A jenga játékhoz hasonlítja a bortörvény módosítását Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöke. Ebben minél több elemet kell kihúzni egy toronyból anélkül, hogy összedőlne, és valami ilyesmi történik a jogszabállyal is. A vidékfejlesztési tárca ezt keretjellegű szabályozásnak szánja, a konkrét elemeket pedig a később megjelenő rendeletek adják.

A jogfilozófiai változásnál persze sokkal jobban érdekli az ágazatban dolgozókat a másik hangoztatott cél, az adminisztráció egyszerűsítése. „Ez egy folyamat eleje, várjuk a folytatást” – kommentálja a történéseket például Molnár Péter, a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Szövetségének (Vindependent) elnöke, egyben a Patricius Borház birtokigazgatója. Az egyesület tagjai ugyanis már régóta várják a papírmunka csökkentését.

Ebbe az irányba mutat, hogy a törvény módosítása alapján 2013. augusztus 1-jétől az ültetvénytelepítési és -kivágási jogok kezelése átkerül a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH) a hegyközségekhez. Így a szükséges döntéseket kevesebb adminisztrációval, helyben hozhatják meg. A hegybírók logikusnak is tartják a változást, amellyel visszatér a 2004 előtti gyakorlat.

KEVESEBB A PÉNZ
A pluszfeladatok azonban költségekkel járnak, például olyan informatikai háttérre van szükség, hogy minden hegybíró hozzáférhessen a munkájához szükséges ingatlan-nyilvántartási rendszerhez. Ehhez többletforrást kellene rendelni, a jelenlegi állapot szerint azonban a 2013-as költségvetés nem több, hanem kevesebb pénzt juttatna a hegyközségi rendszerbe. A problémát súlyosbíthatja, hogy az idei második fél évben a hegyközségek ez évi költségvetéséből is zárolhatnak 17 millió forintot.

A magyar szőlő- és bortermelőknek elemi érdekük, hogy az ágazatban rend legyen, ellenkező esetben azok járnak jól, akik a szürkegazdaság környékén mozognak – hangsúlyozza Jásdi István, a mostani változásokat alapvetően jónak tartó borász, a Pannon Bormíves Céh elnöke. A rendteremtés szempontjából meghatározó lesz az Integrált Szőlészeti és Borászati Információs Rendszer (ISZBIR), amelynek első üteme augusztusban várhatóan elindul. Az ISZBIR kiépülésével az ágazatban létrejön az egységes gazdálkodói ügyfélnyilvántartás, megvalósul az adatcsere a különböző intézmények között, továbbá a hatósági ellenőrzések is támogathatók lesznek. Segítségével a gazdálkodók egyszerűbben, átláthatóbban intézhetik adminisztrációs ügyeiket, legalábbis az ígéretek szerint.

Az ISZBIR előkészületeiről a parlament szőlészeti és borászati albizottságában július 10-én beszámolót hallhattak a szakma képviselői. Jásdi István ennek kapcsán elmondta, hogy várják az egységes nyilvántartási rendszert, ugyanakkor az albizottság ülésén az derült ki, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) számára a jelenlegi ISZBIR-változat elfogadhatatlan, a földhivatallal még nem is egyeztettek, az MVH pedig egyelőre ragaszkodik a saját nyilvántartásaihoz.

Az ISZBIR előkészítését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal végzi, ám az egésznek csak akkor van értelme, ha a jövőben valóban csak ez az egyetlen nyilvántartási rendszer lesz, és az ágazati szereplőknek már nem kell adatokat szolgáltatni a KSH, a NAV, az MVH, a földhivata-lok és a HNT számára. A hatóságok, szervezetek viszont ragaszkodnak a nyilvántartásokkal kapcsolatos jogköreikhez. Így az egyablakos ügyintézés igen távolinak tűnik a borászok számára, akik örülhetnek, ha nem kapnak az eddigi öt mellé még egy hatodik ablakot is.

KÉTFÉLE IGAZSÁG
A borminősítés díjtéte-leinek csökkentését ugyanakkor sokan üdvözlik. Augusztus elsejétől a forgalmazni kívánt tétel első 50 hektoliteréig 7500 forintot kell fizetni, majd az 500. után hektoliterenként további 120-at, az e feletti mennyiségre pedig még 26 100 forintot. Eddig a díj független volt a mennyiségtől.

Horváth Csaba szerint ezzel kapcsolatban kétféle igazság van. Valóban abszurd volt az eddigi helyzet, miszerint egy kicsiny bortétel esetében is 26-27 ezer forintos minősítési díjat kellett fizetni, ennek csökkentése jó döntés. A rendszer azonban így is igazságtalan maradt: eddig a kisebb pincészetek számára volt hátrányos, a jövőben pedig a nagyobb cégek szempontjából lesz kedvezőtlen.

Az igazi megoldás az lett volna, ha általánosan csökkennek a díjtételek, nem csupán belső átrendezésre kerül sor. Ausztriában például 15 ezer forintnak megfelelő az összeg, továbbá az első 4 tétel bevizsgáltatása díjmentes. Az is kifogásolható, hogy egy ideje élelmiszerlánc-ellenőrzési díjat is kell utalni, a termelők tehát valójában duplán fizetik meg a minősítés költségeit.

Az ágazatban dolgozók számára fontos egy további jogszabály-módosítás is, amely a borászati melléktermékek, például a borseprő felhasználására vonatkozik. Ennek nyomán a magyar szeszesital-előállítók a jó minőségű borseprő felvásárlásával és felhasználásával borpárlatot készíthetnek, erre eddig nem volt lehetőségük. A törkölymegsemmisítést választó borászatok is jól járnak, ezután elég lesz egyszer, a szüret kezdetekor bejelenteni a tételenként kivont melléktermékeket.

„A szándék jó, ebben az irányban kell folytatni a munkát” – von mérleget a mostani változtatásokról Horváth Csaba, aki szerint a pozitívumok mellett a szakmai szereplőknek hiányérzetük is van. Egyes elemeket például nem nyitottak meg a szakmai vita számára, ilyen például a régiós akkreditációs laboratóriumok ügye. Pedig a szakma régóta azt érzi és kifogásolja, hogy a hatóság számára a minősítés a fontosabb, nem pedig a bor-
piaci ellenőrzések.

Veszélyes zsugorodás
A termő ültetvények védelmében eredetileg azt tervezte a törvényalkotó, hogy kényszerkivágást rendel el a műveletlenül hagyott szőlőterületekre. Jásdi István szerint azonban ez nem lett volna jó megoldás, tovább csökkentette volna az amúgy is gyorsan zsugorodó hazai szőlőültetvényeket. Ezért kezdeményezte, legyen lehetőség arra, hogy azokat a szomszéd gazda művelje meg és szüretelje le. Ötlete alapján borász kollégája, Tiffán Zsolt parlamenti képviselő indítványozta ezt a végül el is fogadott módosítást. A kedvezőtlen folyamat megfordítását szolgálja az is, hogy a vidékfejlesztési tárca mintegy egymilliárd forintot csoportosított át a szőlőültetvények szerkezetátalakítási és átállítási támogatására. Az idei terméskilátások alapján ezzel együtt is nagy annak az esélye, hogy az idei bortermés sem fedezi majd a hazai igényeket, ez már zsinórban harmadszor fordulna elő. Ennek a növekvő import révén lassan visszavonhatatlan hatása lesz a hazai fogyasztási szokásokra. Az olcsó asztali kategóriában például a külföldi borok így is már szinte egyeduralkodók.

Kapcsolódó cikkek