner nem teljesen úgy értékeli a tudományos eredményt, mint Alfred Nobel. Míg a világ leghíresebb elismerését olyan munkákért szokták odaítélni, amelyek már bizonyítottak, és várhatóan megváltoztatják az életünket, a Fundamental Physics Prize inkább nagy elméleti feltevéseket honorál. Guth például azért kapta a díjat, mert felállította azt az elméletet, amely szerint az univerzum keletkezésekor a nagy ősrobbanás első pillanatában egy hihetetlen gyors tágulási periódus létezett.

Aki azt hiszi, hogy Milnernek egy csapat tanácsadó magyarázta el az elméleti fizikusok munkáit, az téved. Fiatalkorában ő is közel volt ahhoz, hogy ledoktoráljon részecskefizikából. 1961-ben született Moszkvában, abban az évben, amikor Jurij Gagarin űrutazása tartotta lázban a Szovjetuniót, állítólag a névadást is ez az esemény inspirálta. Anyja egy laboratóriumban dolgozott, apja, Borisz Milner pedig – kissé meglepő módon – nyugati menedzsmenttechnikákat tanított egy egyetemen. Jurij tehetséges fizikusnak indult, kutató volt az akadémián, írta a doktoriját, de sok kortársához hasonlóan őt is beszippantották a Szovjetunió széthullásával megnyíló üzleti lehetőségek. Egy ismerőse számítógépekkel üzletelt, és megkérte Milnert, hogy az apja autóját elhozva legyen ő a sofőrje. Miután Jurij látta, hogy megy az üzlet, maga is adni-venni kezdett, és – az akkori viszonyokhoz képest – nagyon hamar nagyon sokat keresett. Borisz Milner romokban hevert, amikor fia otthagyta az iskolát, és a disszertáció írása helyett elektronikai cikkekkel házalt. Az apa csalódása azonban hamar enyhült, miután ugyanis Jurij megszedte magát, megtért a tudományhoz, 1990-ben megpályázott és elnyert egy ösztöndíjat a jó nevű amerikai Wharton Schoolra. Ő volt az első orosz, aki nem emigránsként került be a pennsylvaniai iskolába. Megérkezése után az első nap öltönyben és nyakkendőben lépett be élete első amerikai előadására – közröhej tárgyát képezve a rövidnadrágban és szandálban flangáló amerikai hallgatók között. „Honnan tudtam volna, Oroszországban akkor még az öltöny volt szokásban” – mondta később.

HAZATÉRÉS
Nyakkendőjét ugyan hamar eldobta, ám így is legenda maradt a tengerentúlon. Ő volt a srác a vasfüggöny mögül, akinek jól vágott az esze, és teljesen másképp közelített minden problémához. Az ösztöndíj lejárta után Amerikában maradt, három évig Washingtonban dolgozott, a Világbanknál. Miközben a kilencvenes évek elején Oroszországban a beinduló privatizáció révén sokan megszedték magukat, és kialakult az a vagyonos réteg, amelynek a prominensei ma is meghatározó tényezők a gazdaságban, Milner még mindig egy washingtoni irodában ült és dolgozott. Igaz, a Világbank mint munkahely sok orosz, hazai kapcsolatot nyitott meg előtte. Elsősorban a bankszektorban szerzett barátokat, de hamarosan eljutott Mihail Hodorkovszkijhoz is, az orosz olajipar akkori meghatározó milliárdosához (aki jelenleg börtönbüntetését tölti, a közvélekedés szerint azért, mert konfrontálódott Vlagyimir Putyinnal). Hodorkovszkij 1995-ben még meghatározó szerepet vitt az orosz gazdaságban, és hazacsábította Milnert Amerikából, állást ajánlott neki a befektetőcégénél. Visszatérve Moszkvába Milner beleszeretett a befektetési szektorba, elemében érezte magát, és számos jó üzletet hozott össze Hodorkovszkijnak.

Hamar ismertté vált az orosz pénzügyi körökben, legjobb barátja pedig Gregory Finger lett, aki a New Century Holdings nevű amerikai hedge fund moszkvai irodáját vezette. 1999-ben Milner kezébe került Mary Meekernek, a Morgan Stanley egyik internetes elemzőjének anyaga, amely az online üzletek jövőbeni felfutását jósolta meg. „Oroszországban akkoriban senki sem beszélt az internetről” – emlékezett vissza egy interjúban később Milner, aki ettől kezdve nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy saját befektetési alapot hozzon létre. Finger támogatta az ötletet, és a New Century jelezte, hogy beszállna 2,25 millió dollárral, ha Finger és Milner személyesen is letesz az asztalra fejenként 750 ezret. Így jött létre a NetBridge nevű alap, amely gyorsan elkezdett felvásárolni mindent, ami élt és mozgott a gyerekcipőben járó orosz internetes piacon. Sok életképtelennek bizonyult céget is megvettek, de miután egybegyúrtak és racionalizáltak minden érdekeltséget, kialakult az a mag, amelyre lehetett építkezni. Jurij Milner ekkor kiszállt a napi irányításból, és az akkor 22 éves technológiai igazgatójára, Dmitrij Grisinre bízta a holdingot, amely felvette a Mail.ru nevet.

Aliser Uszmanov és felesége a moszkvai Bolsoj Színház újranyitásán. Milner forgatja a pénzüket

Ez tipikus Milner-féle lépés volt, a milliárdos ma is minden befektetésénél ugyanezt a taktikát követi. Miután bevásárolja magát és elrendezi a dolgokat, háttérbe vonul, s másokra bízza az irányítást. Az is milneres sajátosság, hogy sosem törekszik a cégek 100 százalékának megszerzésére, megelégszik kisebb részesedésekkel, a Mail.ru sem lett teljes mértékben az övé.
A Mail.ru 2007-re az orosz internetes piac egyik meghatározó vállalkozása lett. Milner és Finger a felfutás évei után, 2005-ben a Digital Sky Technologies (DST) nevű cégbe helyezték a Mail.ru-ban lévő részesedésüket, majd a DST kisebbségi részét különböző befektetőknek adták el, meglehetősen jó áron. Így került a DST mintegy negyede Aliser Uszmanov üzbég származású milliárdos kezébe, aki ma is Milner első számú pénzügyi patrónusa – mellesleg 18 milliárd dolláros vagyonával ma a leggazdagabb orosz oligarcha. Uszmanov vagyonának eredete homályba vész. A nyolcvanas években csalás vádjával elítélték, hat évet ült börtönben, de később az üzbég legfelsőbb bíróság rehabilitálta. „Sosem fogadtuk volna el a pénzét, ha nem lennénk meggyőződve arról, hogy hiteles üzletember” – mondta az amerikai Fortune magazinnak Milner Uszmanovról.

NAGY UTAZÁS
A DST hamarosan megnyitotta irodáját Londonban, és elkezdte levadászni a Goldman Sachs bankárait. Egy időben az alkalmazottak 70 százaléka ettől a neves befektetési banktól származott. „Tíz évvel ezelőtt nem adtak nekem állást, most én viszem el az ő embereiket” – jegyezte meg viccesen akkoriban. Így került a céghez Alexander Tamas is, aki többek között a Facebook-bevásárlást is intézte, majd azóta Milner jobbkeze lett (Tamasról lásd a keretes írást).

2009 januárjában Gideon Yu, a Facebook gazdasági igazgatója telefonhívást kapott Milnertől. Nem lepődött meg, hozzá volt már szokva, hogy milliárdos üzletemberek azzal keresik meg, szeretnének beszállni az akkoriban felfutó internetes közösségi oldalba. „Honnan tudjam, hogy komolyan gondolja?” – kérdezte Yu, mire Milner személyes találkozót javasolt. „Hagyja csak, nem szeretném, ha azért tenné meg a hosszú utat, hogy beszéljen velem” – hárított Yu. Milner letette a telefont, kiment a repülőtérre, vett egy business osztályra szóló jegyet, és Kaliforniába repült. Másnap reggel Alexander Tamassal együtt ült Palo Altóban egy Starbucks kávézóban, és várta, hogy a meglepett Yu megérkezzen. Ő még akkor is azt hitte, hogy Milnernek fogalma sincs a Facebook-modellről, ám tévedett.

Az orosz milliárdos hosszasan készült a találkozóra, és mindent tudott a cégről. Így hamar eljutott Mark Zuckerberghez, akit szintén levett a lábáról. Milner előadta neki, hogy üzleti szempontból hogyan látja a Facebook jövőjét, Zuckerbergnek pedig leesett az álla, mert minden szóról szóra egyezett az ő elképzeléseivel. Sőt, Milner azt a lehetőséget is megcsillantotta Zuckerberg előtt, hogy behozza azt a tudást, amely az orosz és az ázsiai piacok meghódításához elengedhetetlen. A Mail.ru ugyanis sosem támaszkodhatott egy olyan fejlett hirdetési piacra, mint az amerikai, így már a Facebook előtt sokkal korábban ki kellett találnia számos alternatív bevételi csatornát. Vagyis bizonyos értelemben megelőzte a Facebookot. Milner emellett együtt dolgozik a Tencent nevű kínai befektetési csoporttal, így oda is be tudja dolgozni a vezető közösségi oldalt.

Julija Milner, a feleség. Egykori modell, ma felkapott fotóművész.

IRÁNY AMERIKA
A DST 2009-ben 200 millió dollárért 2 százalékot vásárolt a Facebookból, vagyis 10 milliárd dollárra értékelte a közösségi oldalt. Ez akkor elképesztően túlárazottnak tűnt, de Milnerre mindig jellemző volt a hasonlóan kockázatos vállalatértékelés. A Facebook-vétel után ezért is kezdték imádni az amerikai induló vállalkozások a DST-t, ilyen befektető ugyanis alig akad még egy: bőke-zűen értékel, sok pénzt ad, nem törekszik többségi részre, és a beszállás után nem szól bele az irányításba. Olyan, mint a mesében, de a valóságban működik a modell, mert Milner olyan nagy tételben és széles portfólióval játszik, hogy ha bejön egy befektetése, akkor azon degeszre keresi magát. A Facebookban először 10 százalék közelébe növelte a részesedését, 800 millió dollárért, majd amikor 2,5 milliárd dollárra volt tehető a papírok értéke, kezdett eladni belőle, és a tőzsdei megjelenés után jelentősebben is csökkentette érdekeltségét. Bevásárolta magát a Zynga játékfejlesztőbe is, amelynek sorsa manapság kérdéses, és a Groupon nevű kuponos kereskedő-, illetve csoportos vásárlást kínáló oldalba. Alig 16 hónap alatt mintegy 1,5 milliárd dollárt fektetett be a legkülönfélébb amerikai internetes vállalkozásokba, és kritikusai szerint óriási kockázatot fut.

Legutóbb azzal szerzett hírnevet, hogy lekörözte az összes korai stádiumban utazó amerikai kockázatitőke-befektetőt. Összefogott egy szilícium-völgyi üzleti angyallal, Ron Conwayjel, és bejelentette, hogy kivétel nélkül minden olyan induló vállalkozásba beszáll 150 ezer dollárral, amely a Harvard Egyetem technológiai inkubátorprogramjából került ki. A pénz jelentős részét így nyilvánvalóan kidobja az ablakon, de gyakorlatilag 100 százalék, hogy a kezébe került a jövő sikeres vállalkozásainak egy része.

NINCS MEGÁLLÁS
Jurij Milner egy elegáns moszkvai penthouse lakásban él feleségével, Julijával és két lányával. Lába előtt hever a város, nappalijának hatalmas ablakaiból messze ellátni. Halk szavú, nehezen oldódó, alacsony termetű, hétköznapian öltöző ember, akit nem sokan ismernek fel, ha elmegy mellettük az utcán. Fáradhatatlan, aki a nap 24 órájában az üzlettel foglalkozik. Lakásának falai állítólag tele vannak képernyőkkel, ahol szinte éjjel-nappal mennek a nemzetközi és orosz hírtévék műsorai. Információmániás, egy monitoron állandóan peregnek azok a tweetek, amelyek vele vagy a cégeivel kapcsolatosak. Ő maga azonban sosem tweetel, és a Facebookon sincs sok ismerőse, nincs ideje ezzel foglalkozni. Sosincs megállás, amikor Ázsiában éjszaka van, akkor Amerikában kell üzletelni és fordítva; Milner három titkára nyolcórás műszakokban váltja egymást, hogy a cég semmiről se maradjon le. A DST tanácsadói Szingapúrban, Dubajban és Londonban dolgoznak, hajtják fel a pénzt a befektetésekhez, s Milner elvárja tőlük, hogy az időzónától függetlenül mindig felvegyék a telefont. Ha nem tud aludni, és moszkvai idő szerint éjjel kettőkor jut eszébe egy ötlet, gondolkodás nélkül hívja az alkalmazottait, akiknek rendelkezésre kell állniuk, bárhol is vannak. Nem véletlenül nevezte őket Marc Andreessen, a Facebook igazgatósági tagja „az internetes üzletelés két lábon járó enciklopédiáinak”.

Kapcsolódó cikkek